Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szemmel látható, hogy bár a kormánypárti képviselők meglepően nagy számban foglalnak helyet a teremben szokásos létszámukhoz képest, azért itt mégiscsak két világ csatázik, tehát a közös pontok száma igen elenyésző a kormányoldal és az ellenzék viszonylatában. Hiszen ahogy az expozéból hallhattuk, Magyarországon a tündérmese megvalósulni látszik: a gazdasági mutatószámok impozánsak a kormány álláspontja szerint. Én magam ezzel vitatkozni kényszerülök, és nem azért, mert vitatkozni szeretnék (Cseresnyés Péter: Á, dehogy…), hanem mert azok a számok, amelyek előttünk vannak, igen makacs dolgok, és nyitott vagyok az irányba, hogy kormánypárti képviselőtársaim megcáfoljanak az állításaim tekintetében. Ez a parlamentnek ebben a ciklusában érdemi vita formájában még egyetlenegyszer sem történhetett meg, történhetett meg, hiszen érdemi vita és diskurzus nem alakul ki a parlament ülésein.

A mostani költségvetési tervezet, most már mondhatom, szokás szerint a zárszámadás elfogadását nélkülözve kerül elénk, tehát a korábbi tényszámok ismerete nélkül tervez a következő időszakra a kormányzat, amely e tervezés eredményességét nyilvánvaló módon erőteljesen lerontja. És azt is el kell hogy mondjam, hogy ha ágazatonként vizsgáljuk azt, hogy mennyi forrást kívánnak elosztani az adott terület irányába, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy strukturális, szerkezeti, a jövőnek szóló változást ez a költségvetési tervezet nem tartalmaz. Tehát a legnagyobb vesztesek egyértelműen a magyar fiatalok és a magyar jövő.

Ha ágazatonként nézzük, az oktatás tekintetében a 15 milliárdnyi ráfordításbeli eltérés még az inflációs növekménynél is alacsonyabb adat, tehát látható, hogy konzerválja a kormány a tarthatatlan állapotokat az oktatásban. Az egészségügy tekintetében pedig némi belső átcsoportosítást tapasztalunk, ez az egészségügyi rendszerváltástól azonban igen-igen távol áll. Tehát lényegileg megmarad az a legalizált és fizetősnek nevezhető egészségügyi szisztéma Magyarországon, amit ez a kormányzat is hagyott. De legyünk korrektek, nemcsak ennek a kormánynak a felelőssége, hanem a korábbi balliberálisnak nevezetteké is az, hogy a magyar egészségügy ott tart, ahol.

Ugyanakkor azt el kell hogy mondjuk: ez a költségvetési tervezet semmiféle válasszal nem rendelkezik a katasztrofális kivándorlási adatok tekintetében. Tállai államtitkár úr ezt mosolyogva megoldotta; hát, ő költségvetési tervezés, érdemi munka, tájékozódás helyett megoldotta az egészet annyival, hogy kijelentette: szerinte többen térnek haza külföldről, mint ahányan kivándorolnak Magyarországról. Tehát kiépített egy álvalóságot a kormányzat színterén belül, és el kell mondanom: egészen elképesztő a valóság ilyetén módon történő arculcsapása, hiszen itt nekünk a parlamentben pártállástól függetlenül közös megoldásokat kellene találnunk a nemzeti sorskérdésekre, legyen szó oktatásról, egészségügyről, de a kivándorlásról is. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Nem lehet ezt annyival elintézni, hogy a régió országaihoz képest… Nyomjon egy gombot, képviselő úr, ne hörögjön ott a leghátsó sorban! Tehát ne intézzék el ezt annyival… (Felzúdulás a kormánypártok soraiból.)