Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnök úr iránti tiszteletem jeléül szólok előre, hogy messze nem fogom ezt az időkeretet kihasználni, és nem kívánok visszaélni az általános vita kereteivel, ugyanakkor itt elhangzottak olyan tények, számok, állítások, amelyek szerintem a jegyzőkönyv és a történelem ítélőszéke szempontjából fontosak. Itt egy grandiózus, a GDP 19-20 százalékára rúgó gazdaságvédelmi csomagról volt szó, tisztázzuk, hogy a 10 000 milliárdos feltételezett összegének körülbelül a harmada igaz az általunk vizsgálható időszakban. Ugye, három évre szétszórt összegről van szó; beleérti, beleszámolja Magyarország Kormánya a kedvezményes hiteleket is, egészen elképesztő módon.

És azt is látjuk, hogy ezeknek a forrásoknak a hasznosulása a leginkább lényeges. És itt van közöttünk egy gazdaságfilozófiai, talán vita, és azt kell mondjam, hogy különbség is. A mai vitánk tökéletes kontrasztja látszott: a nem nevezném jobboldalinak, inkább vegytiszta neoliberális szemléletnek, amely szerencsés kisebbségnek igyekszik kedvezni, széles tömegeket hagy magára, és arra számít, hogy a szerencsés kisebbségnek adott kedvezmények lecsorognak minden szintre, versus az a baloldalinak nevezett hozzáállás, amely szociális transzferekben gondolkodik valóban, és sokszor feltétel nélküli alapjövedelemben. Ha engem megkérdeznek arról, hogy feltétel nélkül támogatok‑e alapjövedelmet, azt fogom mondani, hogy nem, hiszen azt a motivációs faktort nem szeretném kivenni a munka világából, amely egyébként bizonyított módon a világ számos színterén már elérte azt, hogy igen, az adófizetők száma gyarapodjon és a termelő, produktív szférában dolgozók száma is.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a járványügyi veszélyhelyzet egy példa nélküli helyzetet teremtett, ahol az eddigi bal-jobb felosztás, az eddigi neoliberális versus konzervatív és egyéb irányzatok lényegében lenullázódnak.

(11.20)

És erre az új helyzetre néhány közszereplő politikus néhány nap alatt képes felkészülni, tehát képes átkódolni az eszközrendszerét és másfajta eszközökben gondolkodni, mások pedig nyomják a régi mantrát, és benne maradtak az elmúlt 30 év lábvizében, amivel egyébként nem jutott sokkal előrébb ez a kollektíva, már ami a nemzetünket illeti.

Én azt mondom, hogy egyértelműen piacgazdaságpárti vagyok, egyértelműen a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások szektorát támogatnám. Igen, a kedvezményes hitelek ebben a körben nagyon jók, nagyon pozitívak, de azt is látom, hogy a kieső bevétel olyan tömegűvé vált, és egyébként a kormányközeli szakértők által is megerősített módon olyan tömegűvé vált a bajbajutottak száma, legyen szó vállalkozásról vagy munkavállalóról, hogy bizony a transzferek tekintetében is át kell gondolni azt, amit eddig a világról tudtunk.

Én nyitott lennék arra is, hogy akár nullaszázalékos személyi hitelkeretet nyissanak mindenki irányába, talán jegybankelnök úr részéről volt ilyen megnyilvánulás, de úgy látom, hogy ez önmagában kevés lesz a probléma átvészeléséhez. Felfedezni vélem a kormány azon stratégiáját is, hogy minél kevesebb kedvezmény rendszerbe csorgatásával igyekeznek cselekedni, és annak szurkolnak, hogy vészelje át ez az ország ezt az egy-két hónapos kiesést, már ami a vidéki városokat vagy a nagy cégeket illeti, és akár veszélyhelyzet árán is újrapörgetik a gazdaságot, mert megijedtek annak az előttünk kibontakozó válságnak a mélységétől, amely bizony ott tornyosul, és ezt a válságot nem lehet pusztán piaci üzenetekkel lenullázni.

Azt kell hogy mondjuk tehát, hogy egyfajta mixtúra lehetne egészséges, hiszen a kutatások szerint a honfitársaink 36 százalékának egy hónapon túli tartaléka egyáltalán nincsen, és ha csak a munkanélküliek KSH általi vizsgálatát nézzük, tehát nem a Portfolio, mondjuk, 330 ezer munkanélkülire vonatkozó becsléséből indulunk ki, hanem elfogadjuk a KSH 280 ezres számát, azt is látjuk, hogy a 281 300 fő közül kicsit több mint 151 ezren voltak jogosultak pénzbeli ellátásra. Tehát azt látjuk, hogy nagyjából fele igen, fele nem.

Tehát a kormányzat által hozott szabályozási környezetben még a nagyon rövid idejű munkanélküli-ellátásra jogosultak egy része sem képes mérhető bevételre szert tenni. Ha el akarjuk kerülni a társadalmi és szociális katasztrófát, akkor persze, egyrészt az mkkv-szektort kéne sokkal jobban kedvezményezni. Én azt mondom, hogy a munkabérkipótlások rendszerét a mikrovállalkozók szintjére is ki kell terjeszteni, tehát az öt főnél kevesebbet foglalkoztatóakra is.

Itt a Jobbik a magyar munkahelyvédelmi alap koncepcióját tette le, amely annak is a korábbi bevétele 80 százalékát pótolná ki a járványügyi veszélyhelyzet idejére, akinek még megvan az álláshelye, és annak is, akinek már nincsen, és az mkkv-szektor egy részét is belevonná ebbe a rendszerbe. De állítom, hogy ha most tényleg tömegeket hagynak az út szélén, az ő reintegrációjuk sokkalta drágább lesz, mint most átmeneti segítséget nyújtani. Olyan ez, mint a járványügyi helyzet. Most adott esetben lélegeztetőgépre van szükség annak érdekében, hogy később a szervezet önmaga gyógyításával vissza tudja nyerni a korábbi állapotot, és adott esetben képes legyen újraépíteni ezt a társadalmat. Ez pedig közös célunk. Éppen ezért kapacitálom arra Magyarország Kormányát, hogy induljon el ebbe az irányba.

Még egy tárgyi tévedést szeretnék eloszlatni, amely itt a kormányzat gazdaságpolitikájáról került szövésre, és azt kell hogy mondjam, hogy a demográfiai népesedési mutatók tekintetében, Witzmann képviselőtársam, bárcsak ne lenne igazam, de borzalmas a helyzet. A házasságkötések száma ugyan nem demográfiai mutató, de én üdvözlöm ezek számának emelkedését, még akkor is üdvözlöm, ha a mögöttes motiváció nagyon sokszor a kormányzat által biztosított kedvezmények igénybevétele, de ez egy pozitív előjelű valami. Tehát ne fanyalogjunk akkor, amikor kedvezményeket lehet igénybe venni. Ezzel én maximálisan egyetértek.

Viszont azt egészen elképesztőnek tartom, hogy Novák Katalin államtitkár asszony kiáll, és közöl egy szám szerint bizonyíthatóan valótlan dolgot, azt mondja, hogy minden népesedési mutató tekintetében javultunk. Bárcsak igaza lenne államtitkár asszonynak! Én az élveszületések számát ‑ a demográfia az egyik hobbim ‑ minden hónapban megvizsgálom, amikor a népmozgalmi adatok megjelennek, és azt látjuk, hogy 2000-2009 között az élveszületések száma egy egészen más skálán mozgott, tehát nagyjából 96-97 ezer között ingázott, és most, ebben az évtizedben nagyjából egy 90 ezer körüli értéknél járunk. Ez alatt is voltunk sajnos, tehát a négy 90 ezer alatti élveszületési számú évet ez a kormány produkálta.

De ne tegyük ezt a kormányt felelőssé érte, hiszen közben a szülőképes korú hölgyek száma sajnálatos módon megcsappant, egy újabb generáció lépett be ebbe a korba, ahol kevesebb a szülőképes korú hölgyek száma. Összességében ebből nem meglepő az, hogy az élveszületések száma is csökkent.

A halálozási adatok pedig nagyjából a szezonális influenzavírusok és egyéb hatások mentén, és nyilván az egészségügyi ellátás milyensége okán váltakoznak. Az élveszületések száma folyamatosan csökken, a halálozások száma tekintetében nem sikerült rendszerszintű javulást elérnünk.

És egy harmadik demográfiai mutatót is ismerünk, ez a termékenységi arányszám. Itt nagyon-nagyon üdvözöltem azt, hogy a korábbi, még akár a Bokros-csomag idejéig visszavezethető módon behozott mínuszokat sikerült valamennyire visszapótolni a 2010 utáni első években. Ez nagyon-nagyon pozitív volt. Ez a mutató 1,49-ig ment föl, aztán sajnálatos módon megtorpant, és megcsappanásnak indult.

Most pedig mit tett Novák Katalin államtitkár asszony, miközben 2018-2019 között újabb 0,7 százalékkal csökkent a gyermekvállalások száma ‑ tehát egész pontosan 89 807-ről 89 200-ra csökkent az élveszületések száma ‑, ő megfogta ezt a 12 hónapot, ami a következő időszakban jött, kiválasztott egyet, ahol szerencsére nőtt az élveszületések száma az előző év azonos időszakához képest, decemberi hónapról van szó, és kiemelte, hogy ha ezt kivetítenénk az egész évre, akkor ennyivel és ennyivel javulnának az adatok. A helyzet, hogy ha a júniusi-júliusi adatot vizsgáljuk meg, a júniusi tekintetében például 5,8 százalékos a csökkenés. Tehát ha minden hónapot megvizsgálok, az egész év tekintetében sajnos tovább csökkent az élveszületések száma.

Azt próbálom ebből kihozni, hogy önmagában a bajok elfedésével és a számok torzításával nem lehet meg nem történtté tenni azt a katasztrófát, amiben vagyunk. Össznemzeti sorskérdésről beszélünk. Minden építő kormányzati javaslatot támogatni fogok ebben a kérdésben, de a megoldás felé biztos, hogy nem vezethet a valóság eltagadása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)