Bana Tibor (független)

BANA TIBOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy arról az általános vita során is beszéltünk, közel 20 ezer kulturális dolgozó közalkalmazotti jogviszonya szűnik meg a tervek szerint, a törvényjavaslat szerint november 1-jétől, és amint arról a tegnapi azonnali kérdésemben is beszéltem, amikor Gulyás Gergely miniszter úrral váltottunk szót, vitáztunk különböző ügyekről, bizony a kulturális dolgozók elsöprő többsége egyáltalán nem tekint annyira pozitívan erre a javaslatra, mint ahogy az a kormány részéről az elmúlt hetek során a kommunikáció színterében megjelent.

Sajnálatosan tapasztaltam azt, hogy a szakmailag megalapozott módosító javaslatokat bizottsági szinten elkaszálták, így ezeknek a beépítésére nem került sor, és lényegében a mai szavazást követően érdemi változtatás nélkül kerül elfogadásra ez a javaslat. Ilyen módon tehát a kulturális dolgozók szembesülhetnek majd a kedvezmények megszüntetésével, és bizony azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyértelműen tapasztalhatjuk azt kormányzati oldalról, hogy a kulturális élet kivéreztetése irányába tesznek lépéseket, és bizonytalan helyzetbe hozzák az ágazatban dolgozókat, akkor, amikor egyébként a koronavírus-járvány által okozott veszélyhelyzetben el kell azt mondani, hogy szerte az országban a kulturális dolgozók igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, ugyanúgy, ahogy más esetben is; idehoznám Szombathely példáját, ahol az Agora Savaria munkatársai a kultúrkarantén keretein belül házhoz vitték a kultúrát, szebbé varázsolva ezzel a szombathelyiek mindennapjait.

Szégyenteljesnek tartom, tisztelt államtitkár úr, kormánypárti képviselőtársaim, hogy éppen a veszélyhelyzetben terjesztették be ezt a javaslatot. Hadd hozzak ide néhány sort a Facebookról egy bejegyzésből: „Számomra a közalkalmazotti státusznak mégiscsak volt egy szimbolikus értéke, ha már anyagi megbecsültséggel nem járt, legalább egyfajta erkölcsi kárpótlást adott, hogy munkajogilag is deklaráltan a köz szolgálatában dolgozó embernek tekintettek, s én annak tekintettem magamat.” Ezt követően az író a bizonytalanságról értekezik. Kiről van szó? Melega Miklósról, a Vas Megyei Levéltár igazgatójáról, fideszes önkormányzati képviselő Szombathelyen, tehát még ő is megfogalmazott ‑ igaz, visszafogottan ‑ kritikát az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatban.

S ha már Kissné Köles Erika szószóló asszony szólt, akkor hadd jegyezzem azt meg, hogy a nemzetiségi támogatások ügyében is elképesztőnek tartom azt, hogy egymilliárd forintos elvonással szembesülhetnek a nemzetiségek. Ez érinti Vas megyét is, hisz nagyon sok horvát vagy éppen szlovén település található megyénkben, a gradistyei horvátokat vagy éppen a vendvidéki szlovéneket is nagyon hátrányosan érinti ez, de egyébként számtalan német település is volt megyénkben a korábbiakban, csak hát a kitelepítések következtében ezeknek a száma nagyjából nullára redukálódott, viszont a német nemzetiség szerencsére sok helyen őrzi még kultúráját Vas megyében is.

Én tehát azt kérem, hogy Vas megye érdekében és összességében a kulturális ágazatban dolgozók érdekében is, ha még lehet ebben a néhány órában, bírálják felül eddigi elképzeléseiket, és mégiscsak úgy nyomjanak gombot, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ahogy az a lelkiismeretüknek megfelelő. Ne hozzák ilyen helyzetbe a kulturális ágazati dolgozókat! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)