Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Megerősítem, hogy az elején kezdjem, amit az előbb is mondtam, hogy az interjú egészét javaslom megtekinteni, bármilyen megterhelő is önnek ez, mert abból teljesen világos, hogy mi a pozícióm. Az a helyzet, hogy ez egy szerencsétlen nyelvbotlás volt, ami nem a szándékaimat fejezte ki, ezt szeretném teljesen világossá tenni. Ha evvel bárkit megbántottam, akár önt, akár mást, akkor szívesen bocsánatot is kérek érte. Örülnék, hogyha jók lennének a számok vagy nem lennének rosszak a számok. Sajnos, azok a számok sem jók, amikről én ott beszéltem.

De nem ez most a legfontosabb kérdés természetesen, hanem a törvényjavaslat. A törvényjavaslat kapcsán az egy messze vezető vita, és talán most nem lenne már alkalmas az idő arra, hogy megbeszéljük a szigorú büntetőpolitikát vagy megbeszéljük azt, hogy az a javulás, amit ön említ, az inkább statisztikai jellegű vagy inkább valós. Erről az állampolgárokat érdemes megkérdezni, és biztosan sokfajta véleményt hallanánk erről is.

Azonban egy dolog teljesen világos, és ebben egyetértünk, ezt a statisztikák is mutatják és a szándék is ez volt: az elítéltek száma ‑ legalábbis a 2010 utáni időszakban ‑ gyorsan nőtt. Ha ez így van, akkor erre fel kellett volna készülni megfelelő büntetés-végrehajtási intézmények megfelelő férőhelyeinek a kialakításával. Nemcsak azért egyébként, merthogy vannak olyan minimumok, amiket, még egyszer mondom, az önök jogszabályai állapítanak meg, de kétségkívül nemzetközi egyezményekkel összhangban, azok alapján, hanem azért is, mert egyébként ezek a körülmények a büntetés-végrehajtás dolgozói számára is biztonsági és egyéb kockázatokat jelentenek, meg azért is, mert jó esetben a börtönöknek van valamifajta reintegrációs nevelő célja is, ami nem valósul meg akkor, hogyha a körülmények olyanok, mint a magyar börtönök jó részében. Ha ez a büntetőpolitika, akkor börtönöket kell létrehozni.