Nagy Csaba (Fidesz)

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem terveztem, hogy hozzászólok, de mégis a Jobbik részéről olyan érvelés hangzott el, amelyre muszáj mindenképpen reagálnom, illetve egy-két gondolatot szeretnék önökkel megosztani, mert azt gondolom, egy kicsit félremegy a vita.

Nyilván minden javaslatot lehet alulról-felülről megnézni, de mégiscsak az én életemben volt egy olyan rész, amikor is a közalkalmazotti státuszokat a művészvilág vonatkozásában, a kultúra vonatkozásában egymás után és fokozatosan szüntettük meg.

(10.50)

Ez Pécsett volt még a ’10-es évek után, ahol is a különböző művészeti ágak vonatkozásában egymás után alapítottuk a nonprofit kft.-ket, egyébként egyeztetve az intézményvezetőkkel és az intézményben dolgozó közalkalmazottakkal, és hozzám az a visszajelzés érkezett, kivétel nélkül minden egyes esetben, hogy bár nagyon sok volt a kétség, nagyon sok volt a félelem, de megérte ezt a lépést megtenni.

Mi nonprofit kft.-t csináltunk a pécsi bábszínházból, időközben a Pécsi Balettből, a Pécsi Nemzeti Színházból, a Pannon Filharmonikusokból, és én abban az időben mindenkivel leültem ‑ igazgatóval, szakszervezeti vezetőkkel ‑, és végigbeszéltük azt a folyamatot, ami az átalakítás során végigment. Nyilván nagyon sok kétség, kérdés merült fel mindenkiben. Nem is minden kérdésre tudtunk választ adni, de ha utólag megkérdezik ezeket a színházi igazgatókat, most már gazdasági társaságok vezetőit vagy a szakmai vezetőket, mindegyik azt mondja, hogy megérte ezt megcsinálni. Szabadabban működhettek, szabadabban tudták végrehajtani azokat a művészi ötleteket, amik felmerültek. Ennek a döntésnek a következtében elkezdtek mozogni az országban, nemcsak a megyeszékhelyen tudták a tevékenységet kifejteni, béremelésekre került sor, és egyáltalán a társaságok úgy kezdtek el dolgozni, hogy megnézték azt, hogy művészeti szempontból mi az, amit be tudnak vállalni, és hogyan tudnak egyre több embernek munkát adni egyre magasabb béren.

Tehát én azt tudom mondani, hogy nyilván vannak félelmek, és nagyon sok jogos kérdés merült fel itt a vitában, de önöknek én egy dolgot tudok mondani: ha ugyanez a folyamat végigmegy, mondjuk, a levéltárakon vagy más egyéb kulturális intézményeknél, akkor az intézményvezetőknek, mind a gazdasági, mind a szakmai vezetőknek lesz mozgástere a vonatkozásban, hogy kikkel hogyan szeretnének dolgozni, mi az, amit esetleg még be tudnak vonzani a saját maguk intézményi területén belül. Abban is biztos vagyok, hogy ha megnézzük majd a bérszínvonalat, kénytelenek lesznek a piaci körülményekhez igazítani majd a béreket. Én ezt saját tapasztalatból mondom, olyan tapasztalatból, ami már évek óta működik, és azt kell mondjam, hogy ebben viszont nagyon nagy felelőssége van a mindenkori intézményi vezetőknek, gazdasági vezetőknek, hogy hogyan tudják az egész intézményrendszerüket úgy átalakítani, hogy a kor kihívásainak megfeleljenek.

Szerintem ez a törvényjavaslat nyilván nemcsak erről szól, hanem másról is, mondjuk, a könyvtárak szervezettségéről. Ezzel kapcsolatosan meg annyit szeretnék elmondani, hogy az elmúlt tíz évben soha nem látott mennyiségű támogatás jelent meg a magyar kultúrában, minden egyes szeletében. Úgyhogy azok az érvek, amik itt elhangoztak e vonatkozásban a kormány szempontjából, egyszerűen nemtelenek és nem igazak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)