Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Vinnai képviselőtársam itt folyamatokról beszélt, illetve Szászfalvi képviselőtársam is, olyan folyamatokról, amelyek pozitív irányba hatnak, és javuló tendenciát mutatnak. Akkor hadd mondjam csak a lemorzsolódással kapcsolatosan: ez 2010-ben 10,8 százalékos volt, mostanra 12,4 százalékos, szembemenve egyébként azzal az európai uniós tendenciával, ami úgy nézett ki, hogy 2010-ben 15,7 százalék volt, és ott valóban van egy ilyen csökkenő tendencia, mert 10,2 százalékon áll mostanra. Ha valami nagyon fontos lenne, akkor ennek a csökkentése.

Ezért dicsértem meg egyébként azt a programot, amelyről államtitkár úr itt beszámolt, de ha érzékeljük a probléma nagyságát, azt, hogy mekkora tömegeket kellene fölemelni és integrálni, akkor azt kell látni, hogy ez egy csepp a pohárban. Nem félig telt a pohár. Értsék meg, tisztelt képviselőtársam, hogy itt nem valamiféle rasszista indulat alapján beszél az ember, hanem azért, mert félti ezt az országot, és kevésnek találjuk azt, ami ebben a tekintetben történik! (Jelzésre:) Nem látok odáig, nem vagyok én sasmadár. Tessék majd nyomni egy gombot, és akkor fölszólalni, elmondani, hogy mit akar kifejezni, mit akar mondani. Én is megtettem itt a magamét.

Azt hiszem, hogy ezek azok a dolgok, amelyekre valóban egy ilyen vita kapcsán nekünk koncentrálni kell. És senki ne horkanjon már föl itt amiatt, hogy erről mi beszélni merünk, és azért ellenzéki padsorokból a kritikát is hadd fogalmazzuk meg! Elmondtam az elején világosan, hogy támogatandónak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, amellett, hogy vannak aggályaink, de nehogy úgy nézzen már ki a dolog, hogy ide bejövünk, tapsikolunk egyet, megnyomjuk majd az igen gombot, és ellenzéki képviselőként menjünk haza!

Az ország, a nemzet legfontosabb kérdését érintő dolgokról van most szó, engedtessék meg, hogy beszéljünk ezekről! Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)