Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Legelőször is Simicskó István képviselő úrnak szeretnék köszönetet mondani, hogy felhívta a figyelmet, hogy a páholyban főtitkár úr itt ül. Szeretném megköszönni Budai Gyulának is, hogy itt tartózkodik, mert akkor remélem, hogy konfliktus nincs a két ember között, mert azért 2017-ben maga Budai Gyula felháborítónak és elfogadhatatlannak tartotta azt, hogy Hornyák Tibor napi 110 ezer forintért bérelt luxusvillát. Annak ellenére egy sajtótájékoztatót is tartott akkor képviselő úr, és remélem, hogy ez már azóta… (Dr. Budai Gyula: Újságírói kérdés volt!) De végül is reagáltak rá, és akkor még nagy ellenszenvét meg ellenérzését fejezte ki, hogy mi zajlott akkor Hornyák főtitkár úr részéről. Reméljük, hogy ez a fajta urizálás már megszűnt főtitkár úr részéről, bár az utóbbi időben nem szerepelt annyit a sajtóban, akkor elég sokat.

Hadd csatlakozzak ahhoz, hogy ha Simicskó képviselő urat hallgatom, akkor egyetértek azzal, hogy nagyon fontos, hogy a gyerekek azt az élményt megtapasztalják, hogy milyen táboroztatásban részt venni, milyen rengeteg gyerekkel együtt lenni országunk különböző részéről, akár még határon túli magyar gyerekekkel is.

(22.50)

Ez mind rendben van. Még azzal is egyetértünk, kell hogy a gyerekek a foglalkozáson részt vegyenek, hogy szeressük a hazánkat, sok mindenben egyetértünk, azzal viszont nem, hogy a gyerekek mögé bújtatva itt komoly közpénzeknek az ellopása zajlik hosszú-hosszú évek óta. Amikor Kovács képviselő úr arról beszélt, hogy a közpénzek hatékonyabb felhasználása, azt mi értjük, hogy magyarra lefordítva ez mit jelent, hogy még hatékonyabban hogy lehet több pénzt ellopni. Ebben a nagyon szomorú, és csatlakozom Szél Bernadett képviselőtársamhoz, Arató képviselőtársamhoz, Tordai képviselőtársamhoz, hogy talán azért nagyon gusztustalan ez az ügy, mert itt a gyerekeket használjuk fel erre, és lassan ami miatt létrehozták ezeket, maga ami miatt az Erzsébet-program, az Erzsébet-táboroztatás annak idején megvalósult, az most már meg is szűnik. Önök is elismerik ebben a törvényjavaslatban, hogy teljesen ki lett herélve a program, és lényegében meg is szűnik, amiért ez létrejött.

Amihez én is csatlakozni szeretnék, és szót kértem emellett, hogy micsoda rablás az, hogy az ingatlannak az elrablása, mert 15 éven belül most rengeteg pénzből felújítják, ha majd végre megtörténik már a felújítás, utána 15 éven belül ki tudja, hogy mi lesz a sorsa ezeknek az ingatlanoknak. Sejtésünk van, hogy azon a napon, amikor ez megszűnik, ez a 15 év letelik, onnantól fogva semmiféle üdültetés nem fog másnaptól fogva történni ezekben az ingatlanokban, és lehet, hogy az ingatlanok sem annak a tulajdonában fognak maradni, akié most, mondjuk, ennek az alapítványnak, vagy a Csanád megyei egyházmegyének a tulajdonában. Ami viszont fontos, és képviselőtársam már tett rá utalást, hogy magyarázza meg nekem valaki, hogy ezeket a személyes adatokat miért kell ennek az alapítványnak 5 éven keresztül megőriznie, akár az egészségre vonatkozó adatokat, bár ott azt belerakták, hogy az egészségügyi és a nem nyertes jelentkezők adatait csak az év végéig kezelhetik, de az összes többit, aki valaha betette a lábát a tábor területére, 5 éven keresztül őrzik és kezelik az adataikat. Valaki mondja már meg, hogy miért van erre szükség.

Én is egy személyes tapasztalatot hadd osszak meg, hogy az én gyermekeim is részt vettek Erzsébet-táborban. Hozzáteszem, nem szociális alapon, hanem kifizették, kifizettem a tábornak az árát, mielőtt sajtóhír lenne belőle, ismerjük a kormánymédiát, hogy hogyan működnek. Nem fogom elmondani, jól érezték magukat. Nem minden volt rendben, jól érezték magukat, de az, hogy mennyi pénzt, és utána én írásbeli kérdésben feltettem, hogy mennyi pénzt fordítanak egy gyermekre, keressék ki, bicskanyitogató, hogy mennyi pénzt fordítanak. Az, hogy az étkezésükre, a szállásukra, hogy sokszor milyen körülmények között vannak, és nem mindig van rendben az étkezés sem. Az, hogy mondjuk, a táborból nem tehetik ki a lábukat, még azzal is egyetértünk, mert vigyázzanak a gyerekekre, erre adtuk be a pályázatot, az, hogy a büfé, egy büfé üzemel, az is kinek a tulajdonában van, és milyen horrorisztikus áron adja a gyerekeknek azokat a termékeket, amit pluszban meg akarnak vásárolni! Azért vannak ott problémák, elég sokról beszélhetünk.

Viszont ami nekem egyszerűen életidegen volt, az a propagandaanyag, amivel hazajöttek. Ne haragudjanak, még szerencse volt, hogy én bontottam ki, nem ők! (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Én bontottam ki a kis zsákocskát, amit kaptak, és ez évekkel ezelőtt volt, szerintem azóta még rosszabb a helyzet, mert akkor még annyira nem voltak elvetemültek, de már akkor is azt mondtam, hogy talán ez már túllép minden határon. Ezért mondjuk mi, ellenzéki képviselők, hogy lehet, ha önt, képviselő úr, hallgatom, akkor elhiszem önnek, hogy semmi rossz szándék nem lesz ebben, mert csak jó dolgokat fognak itt a gyerekekkel művelni. De hozzáteszem, hogy az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja nekünk, hogy bizony-bizony már a táborban is valamiféle tudatformálást, rossz irányba való tudatformálást akarnak a gyerekeinkkel véghez vinni, de inkább az, ami miatt az ember tényleg az egészet elutasítja, az a mérhetetlen lopás és közpénzlopás, ami övezi ezt az egész programot, ami miatt az ember azt mondja, még ha a céllal egyet is tudna érteni, azzal, hogy a gyerekek táborba kerüljenek, meg minden olyan dolgot megtapasztaljanak, amiben talán még minekünk is volt részünk, de emiatt tuti biztos, hogy az ember nem tudja támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr.