Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselőtársaim megkönnyítették a dolgomat a tekintetben, hogy ami a politikai szférára tartozik, és vádként felhozható a legfőbb ügyész úr ellen, azt ők megtették. Én közgazdászként, gazdasági ember lévén viszont muszáj, hogy szembesítsem azzal, amivel kapcsolatban lépnie kellett volna, és mégsem lépett.

A 2018-as, de egyébként majd a ’19. év tárgyalásakor is muszáj beszélnünk arról, ami a közbeszerzések piacán zajlik Magyarországon, már csak azért is, mert miniszterek, fideszes potentátok most a napokban is nyilatkoztak erről a kérdésről, és meglepő volt számomra, amikor Gulyás Gergely elmondta azt, hogy az informatikai és az egészségügyi beszerzések körében rájöttek arra, hogy baromi magas az egyszereplős közbeszerzési eljárások száma.

Érti, legfőbb ügyész úr? Tíz év után az országunk vezetői rájönnek arra, hogy piaci anomáliák vannak, és valakik feltételezhető módon indokolatlanul nyerészkednek. De nem kívánok inkorrekt lenni, beszéljenek a számok, és ebből kiderül, hogy hol lenne a beavatkozási kényszer, amit el tetszettek mulasztani.

Bajkai képviselőtársammal egyébként szerintem termékeny vitát folytattunk egy vagy másfél évvel ezelőtt közbeszerzési téren. Ő azzal igyekezett engem megnyugtatni, hogy a korábbihoz képest az egyszereplős közbeszerzések aránya némiképpen csökkent. Ha ez így van, akkor nem mondom azt, hogy megnyugtat, de mindenképp üdvözlöm a tendenciát. Ugyanakkor azért, mert 2010 előtt brutálisan felpörgették az egyszereplős közbeszerzések arányát, és most csak nagyon-nagyon felpörgött, de még mindig egészségtelenül magas, engedje meg nekem, hogy ne aludjak nyugodtan ettől a kérdéstől, hiszen azt látjuk, hogy eközben a nagy értékű közbeszerzések száma tekintetében az egyszereplősök aránya még mindig nem csökkent az egynegyed alá.

Brutális értékekről beszélünk. A tavalyi évben 3430 milliárd forintot, nem mondom azt, hogy vitt el a közbeszerzések piaca, de ekkora összeg ment keresztül ezen a rendszeren. Ebben a rendszerben egy vacak kis 1 százalékos hatékonyságvesztés is több tíz milliárd forintot jelent, amely a magyar emberek feltételezhető forrásaiból kevésbé hasznosul, vagy ha rosszhiszeműek vagyunk, vagy csak realisták, akkor korrupciós csatornákon keresztül eltűnik. A magyar GDP 7,5 százalékáról van szó. Ha megnézzük azt, hogy magyar cégek, társaságok mennyit termelnek meg évente, akkor még többről, mert a GDP-n belül sajnálatos módon a magyar mkkv-szektor aránya azért nem olyan combos még, mint lehetne.

De azt is látjuk, hogy csak a 2018-as év tekintetében 8811 sikeres eljárásról beszélünk, és itt még a kormányzati, egyébként szerintem kicsit statisztikát torzító bevallások szerint is jóval 16 százalék fölött volt az egyszereplősök aránya összességében. Itt alakult ki egy kis polémia, mert az Európai Bizottság a nagy értékű közbeszerzéseket vizsgálta, ahol viszont azt találta, hogy a nagy értékűek tekintetében 26 százalékra tehető azon közbeszerzések aránya, amelyeknél az egy szereplő vagy egyéb gyanús körülmények folytán feltételezhető az, hogy vagy nettó korrupciós csatornákon keresztül folyik el a közpénz, vagy pedig olyan visszaélések történnek, amelyek kapcsán önnek minimum kivizsgálási, fellépési felelőssége lenne. Mindez pedig nem történt meg.

(15.10)

Egészen vicces, hogy az önök egyik házi lapja, emlékeim szerint a Magyar Hírlap volt az, amely még a beismerő vallomást is megtette, mert elmondta, hogy igaz ugyan, hogy a nagy értékű közbeszerzések tekintetében jóval 20 százalék fölötti ez az arány, amit kifogásolni lehet, de ha ők beleszámolják a kicsiket is és minden mást, ami rendben van, akkor ezeknek az aránya csökken.

A helyzet az, amiről most itt beszélnünk kell, hogy évente jóval több mint 3000 milliárd forint olyan csatornákon keresztül folyik át, amelyek európai viszonylatban is korrupciós mechanizmusok kapcsán legalábbis gyanúsak, homályosak, és ezzel kapcsolatban az utóbbi tíz évben Magyarország Kormánya nemhogy nem tette meg a szükséges lépéseket, de feltételezhető módon egyes oligarchái, jó ismerősei haszonélvezői is ennek a rendszernek. Éppen ezért kérdezem legfőbb ügyész urat, hogy fenntarthatónak tartja‑e ezt az állapotot, egyáltalán a piacgazdasággal összevethetőnek tartja‑e, hiszen látjuk, hogy ezen eljárások során nagyjából 50 százalék építési beruházás, olyan típusú építési beruházás, amelyet mondjuk, a tegnapi vitán tárgyalt ingatlanfejlesztők folytatnak, akiknek az érdekében önöknek volt idejük a járványügyi veszélyhelyzet kellős közepén beterjeszteni egy törvényjavaslatot, amely megkönnyíti az Eximbankon keresztül az ő beruházásaikat.

Korábban is volt ilyen, elmondtam, az én mikrokörnyezetemben, Óbudán, nagyon helyesen a Római-parton változtatási tilalom volt elrendelve. Maximálisan támogattam ezt. Aztán valakik jöttek, lobbiztak, feloldották ezt a tilalmat. Érdekes módon egy kormányközeli vállalkozó elkezdett lakóparkot felhúzni a Római-part közepén. Majd egy hónappal később újra elrendelték a változtatási tilalmat, és ott senki más nem tudott beruházásba kezdeni, még egyszer mondom, szerencsére. Legfőbb ügyész úr, ezek a mai Magyarországon történnek. A bejelentések, a feljelentések megtörténnek, eljárások kellene hogy induljanak, és néha el is indulnak, aztán hamvába halnak, de nem mondhatja azt, hogy ezek nem történnek meg a mai Magyarországon.

Azt látom, hogy az érintett beruházások 50 százaléka építési. És mit nyilatkozik Gulyás Gergely? Azt, hogy főleg az egészségügyi beszerzések tekintetében még mindig durván, irritálóan magasnak tartja az egyszemélyes, egyindulós közbeszerzések arányát. Hát, én is! De erre most tetszettek rájönni, tíz év után, egy járványügyi veszélyhelyzet közepén? A kérdésem tehát egyértelmű: mindezt vállalhatónak tartja‑e, nyugodtan alszik‑e ilyen gazdasági folyamatok ismerete közepette? Hiszen ha csak 10 százalékra tesszük a korrupciós csatornákon elfolyó pénzösszegek arányát ebben a rendszerben, az is 300 milliárdos nagyságrend, és higgye el, nem mindenki annyira jóhiszemű, mint én, ebben a kérdéskörben.

Az egészen biztos, hogy bár elévülhetnek bizonyos ügyek, és gondolhatják önök azt, hogy ha eltelik a megfelelő idő, akkor mentesülnek mindenféle következmény alól azok is, akik egyébként ki kellett volna hogy vizsgálják ezeket, de egy bizonyos irritáló tömeg fölött egyáltalán nem biztos, hogy a népharagtól meg lehet védeni a búra alatt lévőket. Én ezt kívánom megelőzni, és még mindig van bennem egy kis csalfa, vak remény, egy nagyon halvány, hogy a tisztesség azért ezen rendszeren keresztül is utat tud törni magának. Nem azért, mert a 30 éve regnáló döntéshozók így akarják, hanem mert a globalizált világban az átláthatóságot talán könnyebb elérnünk, és bizonyos típusú információt könnyebb megszereznünk.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, tehát nem vállalható, nem tartható az, hogy ezermilliárdok vannak veszélyben éves szinten, minden egyes évben, magyar vállalkozók élete, jövedelme van veszélyben, és eközben elmondható az, hogy akinek a dolga lenne ezzel kapcsolatban fellépni, az nem feltétlen, nem minden esetben teszi a dolgát. És ha nem akarok még rosszhiszeműbb lenni, akkor ezt a mondatot itt befejezem, és megadom a lehetőséget a válaszadásra, a reagálásra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)