Fekete Péter

FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az előadói expozé elmondásáról azért mondtam le, hogy a zárszóban tudjak választ adni a képviselői felvetésekre.

Köszönöm L. Simon László képviselő úrnak, hogy egy csomó kérdésre már választ adott, hiszen hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha Magyarország parlamentjében köztiszteletben álló képviselőknek a szájából elhangzik egy mondat, akkor az úgy is van. És megértettem, hogy azért kell mindig minden alkalmat megragadni az ellenzéki képviselőknek, hogy elmondják a gondolataikat, az ideológiájukat, hogy teret kapjanak erre, de sok esetben előfordul, hogy attól, hogy ez a parlamentben elhangzik, annak a valóságtartalma legalább megkérdőjelezhető. Én nagyon óvatos vagyok azokkal a szavakkal, hogy szavahihetőség és hazugság, amit Gurmai Zita képviselő asszonytól hallottam, de értem én ennek a súlyát, hogy ha valaki valamit elmond, akkor valakinek arra választ kell adni, hogy miért nincs úgy.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bana Tibor a magyar kultúrának a kivéreztetéséről beszélt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én magam ezen a helyen mondtam el eddig körülbelül négyszer, hogy Európában Magyarország költi a legtöbb pénzt GDP-arányosan a kultúrára. Hogy beszélhetnénk kivéreztetésről akkor, amikor csak a pandémiás helyzetben az elsők között volt Magyarország Kormánya, amely a katának a járulékbefizetését, a normál fizetéseknek a járulékbefizetését azonnal elengedte, és azonnali hatállyal egymilliárd forintot csoportosított át a kulturális ágazatban azoknak a művészeknek az előlegkifizetésére, akik a pandémiás helyzetben nehéz helyzetbe kerülnek? Hogy beszélhetünk kivéreztetésről? Kérem, nézzék meg a szomszédos országoknak a kultúrára fordított forrásait, hasonlítsák össze Magyarországnak az ilyen irányú forrásaival, és rögtön látni fogják, hogy élen járunk! Tehát teljesen ellentétesek a valós, az Eurostat által leadott adatokkal ezek a mondatok.

Köszönöm szépen Gurmai Zita képviselő asszonynak, hogy megelőlegezte a törvény elfogadását, és azt is köszönöm, hogy utánanézett és dátum szerint elmondta, hogy mikor milyen egyeztetések történtek ennek a törvénynek az előkészítése során. És bár én ritkán vagyok itt a parlamentben, és megszoktam, hogy önök között azok a szavak, a nagyon durva és nagyon csúnya szavak elhangzanak, nekem, mivel ritkán vagyok itt, meg kell állnom, és azt kell mondanom, hogy a szavahihetőség és a hazugság szónál elő kell venni a jegyzőkönyveket, és meg kell nézni, hogy mi van leírva a jegyzőkönyvben. Ha Magyarország kultúráért felelős államtitkára azt mondja, hogy az ön által megjelölt időpontban elhangzott a közalkalmazotti jogviszonynak a kivezetésére vonatkozó előzetes egyeztetés, akkor az úgy van, mert Magyarország kulturális államtitkárának muszáj szavahihetőnek lenni ebben a témakörben. És valakire, akinek a nevét nem jegyzi meg, egy névtelen valakire hivatkozva nem lehet azt mondani a kulturális államtitkárra, hogy ő nem mondott igazat akkor, amikor a jegyzőkönyvben az benne van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egyszer fussunk neki ennek a kérdésnek! Másfél évvel ezelőtt a kulturális ágazat nekiállt elemezni azt a kérdést, hogy hogyan lehetne komolyabb béreket biztosítani a kulturális ágazatban dolgozó embereknek pontosan azért, mert rendkívül fontosak a számunkra. És ennek az elemzésnek sok-sok lépésén keresztül ‑ néztünk életpályamodell-vizsgálatot, néztünk egy összegben való befizetési lehetőséget, néztünk bérfejlesztési lehetőséget ‑ oda jutottunk, hogy egy rossz rendszerbe közpénzt beleönteni felelőtlenség.

Először tegyük rendbe a rendszert, és utána joggal tudunk odamenni a pénzügyi kormányzathoz, és joggal tudjuk azt kérni, hogy több forrást szeretnénk kérni bértömeg formájában. Tehát ez egy komolyan előkészített törvényjavaslat.

És muszáj meggyőznöm Hiller képviselő urat, hogy semmiféle hátsó szándék nincs abban, hogy miért most értünk el ennek a törvényjavaslatnak a vitájához, hiszen ez az előkészítési folyamat most jutott ide. És kiforgatták a szavamat a sajtóban, amikor azt mondtam, hogy ennél jobb időszak nincs, hát most alkalmunk volt otthonról elemezve, egymással vitatkozva ezt a folyamatot kipucolni. Köszönöm, hogy a képviselő úr jelezte, hogy itt egy érdemi vita folyt az előkészületek során, nagyon fontos, hogy ezt ön megerősítette. Valóban, a bizottsági üléseken egy nagyon komoly érdemi vita folyt, ahol a szakmai szervezetek, a szakszervezet véleményét be tudtuk építeni.

Kérem, engedjék meg, hogy felsoroljam, csak mert harmadszorra merült fel, hogy ez nem így van: 26 szakmai szervezettel tárgyaltunk, 32 szakszervezet és szakmai szövetség tett érdemi javaslatot, 53 szövegszerű javaslat érkezett, amelyeknek a 70 százalékát befogadtuk.

(11.20)

Mi ez, ha nem egy jó törvényalkotási folyamat? 32 érdemi javaslatot fogadtunk be. Csak hogy helyére tegyük a dolgokat: Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Levéltárosok Egyesülete, Magyar Levéltári Vezetők Tanácsa, Magyar Nemzeti Levéltár, Pulszky Társaság ‑ Magyar Múzeumi Egyesület, Szépművészeti Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum, Néprajzi Múzeum, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Kulturális Központok Országos Szövetsége, Hagyományok Háza, Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, Operettszínház, Operaház, Nemzeti Színház, Magyar Nemzeti Táncegyüttes, Nemzeti Artista‑, Előadó- és Cirkuszművészeti Központ, Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége. Ezekkel a szervezetekkel én személyesen, online a törvényalkotási folyamat alatt párbeszédet folytattam. Innen jött ez a 32 befogadott ajánlat.

Olyan javaslatokat fogadtunk be, mint például hogy a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá történő átalakulásáról a munkáltatónak az írásbeli tájékoztatási kötelezettségén túl konzultálni kell, kezdeményezni a szakszervezeti és a közalkalmazotti tanáccsal augusztus 1-jéig az egyeztetéseket. Ez bekerült például. Az átalakulással létrejövő munkaviszonyra az átalakulást követő öt évben a Kjt.-nek a jubileumi jutalmakra vonatkozó szabályai mellett a végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell. Ez is bejött. Javasolták, megértettük, harcoltunk érte, betettük. A közalkalmazotti jogviszony átalakulása során a munkaviszony tekintetében próbaidő nem köthető ki. Javaslat volt, elfogadtuk, betettük. Átmeneti rendelkezés arra vonatkozólag, hogy a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá való átalakulása a hatályos vezetői megbízásokat nem érinti, továbbá az új vezetői pályázatok kiírásakor az e törvény hatálybalépésekor irányadó jogszabályokat kell megfelelő módon alkalmazni. Javaslatként érkezett, betettük. Csak egypárat emeltem ki azok közül, amelyek ennek a törvényalkotási folyamatnak a során bekerültek a törvénybe.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az egy évvel ezelőtti előkészületi tárgyalások során merült föl, föltették a kezüket a szakszervezeti és szakmai vezetők, hogy kedves államtitkár úr, gyorsan valami kis bérfejlesztést tegyünk oda, hogy lássák a dolgozók, hogy komolyan vesszük őket, hogy nem leépítésről van szó, hanem előremutatásról van szó. Az a 6 százalék, amiről beszélünk, ezt mutatja. És ennek a 6 százaléknak a kiosztási folyamata sem akármilyen, hiszen azt mondjuk, hogy visszamenőlegesen egész évre vonatkozólag bértömegként jelenjen meg az intézményvezető kezében, és az átalakulási folyamat után az igazgató dönthessen arról, hogy kinek adja oda.

Itt térünk vissza Hiller képviselő úr kérdéséhez, a versenyképességhez. Erről beszéltünk a kulturális bizottsági ülésen is, hogy nem arról van szó, hogy a levéltáros versenyképes‑e, hanem arról van szó, hogy a bére meg a foglalkoztatási formája versenyképes-e. A versenyképesség nem a levéltáron belül, hanem a gazdasági szférákkal kapcsolatban merül föl. Elmondtam, hogy megkérdeztük az ELTE megfelelő dékánjait és szakvezetőit, akik azt mondták, hogy a frissen végzett fiatalok elmennek a gazdasági szférába dolgozni, mert nincs megfelelő bérük, mert nincs megfelelő hatalma az intézményvezetőnek ahhoz, hogy jól tudja fizetni, kifizetni a legjobb munkaerőt. Ezt szeretnénk visszaadni. Azt szeretnénk, ha az intézményvezetőket felnőtt emberként, felelősségteljes felnőtt emberként kezelnénk, és az ő kezükbe adnánk azt a bértömeget, amely alapján ő el tudja dönteni, hogy az intézménye számára ki a legversenyképesebb levéltáros, könyvtáros vagy közművelődési szakember.

Elhangzott az előadó-művészet területén a színészeknek és a színészek pozíciójának a féltése. Muszáj itt egy pillanatra megállnunk, hiszen elkerüli a figyelmünket, hogy az előadó-művészet területén dolgozó emberek 70 százaléka már nem közalkalmazotti formában működik. Ők már meglépték régen ezt a bizonyos kivezetési formát, gt-vé alakítottuk a színházaink jelentős részét. Az a folyamat, amit én az előkészület során látok, hogy a legelején volt egy nagyon komoly politikai hiszti, és a szakemberek egyre inkább elfogadták, megértették, hogy ez a törvény számukra jó, annak is köszönhető, hogy meghatározó közéleti személyiségek, kulturális vezetők felálltak és elmondták a jó tapasztalataikat azzal kapcsolatban, hogy hogy lehet úgy működtetni egy intézményt, ahol nincsenek a közalkalmazotti bértáblával kapcsolatos korlátok. Köszönet azoknak a szakembereknek, akik ezt megtették, hiszen ők egyrészt hitelesek, másrészt jó tapasztalataik vannak, és az ő véleményükre alapozva meg tudták változtatni a félelmüket, a kicsit a politika által is generált félelmüket az intézményvezetők.

Ungár Péter képviselő úr attól tart, hogy a kultúrában működő dolgozók létszáma jelentősen csökkenni fog. Nagyon félek ezt kimondani, mert a múltkor megint kiforgatta a sajtó ezt a gondolatomat: bizony vannak a kulturális ágazatban is nagyon pici létszámban olyan dolgozók, akik a közalkalmazotti biztonságból adódóan nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy aktívan dolgozzanak. Nekik van egy pici félnivalójuk. Ők majd aztán egy picit aktívabban kell hogy dolgozzanak, esetleg lemorzsolódnak.

De szó nincs arról, hogy a közművelődés területén meghozott törvényeinknek és jogszabályainknak megfelelően ne akarnánk a legkisebb településben is olyan szakembert, aki el tudja látni az adott közösség kulturális irányítását! Ezért hoztuk létre a Déryné-programot, amely a legkisebb településre is odaviszi a kultúrát. Jól látható, hogy ennek a kormánynak mennyire fontos az, hogy a kultúrában működő szakemberek megbecsülve legyenek. Nem véletlenül építettük fel, nem véletlenül újítottuk fel a kulturális színtereinket. Hát ki fogja működtetni őket, ha nem azok a szakemberek, akik a legjobbak? Csak ahhoz az kell, hogy az intézményvezetőink, a felelős vezetők dönthessék el, hogy kik a legjobbak, és meg tudják fizetni azokat, akik húzzák az igát, és akik a legjobban végzik a munkájukat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Többször elhangzott a korábbiakban, hogy ez a 6 százalék egy első lépés. Én ígéretet teszek önöknek arra vonatkozólag, hogy miután elfogadják, és remélhetőleg elfogadják ezt a törvényt, kipucolódik az a fajta rendszer, amely aztán tud fogadni utána hatékony elosztásra egy bértömeget, és a kulturális ágazat mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy 2021-ben a 6 százalékra még addicionálisan egy további bértömeg érkezzen a kulturális ágazatba. Nagyon hiszek benne, hogy a kulturális ágazat jól tudja majd felhasználni ezt a megnövekedett bértömeget.

Ez egy rendkívül intenzív és gyümölcsöző törvényalkotási folyamat volt. Köszönetemet szeretném kifejezni valamennyiüknek a konstruktív javaslataikért. Hiszem, hogy az intézkedés Magyarország kulturális életének megújhodását szolgálja, s hogy a versenyképes bérekkel és foglalkoztatási formával tudjuk a továbbra is vitathatatlanul a köz szolgálatát ellátó kulturális munkavállalók sorsát intézni. Ennek szellemében tisztelettel kérem a javaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)