Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én is köszöntöm a hazai nemzetiségek képviselőit. Én magam most már biztos, hogy arra szorítkozom, hogy ne ismételjem meg a képviselőtársaim által elmondott véleményeket, kiegészítéseket. Nem tisztem megvédeni Molnár Zsolt képviselő urat, de én úgy érzékeltem, ő arra utalt, hogy talán nem indokolt egynél többször bemutatni szóban a törvényjavaslat szövegét, tekintettel arra, hogy az írásban rendelkezésére áll minden képviselőnek. Az szerintem teljesen evidens, hogy az előterjesztő részéről az egy nagyon fontos aktus, hogy ezt így ismerteti, és ilyen módon kerüljön a jegyzőkönyvbe a törvényjavaslat szövege. Ő erre utalt, hogy képviselőtársaim sok tekintetben mechanikusan úgymond megismételték, de ez van olyan fontos ügy, úgy gondolom, hogy ebből nem kell különösebben ügyrendi polémiát csinálni. Az biztos, hogy én ezt már nem fogom megtenni. Ugyanakkor majd szeretnék reagálni néhány elhangzott felvetésre, és néhány kiegészítést is szeretnék tenni, hogy ne maradjon véletlenül se a levegőben egy-két olyan futó üggyel kapcsolatos megjegyzés, ami, mondjuk, kiegészítésre szorul.

Nagyon köszönöm elnök úrnak ezt a valóban példamutató előkészítő munkát, és köszönöm, hogy ismertette a törvényjavaslatot részletesen. Valóban, ez egy üdítő színfolt itt, akár a 2018-ban megalakult Országgyűlés előtt is, de azt gondolom, akár ha az elmúlt évtizedet is nézzük, hogy egy ilyen részletes és gondosan előkészített törvényjavaslat kerül az Országgyűlés elé, valóban a megfelelő egyeztetések lefolytatását követően és minden érintett bevonásával. Ezért én köszönöm szépen elnök úrnak a munkáját, és köszönöm mindenkinek a munkáját, aki részt vett ebben az előkészítésben, és azt gondolom, ez sokban hozzájárul ahhoz, hogy ennek a vitának ilyen a hangvétele. Nagyon bízom benne, hogy teljes konszenzus fogja övezni majd ennek a javaslatnak a parlamenti szavazását is.

Azt természetesen el tudom mondani, hogy az LMP frakciója ‑ mi is megkaptuk előzetesen az anyagokat, a lehetőséget az egyeztetésre ‑ támogatni fogja, egy nagyon fontos, jól előkészített, jól megírt és kodifikált javaslatnak tartjuk, ezért támogatni fogjuk.

Annak is nagyon örülünk, és erről már volt itt szó, hogy a gyakorlatban megjelenő problémákra reflektál ez a javaslat, ezek közül jó néhányat igyekszik kezelni, és ahogy látjuk itt a törvény szövegében, ez így alkalmas is lesz rá. Nyilván majd meglátjuk, hogy a gyakorlat jól tudja‑e alkalmazni a törvényt, de ez nyilván más kérdés. A törvény szövege tekintetében, azt gondolom, ez nagyon-nagyon előremutató.

És köszönöm a gondolatait is elnök úrnak, amelyek közül csak néhányat szeretnék megismételni. Én magam Pécsen, Baranya megyében élek, ugye, ennek a térségnek alapvetően határozzák meg a kultúráját az ott élő nemzetiségek, úgyhogy én nagyon együtt tudok élni ezzel a kérdéssel. Érzem, látom egyébként azokat a problémákat is, amelyekről Brenner Koloman képviselőtársam beszélt, a kistelepülési problémákat, hogy milyen kihívás megőrizni mindenkinek a saját anyanyelvét, kultúráját, ápolni a hagyományokat, hogy ne csak, mondjuk, nevében, emlékében maradjon valaki egy adott nemzetiséghez tartozónak, hanem azt meg tudja élni, tovább tudja vinni és tovább tudja örökíteni ezt a kultúrát és hagyományt; ezt nagyon-nagyon fontosnak tartom. És egyébként én magam már megelőlegezem, hogy támogatni fogjuk azt a javaslatot, amelyről beszélt Brenner Koloman, de nyilván ennek majd lefolytatjuk a megfelelő vitáját.

Szeretném megismételni tehát azokat a gondolatokat, amelyeket nagyon fontosnak tartok. A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Azt gondolom, ezt nagyon fontos kimondani, utalva itt államtitkár úrnak is és néhány más képviselőtársamnak a gondolataira, ezt ki kell mondani itt a magyar Országház falai között, főleg azért is, mert látjuk, hogy sajnos az Európai Unióban, európai értékek ide, európai értékek oda, ez nem mindenhol evidens. Azt gondolom, ahányszor csak lehet, ezt ismételjük meg, hogy esetleg hallják majd máshol is.

Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy joguk van a nemzetiségeknek önazonosságuk megvédésére, anyanyelvük használatára, a kultúrájuk ápolására. Ezek is szintén olyan gondolatok, amelyeket húzzunk alá mindig, hogy ebben ma Magyarországon teljes nemzeti, politikai konszenzus van, hogy ezeket a jogokat el kell ismerni, és ezzel a konszenzussal is, mondjuk, az egymás között fennálló politikai nézetkülönbségeket félretéve is tudunk példát mutatni, azt gondolom, és kell is sajnos példát mutatni az európai politika számára.

Ugyanakkor, és nem ünneprontó szeretnék lenni, de azt gondolom, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, akkor akár rossz példákkal vagy előttünk álló kihívásokkal is fel kell hívni a figyelmet ezekre az ügyekre, és azokra a problémákra, amelyek még megoldásért kiáltanak. Elnök úr is, illetve államtitkár úr is megismételte azt a szintén nagyon fontos gondolatot, hogy Magyarország védelemben részesíti a nemzetiségeket. Azt gondolom, ez egyértelműen nemcsak az államnak, hanem mindannyiunknak a feladata, bármilyen módon is foglalkozunk a közélettel.

És hogy e tekintetben van tennivalónk, van feladat és van kihívás, én azt egy szimbolikus példával szeretném alátámasztani, ami sajnos idén januárban esett meg. Azt hiszem, akik itt vagyunk a teremben, ismerjük ezt a döbbenetes példát, amikor is egy közpénzből működő, a Petőfi Irodalmi Ügynökség által elindított Hajónapló című műsor Gumiszoba című műsorblokkjában a német nemzetiséget érintő gyalázatos, gyűlöletkeltő gondolatok hangozhattak el, mindez közpénzből finanszírozott műsorban. (Soltész Miklós: Meg is kapták a büntetést!) Azt gondolom, joggal okoztak nagyon széles körben felháborodást ezek a kijelentések.

Azt gondolom, azon túl, hogy ez felháborodást okozott, és voltak következményei, azt ki kell mondanom, hogy nem voltak meg a megfelelő következmények ennek kapcsán. Tehát azon túl, hogy sokan kifejezték azt, hogy ez elfogadhatatlan, és akkor is, ha közpénzből, akkor is, ha nem közpénzből fenntartott műsorban hangzanak el ezek a gondolatok, nekünk itt több képviselőtársammal meggyőződésünk volt, hogy büntetőjogi következmények után is kiált ez az ügy, hiszen mi hiszünk abban, hogy Magyarországnak védelemben kell részesíteni az itt élő nemzetiségeket. Amikor ilyen gyalázatos kijelentések hangzanak el, akkor én azt gondolom, hogy nincs más út, mint hogy a törvény legnagyobb szigorával lépjünk fel közösen az igazságszolgáltatás felé, hogy mindenki számára világos legyen: ez Magyarországon nem elfogadható.

Ennek kapcsán Brenner Koloman képviselőtársammal, Hohn Krisztina képviselőtársammal és a már említett Schwarcz-Kiefer Patrik Baranya megyei önkormányzati képviselővel közösen tettünk büntetőfeljelentést az ügyben ismeretlen tettes ellen, többek között közösség elleni uszítás bűntette miatt. Sajnálattal kaptunk egyébként nemrég egy visszajelzést, hogy egyelőre ez a nyomozás nem indult el, elutasították, de én azt tudom mondani, és ismét csak megismétlem, hogy mi komolyan vesszük azt, hogy védelem illeti meg a nemzeti kisebbségeket. Mi nem hagyjuk annyiban ezt az ügyet, ezért feljelentéskiegészítéssel fogunk élni, és addig minden eszközt, minden jogi eszközt kihasználunk azért, hogy azok, akik részt vettek abban, hogy ez megtörténhetett, nyerjék el a büntetésüket e tekintetben.

(17.50)

Nagyon-nagyon fontosnak tartom ‑ és van annyira fontos ez az ügy, hogy én most nem megyek bele pártpolitikai adok-kapokba ‑, hogy ennek az ügynek van politikai vonzata, hiszen ennek a műsornak a felügyeletében az egyik fontos szerepet egy bizonyos párthoz, egy kormánypárthoz köthető tisztségviselő tölti be. Én azt gondolom, hogy ilyenkor az is fontos, hogy ha adott közösségen belül egy ilyen hiba, egy ilyen elfogadhatatlan gaztett megtörténik, annak nemcsak büntetőjogi, de politikai következményei legyenek. Ezzel is tudja üzenni egy politikai közösség, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket kimondunk, mindannyian komolyan is gondoljuk. Én nagyon bízom benne, hogy ezek a következmények is majd elkövetkeznek.

Még egy dologra szeretnék utalni. Több képviselőtársam említette, államtitkár úr nagyon részletesen beszélt róla, az Európai Uniót kritikával is illette, hogy bizony nagyon fontos elvek mentén működik az Európai Unió, és sajnos még most, 2020-ban is látunk példát arra, hogy európai uniós, nagyon magas beosztású, vezető tisztségviselő politikusok egészen gyalázatos, idegengyűlölő kijelentéseket tudnak tenni, és sorolhatnánk sorban a példákat. Főleg a határon túl élő magyar közösségeket nagyon sok ilyen gyalázatos kijelentés érte, és egyébként más jellegű jogfosztás, jogkorlátozás is. Ennek egy eklatáns példája volt Klaus Iohannisnak, a román elnöknek ez az egészen elfogadhatatlan, gyalázatos kijelentése. Egyébként más korábbi, mondjuk, a székely zászló használatával kapcsolatos, egészen félelmetes, gyűlöletkeltő és félelemkeltő kijelentéseket is tapasztalhattunk.

S itt vitába kell szállnom Arató képviselő úrral. Sajnos tapasztalhatjuk azt, hogy az Európai Unió az ilyen jellegű, gyalázatos kijelentések kapcsán nem mutat kellő érzékenységet. (Arató Gergely közbeszól.) Örülök, ha ebben egyetértünk. Tehát én azt gondolom, hogy ezek olyan folyamatok, amiket ‑ hasonlóan az előbbi példához ‑ közösen kell tudnunk megfékezni, és ez nem egy adott kormányzó pártnak és bizonyos szempontból az országot, mondjuk, az európai döntéshozatalban képviselő kormányzó pártnak csak a feladata, hanem azt gondolom, hogy például valamennyi ellenzéki pártnak is a feladata, hogy a saját lehetőségeinknek megfelelően, hatékonyan föllépjünk annak érdekében, hogy ezeket a gyalázatos kijelentéseket vegye észre az Európai Unió, vegye észre az európai politikai elit, és tegyen meg mindent, hogy ennek ne lehessen folytatása, hiszen ez egészen elfogadhatatlan.

Még egy dologra szeretnék utalni. Nem akarok nagyon elkalandozni az eredeti javaslattól, de én azt hiszem, hogy ha ezeket a problémákat egy rendszerben kezeljük, és ha mondjuk, nemzetben gondolkodunk, abban, hogy a Kárpát-medence egy kulturális, környezeti, társadalmi, történelmi régió, akkor én is néhány gondolat erejéig utalnék a nemzeti régiók fejlesztéséért indított európai polgári kezdeményezésre. Én ezt magam ezen a parlamenti héten is itt a hajrában hirdetem a laptopomra rögzített kis táblán. Valóban ma éjfélkor jár le az aláírásgyűjtési határidő. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy papíron és online már megvan az egymillió aláírás, szerencsére, azt tudnunk kell, hogy itt sokkal többet kell gyűjteni, mint egymillió, tehát tartalékokat kell gyűjteni. Ezért én innen is arra biztatok mindenki, hogy aki teheti, ma éjfélig az irdala.hu felületen szánjon rá egy percet, hogy ezt tegye meg, és lehetőség szerint közösségi oldalakon vagy bármilyen más módon próbáljon mindenkit erre felkérni.

Azt is el tudom mondani, hogy ma lejár egy határidő, de nagyon-nagyon fontos, hogy a Székely Nemzeti Tanács mint kezdeményező határidő-hosszabbítást kért, tekintettel arra, hogy tudjuk, hogy egy világjárvány érte el az Európai Uniót is, és objektív körülmények miatt lehetetlenné vált az aláírásgyűjtés. Ezzel kapcsolatban én azt gondolom, hogy jó okunk van bízni abban, hogy jó néhány hónappal meghosszabbodik ez a gyűjtés, és akkor azt a fontos kitételt majd még bőven lehet pótolni, hogy a hét országban meglegyen a szükség kvótamennyiség, hogy kötelező legyen az Európai Bizottságnak ezzel a javaslattal foglalkozni. Én azt gondolom, hogy ebben szintén mindannyiunknak felelőssége lesz, mi ezt meg is tettük egyébként saját csatornáinkon, én magam is pártom vezetőivel közösen levelet írtunk az Európai Bizottság elnökének, levelet írtunk az Európai Parlament valamennyi frakcióvezetőjének, és arra kértük egyébként az ügyet mindig is támogató európai zöldpárt-családot, hogy támogassák, és ők is helyezzék, úgymond nyomás alá az Európai Bizottságot, hogy a határidőket hosszabbítsák meg e tekintetben.

Hasonlóképpen, mint ahogy ezt a törvényjavaslatot, ami előttünk fekszik, gyakorlatilag a példás előkészítésnek is köszönhetően, én nagyon bízom benne, hogy teljes konszenzus fogja övezni, és egyhangúlag fogjuk tudni ezt megszavazni; ez is olyan ügy, a nemzeti régiókért indított, a Székely Nemzeti Tanács által indított kezdeményezés is egy valódi nemzeti ügy lehetett.

Én magam terjesztettem be idén februárban az Országgyűlés elé ezt a javaslatot, és számomra megtisztelő volt ellenzéki képviselőként, hogy ellenzéki és kormánypárti frakciók is csatlakoztak előterjesztőként a javaslathoz, és 158 igen szavazattal egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés.

Én azt hiszem, hogy ebben az évben, száz évvel a gyalázatos trianoni diktátum után egy nagyon-nagyon fontos gesztus volt egyrészt, hogy az Országgyűlés elé bekerülhetett ilyen módon a javaslat, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, közösen tudtuk elfogadni, majd ebben az aláírásgyűjtési hajrában nehéz körülmények között, egy világjárvány közepette, láthatóan pártpolitikai hovatartozást, szimpátiát félretéve rengeteg közéleti szereplő, sportoló, művész csatlakozott ehhez, és én azt hiszem, hogy ez az egyik lehető legméltóbb, legszebb megemlékezés erről az évről, a legszebb reakció a százéves trianoni diktátum, a trianoni gyalázat százéves évfordulóján, a legszebb példamutatás arra, hogy igenis tud működni a pártpolitikát teljesen félretéve egyfajta nemzeti konszenzus, és a magyar nemzet megmutatta az együttműködés erejét.

Én nagyon bízom benne, hogy e törvényjavaslat kapcsán is, amikor szavazásra kerül, ezt az egységet meg fogjuk tudni mutatni, és ilyen módon konszenzussal tudjuk majd elfogadni ezt a javaslatot. Az LMP frakciója részéről azt meg tudom erősíteni, hogy mi természetesen támogatni fogjuk, és köszönjük még egyszer mindenkinek a munkáját, aki részt vett ennek az előkészítésében. Köszönöm. (Taps.)