Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy érzékelem, hogy most egy nagyon fontos és előremutató vita tudna kibontakozni, és én arra teszek kísérletet, hogy ezt egy kicsit próbáljam olajozni. Szeretném kihasználni a lehetőséget, hogy itt van a gazdaságstratégiáért felelős államtitkár, aki egy olyan államtitkár, aki nem politikai irányból, hanem dominánsan szakmai irányból érkezett, tehát mondhatjuk, hogy nem politikussal, hanem szakemberrel tudunk gazdaságpolitikai vitát folytatni. S én azt is üdvözítőnek tartom, hogy olyan képviselők ülnek bent, akik láthatóan érdeklődnek e kérdések kapcsán.

Én szeretném egy picit távolabbról közelíteni ezt a kérdést. Nagyon örülök neki, hogy olyan fogalmak is elhangzottak itt, mint hogy globális megatrendek, ezek figyelése, a magyar gazdaság struktúraváltása, versenyképesség, s a többi.

(15.00)

Én ennek kapcsán szeretnék kérdéseket feltenni államtitkár úrnak, bízva abban, hogy ‑ látva, hogy szívesen részt vesz a vitában államtitkár úr ‑ hátha némi információt kapunk a tekintetben, hogy mennyire hajlandó a kormány a globális megatrendeket figyelembe venni, és esetleg átértékelni, mondjuk, az elmúlt tíz év stratégiáját az eredmények függvényében.

Most annak kapcsán, hogy mi időszerűnek tartjuk ezt a vitát, ugye, Arató képviselő úrnak volt egy felvetése, hogy nem időszerű, képviselő asszony vezérszónoki felszólalásában választ adott: teljes mértékben időszerűnek tartjuk. Ez egy óriási, égető kérdés, függetlenül attól, hogy most kialakult egy borzalmas helyzet, egy világjárvány nyomán gyakorlatilag egy most még beláthatatlan mértékű és hosszúságú gazdasági válsággal nézünk szembe. Amiben, azt gondolom, hogy egyetérthetünk, hogy igazából még senki nem látja, hogy milyen mélységű lesz, és hogy milyen hatásai lesznek. Nyilván bizakodunk, hogy ez valamilyen módon középtávon kezelhető lesz.

Tehát mindenképpen időszerűnek tartjuk. Maga a törvényjavaslat, erre utalt képviselő asszony is, egyetértünk a többi ellenzéki frakcióval, hogy nem ördögtől való, ahogy fogalmazott Ander Balázs, sőt mondhatjuk azt, hogy pozitív. Tehát a megfogalmazott irányok tekintetében pozitív, támogatható, én még azt sem zárom ki, hogy az LMP frakciója igennel fog rá szavazni, azzal együtt, hogy elhangzott több felszólalásban, hogy nyilván vannak aggodalmaink, és az elmúlt évek tapasztalataira építve jogos aggodalmaink, hogy részletszabályozások tekintetében majd azért megcsúszhatnak ezek a dolgok, de bizakodjunk.

Összességében, ha csak azt nézzük, hogy mi van megfogalmazva a törvényjavaslatban, az indoklásban, elhangzott, hogy kifejtés szintjén milyen célokat fogalmaztak meg képviselőtársaim, azt mondom, hogy eddig mondhatjuk, hogy egyetértünk, azzal együtt, hogy vannak nyilván aggodalmaink a részleteket tekintve, de most nem is ez a legfontosabb.

Nagyon örültem Vinnai képviselő úr felszólalásának is. Ellenzéki képviselőtársaimmal abban nem értek egyet, hogy a kormánynak ne lenne stratégiai iránya, ne lenne stratégiája. Szerintem van, csak jól láthatóan rossz. Tehát az én meggyőződésem szerint nagyon rossz ez a stratégia, és borzalmasan komoly károkat okozott a magyar gazdaságnak és a magyar társadalomnak. Tehát én erre szeretnék rákérdezni, hogy e tekintetben van‑e esetleg küszöbön változás vagy a helyzet átgondolása.

Ugyanis, ha ezekről a dolgokról beszélünk, hogy fel tudunk‑e készülni a gazdaságpolitikai trendváltásokra, hogy tudunk‑e tanulni az eddigi hibákból, vagy tud‑e tanulni a kormány az eddigi hibákból, nyilván ebben kulcsszerepet játszik az oktatás, kulcsszerepet játszik a munkaerőpiaci helyzethez való alkalmazkodás, így a felnőttképzés struktúrája is. Tehát az a kérdés, hogy a kormány el tud‑e jutni egy alapvető és helyes helyzetértékelésig. Magyarul, át tudja‑e értékelni, mondjuk, akár az elmúlt évtizedeket, vagy éppen csak, ha a saját felelősségi területet nézik, az elmúlt évtized gazdaságpolitikai eredményeit? És nyilván az államtitkár úrra nem vonatkozik, mert 2018 májusa óta tölti be ezt a hivatalt, tehát nyilván ő mint szakember tudja értékelni a kormánya elmúlt tízéves teljesítményét.

Tehát nagyon fontos, hogy hajlandó‑e és képes‑e a kormány egy megfelelő helyzetértékelésre. Majd ezt követően képes‑e arra, hogy figyelembe véve, mondjuk, a megatrendeket, figyelembe véve azt, hogy milyen távlati kilátások vannak, és hogy eddig mit rontottak el, ennek mi volt a hatása, hajlandó‑e a megfelelő korrekciókat végrehajtani? Na, ez nagyon fontos, és erre szeretnék rákérdezni.

Itt Vinnai képviselő úrnak volt egy-két érdekes gondolata, például csak egyet szeretnék kiragadni: a fenntartható növekedés. Nem tudom, lehetőségem lesz‑e megkérdezni Vinnai képviselő urat, hogy mit jelent a fenntartható növekedés. Mert egy olyan környezetben, amikor a társadalmi, gazdasági és a környezeti szférák együtt értelmezhetőek, és nagyon jól tudjuk, hogy már most is túlhasználjuk a természeti környezetet, a természeti erőforrásokat, és láthatjuk, hogy a gazdaságnak a természeti szférába való túlzott beavatkozása milyen drasztikus következményekkel járhat ‑ ugye, itt egy világjárvány közepén vagyunk ‑, akkor én azt gondolom, hogy az első és egyik legfontosabb lépés, hogy eljussunk odáig, hogy az ilyen fogalmakat helyesen értékeljük, hogy fenntartható növekedés. A növekedéshajhászás, ugye, a GDP-mutató mint valamiféle fétis felemelése‑e az, ami a magyar nemzet jövőjét megfelelően biztosítani tudja? Erre már utalt Ander Balázs képviselő úr.

Tehát államtitkár úr ‑ nyilván azért államtitkárként, a kormány tagjaként tulajdonképpen kellő politikai súlya és éle volt az ő expozéjának ‑ ,mondhatjuk, hogy egy győzelmi jelentéssel indított. Ugye, a magyar gazdaságpolitika, a munkaerőpiaci folyamatok tekintetében nagyon komoly győzelmi jelentést kaphattunk, azért én ezt hadd korrigáljam mint egy ellenzéki frakció vezetője és frakciónak a tagja. Láthatjuk, hogy függetlenül attól, hogy egy világjárvány van, és függetlenül attól, hogy egy példátlan gazdasági válság kibontakozásának a kapujában vagyunk, azért az elmúlt tíz év alapján is látjuk, hogy az a stratégia, amit a kormány kőkeményen és vaskézzel valósít meg, az gyakorlatilag társadalmi tragédiát okozott. És nehéz megmondani, hogy mennyi idő alatt, hogyan és milyen módon lehet ennek az alapvetően elhibázott gazdaságpolitikának a rendkívül súlyos társadalmi hatásait majd korrigálni hosszú távon, és erre mennyi idő alatt és milyen módon lesz lehetőség.

Ugye, az a gazdaságpolitika, így nagyon leegyszerűsítve, nyilván egy felszólalás időkerete nem engedi meg, hogy komolyabb szakmai vitákat folytassunk, de nagyon leegyszerűsítve körülbelül arról szólt, hogy a jogaitól megfosztott, olcsó bérért dolgoztatott, kiszolgáltatott magyar munkaerőre próbál valamiféle liberális elveket, valamiféle gazdaságpolitikát felépíteni. Ennek aztán lett egy olyan hatása, hogy döbbenetes mértékű lett az elvándorlás, tehát egészen elképesztő, ilyen apokaliptikus folyamatokat láthatunk, hogy hány százezren voltak kénytelenek ebből az országból elmenni. És ugye, azt is elmondhatjuk, hogy az országon belül, a területi különbségeknek megfelelő, milyen jellegű elvándorlás volt, és milyen társadalmi hatásai voltak ennek a folyamatnak.

Tehát ha a területi kohézióról beszélünk, egy fontos célról, és a területi különbségeknek a növekedéséről, akkor láthatjuk, hogy ez a gazdaságpolitika egészen komoly mértékben megnövelte a területi különbségeket, és válságterületeket erősített, illetve újabb válságterületet alakított ki.

Tehát összességében, ha függetlenítjük magunkat ‑ ami nyilván csak elméletben lehetséges ‑ a jelenlegi válság sújtotta helyzettől, ez önmagában már egy olyan tényező, amit, én azt gondolom, hogy egy felelős kormánynak így később, tízéves kormányzás után újra kell értékelni, és szembe kell nézni ennek a hatásaival. De azt másik oldalról lássuk, hogy milyen hatásai lesznek ennek a világválságnak.

És akkor itt van egy nagyon fontos tényező ebben a javaslatban, ez a munkaerőpiaci előrejelző rendszernek a felépítése, beépítése. Elhangzott, az indoklásban, illetve a nyilatkozatok szintjén, hogy mennyire fontos az, hogy érzékeljük ezeket a munkaerőpiaci folyamatokat, tehát hogy minél jobban, ha most így beszélünk a felnőttoktatás rendszeréről, a várható kereslet-kínálat, munkaerőpiaci kihívásoknak megfelelően lehessen alakítani a rendszert, és ennek megfelelően a lehető legnagyobb rugalmassággal várja ez a rendszer a kihívásokat.

Ugyanakkor itt nagyon fontos, hogy magának a munkaerőpiaci kihívásoknak az alakulását meghatározza egy kormánynak a gazdaságpolitikája; egyrészt a helyzetértékelés: milyen módon látja és teszi magáévá a XXI. század kihívásait, hogy milyen környezetben kell dolgoznunk, és hogy ennek megfelelően milyen választ kíván adni, nyilván a mozgásterén belül milyen gazdaságpolitikát kíván folytatni. Ez egy nagyon fontos politikai döntés, gazdaságpolitikai döntés, hogy a lehetőségeken belül ezt a gazdaságstratégiát, gazdaságpolitikát akarom folytatni, és ennek megfelelően, amennyire lehetséges, beavatkozom a folyamatokba, és ilyen módon ezen túl természetesen figyelem a trendeket, figyelem a tendenciákat, gyűjtöm az adatokat és információkat, és alakítom magát a munkaerőpiaci előrejelző rendszert.

Az én kérdéseim főleg erre vonatkoznak, hogy itt mit várhatunk a kormánytól, hogy ezeket a globális megatrendeket, azt, hogy milyen irányba mozdul a gazdaságpolitika, azt, hogy mit mutatnak nekünk a XXI. század kihívásai, hajlandó‑e végre látni a kormány. Mert jól láthatóan az elmúlt tíz évben nem kívánt ezzel foglalkozni.

És ugye, itt elhangzott már több képviselőtársam felszólalásából, hogy mennyire fontos, hogy a jövőben a kiművelt emberfőre, a jól képzett munkaerőre, a humán tőkére kell alapozni. Ugye, ez adhatja meg a nemzetnek a jövőjét, ugyanakkor, amit láttunk cselekvés szintjén a kormánytól az elmúlt időszakban, az minden tekintetben ezzel ellentétes. És sajnos még most is ezzel ellentétes, mert egyelőre, amíg nézzük, az Országgyűlés előtt milyen javaslatok vannak, milyen beruházásokat akar elindítani vagy felfuttatni a kormány, mi nem látjuk egyelőre még a nyomait sem, hogy valamiféle elképzelésváltozásra vagy valamiféle ilyen szerkezetváltozásra valóban hajlandó‑e a kormány.

Itt beszélt több képviselőtársam a területi különbségek fontosságáról. Arról, hogy a felnőttképzés, a szakképzés rendszerének is milyen komoly szerepe van a területi kohézió megvalósításában, tehát hogy csökkenjenek a területi különbségek, és valamit tudjunk tenni a válságtérségekkel, azokkal a válságtérségekkel, amik terjednek, és mondhatjuk, hogy már nem egy ilyen kelet-nyugati vagy észak-déli meghatározás van, ha a területi folyamatokat nézzük, hanem olyan területek, amik így a rendszerváltás környékén még a középmezőnyben vagy az alsó középmezőnyben voltak, ezek is a leszakadó térségek felé közelednek. Hát, ilyen egyébként, mondjuk, a Dél-Dunántúlnak jó néhány térsége, nem kell mondani Dél-Somogynak a helyzetét vagy éppen Baranya megyét, hogy konkrétan a válságterületek közé süllyedtek ezek a környékek, és olyan szintű elvándorlás jelent meg, hogy gyakorlatilag roncsolódott a munkaerőpiac ezekben a térségekben.

Most beszélhetünk itt a dél-somogyi részről, beszélhetünk az Ormánságról, ami nyilván egy nagyon-nagyon komoly problémarendszert és kihívásrendszert feltételez, de mondjuk, beszéljünk a Dunántúl legnagyobb városáról, Pécsről, ami nem tartozott a rossz helyzetű városok közé. Mondhatjuk, hogy a térsége tekintetében mint nagyváros, összességében még gazdaságpolitikai szempontból vagy gazdasági szempontból előnyösebb helyzetben van, de itt is gyakorlatilag a munkaerőpiaci folyamatok, függetlenül a jelenlegi válsághelyzettől is, már semmilyen módon nem kezelhetőek a hagyományos eszközökkel.

(15.10)

Tehát e miatt a gazdaságpolitika miatt, amit a mi véleményünk szerint tíz év alatt bemutatott a kormány, olyan döbbenetes mértékű lett az elvándorlás, hogy már hagyományos befektetésösztönzéssel esélytelen a gazdasági trendeket megfordítani, egyszerűen a munkaerőpiaci problémák miatt: roncsolódott a munkaerőpiac, nincs helyben munkaerő. És egy nagyon fontos dologról beszélünk ‑ rugalmasság, alkalmazkodás, felnőttképzés ‑, de itt most már egy egész átfogó feladattömeggel szembesülünk, ha azt mondjuk, hogy meg akarjuk teremteni a munkaerőpiacon a kínálatot, tehát odáig el akarunk jutni, hogy a befektetésösztönzés találkozzon a munkaerőpiaci kínálattal. Annak egy nagyon fontos eleme egyébként a képzés, nagyon fontos eleme a felnőttképzés, de egy olyan átfogó politika kell, amiben például partnerek kell hogy legyenek az önkormányzatok, hiszen egyszerűen vissza kell csábítani a kényszerűségből elvándorolt munkaerőt, akár országon belül, akár külföldről is. Ezekkel a kérdésekkel szembenéz‑e a kormány?

Akar‑e bármit kezdeni ezzel, hogy bizony olyan szinten növekedtek a területi különbségek, és olyan sok tekintetben roncsolódott a munkaerőpiac Magyarországon, hogy önmagából csak a képzés irányából ezt megközelíteni nem lehet, vagy a helyes megoldást megtalálni nem lehet? És láthatjuk, hogy mennyire tekinti az ilyen szempontból fontos szereplőket ‑ az önkormányzatokat, a városokat ‑ partnernek a kormány; túl sok jót semmiképpen nem mondhatok. Ezzel kapcsolatban is nagyon szeretném, ha valamiféle pozitív jövőképet felvázolna nekünk az államtitkár úr.

Még egy dolog: beszélünk itt a globális trendekről, megatrendekről, a humán tőkébe való fektetés fontosságáról. Azért tegyük mellé, hogy mit csinál akár az oktatási rendszerben vagy éppen csak a felsőoktatásban a kormány ‑ ezt a szférát is említette az államtitkár úr. Az elmúlt időszakban, mondhatjuk, hogy mintha hadjáratot indítana a tudományos élet és a felsőoktatás ellen a kormány, akár az Akadémia intézethálózatának a baltával való szétverésére gondolunk, akár a tekintetben, hogy mit csinált a felsőoktatással, és mit csinált azokkal a kulcsszereplőkkel, a felsőoktatásban dolgozó oktatókkal, kutatókkal, szakemberekkel, akikre alapozva lehet bármiféle jövőbe mutató gazdaságpolitikát és társadalompolitikát megvalósítani. Ma, államtitkár úr, Magyarországon kevesebbet keres egy tudományos fokozattal rendelkező egyetemi adjunktus, mint egy árufeltöltő. Én azt gondolom, hogy amíg ez a helyzet áll fenn, addig semmilyen módon nem lehet komolyan venni a kormánynak egy olyanfajta gazdaságpolitikáját vagy társadalompolitikáját, ami komolyan veszi a humán tőkébe való befektetésnek a fontosságát. E tekintetben várható‑e valamiféle stratégiai irányváltás a kormány részéről a társadalompolitika, gazdaságpolitika tekintetében?

Az ön ‑ most már lassan mondhatjuk ‑ mindenható minisztériumához tartozik lassan minden. Láthatjuk, hogy olyan intézkedésekre készülnek, hogy már az egyetemektől is elvonnának hatalmas forrásokat. Tudjuk azt, hogy több milliárd forintos tételben akarnak az egyetemtől már korábban megadott támogatási forrásokat, a működéshez alapvetően fontos forrásokat elvonni, például a sajtóhírek alapján a pécsi egyetemtől 3,5 milliárd forintot fognak elvonni. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy az egyetem ezt kigazdálkodja, lehetetlenné teszi, hogy az egyetem betöltse azt a funkcióját, amit egyébként szerintem egy egyetemnek be kell tölteni, tehát a helyi gazdasági, társadalmi élet központjaként, egyfajta városként a városban. Ezzel kapcsolatban mit tud mondani nekünk, államtitkár úr? Nagyon remélem, hogy valami biztatót fog tudni mondani.

Nagyon ritkán nyílik lehetőség erre, azért zúdítok ennyi kérdést az államtitkár úrra, egyrészt a funkciójából adódóan, egy gazdaságstratégiáért felelős szakemberről, államtitkárról van szó, hátha most olyan kivételes helyzetbe kerülünk, hogy tudunk válaszokat kapni. A másik oldalról pedig azt látjuk, hogy amikor egy ilyen borzalmas járvány közepette egy rendkívül mély, beláthatatlan hosszúságú és mélységű gazdasági válsággal szembesülünk, és alapvető munkaerőpiaci problémákról és krízishelyzetről kéne beszélnünk, az ön minisztere, az ön főnöke egyszerre felelős a gazdaságvédelmi intézkedésekért, látva a hatásait, hogy hány tízezer ember vesztette el a munkahelyét, a másik oldalról pedig azt olvassuk a minap tőle, hogy öt éven belül Forma-1-es pilótára van szükség. Tehát én azt gondolom ‑ ez egy kiragadott példa ‑, ez önmagában ijesztő a tekintetben, hogy milyen kilátások várnak ránk a kormány politikája tekintetében. Ezért nagyon bízom benne, hogy az államtitkár úr arról fog beszámolni, hogy elismerik az eddigi politikájuk sikertelenségét, látják ennek a súlyos tragédiákat okozó hatásait, és most, megvilágosodva tíz év után, újult erővel készülnek egy alapvető gazdaságpolitikai és társadalompolitikai irányváltásra, végre figyelembe véve azt, hogy a természeti környezet ebből nem kihagyható. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)