Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma 45 évvel ezelőtt halt meg Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, az utolsó hercegprímásunk. Három évtizeden át a jobboldali pártok és kormányzat erkölcsi pajzsként tartotta Mindszenty Józsefet maga előtt, és most a 45. évfordulón eljutottunk oda, hogy mindössze a dorogi bányásztemplom, két honfitársunk Kölnben a dómban, a veszprémi Padányi iskola és az egyik portál, az Alfahír portál emlékezett meg erről az évfordulóról. Ez nagyon-nagyon elkeserítő.

Ez az ember annyit tett a magyar szabadságért és annyit tett a nyilas és kommunista diktatúra ellen, mint nem sok ember. Hogy miért nem lehet róla ájtatosan és álszenten beszélni, annak az az oka, hogy ő egy nagyon kemény ember volt; iszonyatos kemény, aki az elveihez végletekig ragaszkodott egész élete során.

Csehimindszenten született 1892. március 29-én, és teológiai tanulmányait 1915-ben fejezte be a szombathelyi papnevelő intézetben, és 1915. június 12-én szentelték pappá. Rendkívül gazdag az életútja, szinte felsorolni sem lehet azokat a munkákat, amelyeket elvégzett azért, hogy a hitet, a keresztény hitet minél szélesebb körben terjessze, és az az életforma, hittel élő életforma legyen az általános, hiszen álláspontja szerint a jó és az üdvözítő csak ebből az életformából eredhet.

1937-től pápai prelátus volt, 1939-ben gróf Teleki Pál miniszterelnök fölkérésére a náci Volksbund- és nyilas hatásokat ellensúlyozni kívánó, a magyar keresztény-nemzeti értékeket védő Nemzetpolitikai Szolgálat dunántúli vezetője volt.

XII. Piusz pápa 1944. március 4-én veszprémi püspökké nevezte ki, március 25-én Esztergom püspökévé. 1945. augusztus 16-án a pápa esztergomi érsekké nevezte ki, majd 1946. február 21-én bíborossá szentelték. 1944 júniusában a zsidók elhurcolása ellen tiltakozott. Október végén, amikor a katonai hadműveletek elérték a Dunántúlt, emlékiratot írt, és kérte az összes püspököt és társait, hogy segítsenek leküzdeni ezt az iszonyatos terhet, amit rákényszerít a náci hadsereg Magyarországra.

A keresztény erkölcsre hivatkozva követelte a kormányzattól, hogy szüntessék meg a harcokat, mert a háború nem a magyar nép érdekeit szolgálja. E kezdeményezés megtorlásául a veszprémi nyilas hatóság katonai célokra le akarta foglalni a püspöki palotát. Mindszenty megtagadta, letartóztatták, pincebörtönébe zárták, de azért még a fogva tartása során is pappá szentelte több végzős kispapját.

1944. december 28-án a soproni Isteni Megváltó Leányainak Berghofer Teréz vezette zárdájába vitték. 1945. június 20-án érkezett vissza Veszprémbe, és gondja volt arra is, hogy hívei körében a harcok hónapjai alatt a meglazult hitet felélessze, és visszaállítsa a hitélet gyakorlását.

Érseki székfoglalója október 7-én volt az Esztergomi bazilikában. 1946. február 21-én a pápa bíborossá kreálta a római Szent Péter-bazilikában.

1945. október 18-án és 1947. augusztus 25-én a nemzetgyűlési választásokra körlevelet írt, hogy a híveket arra kérje, hogy az evangéliumi szellemű pártokra szavazzanak. De ezt a hatalom nem tűrte, és ’48 karácsonyán, december 26-án letartóztatták, megkínozták, 1949. február 8-án első fokon, július 6-9-én másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték. Hat évet töltött börtönben.

Mindszenty bíboros élete és elkötelezettsége a magyar ügyek iránt szinte utolérhetetlen. Két gondolatát szeretném idézni így a megemlékezés végén. Az egyik úgy szólt: ,,A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát! Ez a dolgunk ezen a világon! Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle. Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar ígéret földjének megszerzését!”

A másik pedig: „Az egyház mindig és mindenütt igénybe veheti a jogot, hogy a politikai jelenségek felett is ítéletet mondjon, amikor a személyes szabadságjogok és a lelkek üdve ezt megköveteli. Bármit mondok is, a jelenlegi rezsim azt fogja mondani, ez politika. Ha a tízparancsolatot említem, a rezsim máris találva érzi magát. Neki már az is politika, ha azt mondom: ’Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!’, ha azt mondom: ’Ne ölj!’, a rezsim mindjárt magára veszi. Ugyanez a helyzet, ha kimondom, hogy ’Ne lopj!’ Ez is érinti őket, bár ők nem lopnak, csak ’elkonfiskálnak’.”

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)