Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legfőbb Ügyész Úr! A 2018-as beszámolóval kapcsolatban nem sok újat lehet elmondani. Nem sok újat lehet elmondani az előző éves beszámolókhoz képest, hiszen rendszerszerűen semmi nem változott az elmúlt években. Rendszerszerűen azt látjuk, hogy az ügyészség tevékenységét, ha meg akarjuk ítélni, nem lehet egységesen kezelni.

Valóban, ahogy elhangzott az előttem felszólaló ellenzéki képviselőtársamtól is, az ügyészségi szervezetben dolgoznak nagyon sokan, akik politikától mentesen, tisztességgel nap mint nap teszik a dolgukat, érvényre juttatják a törvényeket, és felelősségre vonatják azokat, akik ezeket megsértették. Az ő munkájukat innen is nagy tisztelettel köszönjük.

Úgy nem mellesleg szeretném megjegyezni, amit már a múltkor is szóvá tettem, hogy azért a 98,1 százalékos nyomozási eredményesség, nem akarok szóviccekkel élni, kicsit kezd már erősnek tűnni, akkor inkább így fogalmaznék. És tessenek nem elfelejteni, hogy emögött nem biztos, hogy csak és kizárólag az ügyészség szinte tökéletes munkája van, ami ugye, az élet területén nem nagyon képzelhető el sehol, hanem igenis az a jelenség is mögötte van, hogy azokban az ügyekben, amelyeket, mondjuk, a rendőrség vagy maga az ügyészségi nyomozás az eljáró ügyész szerint nem megfelelően, nem százszázalékos bizonyítottsággal tesz le elé az asztalra, egyszerűen nem emel vádat.

És nyilván ez a belső verseny, a belső értékelés, a teljesítményértékelés és a parlamenti beszámolókban elmondható fantasztikus százalékoknak is köszönhető, de ezen ügyek mögött, ha van ilyen ‑ én tudok ilyenről konkrétan, amit rendőr panaszolt el nekem ‑, mindig sértett marad, igazságát kereső, igazságától megfosztott sértett marad, és ezen ügyek mögött mindig felelősségre vonást nem kapó bűnöző marad; mind a kettő alapjaiban ássa alá a társadalom nemcsak igazságérzetét, hanem működésének szabályait is.

Ezért azt kérem, vagy arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ne százalékverseny és ne működés szerinti szorgalmi verseny legyen ez, hanem valóban az ügyek végigviteléről szóljon ez a munka. Mindezzel együtt, még egyszer, köszönjük azoknak a munkáját, akik azt tisztességgel nap mint nap végzik.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ellenben az ügyészséget mint független igazságszolgáltatási szervet nem lehet megnevezni ‑ nem az, legfőbb ügyész úr. Sokan gondolnák, hogy a politikai rendszer kiszolgálója, de még csak nem is az. Jelenleg az ügyészség az ön vezetésével Orbán Viktor és a Fidesz állampárti rendszerének legfontosabb tartópillére, és ezt nem én mondom, legfőbb ügyész úr, hanem Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke mondta a saját szájával az ön megválasztásának napján; a rendszer legfontosabb tartópillére, nem független igazságszolgáltatási szerv.

És látjuk is, hogy egyszerre fedezi a korrupciót a kormányzó pártok akár soraiban, akár vezetői és gazdasági holdudvarával kapcsolatban, biztosítja nekik a büntetőjogi védelmet, az érinthetetlenséget, és egyszerre tölti be a politikai furkósbot szerepét a politikai vagy akár gazdasági ellenfeleivel szemben; mármint a kormányzó pártnak, de leginkább a miniszterelnöknek. Az utóbbi tipikusan és kifejezetten, legfőbb ügyész úr, az ön személyéhez kötődik, és az ön szűkebb környezetéhez. Politikai megfontolásokról beszélek, vezető ügyészi körről beszélek, és a Központi Nyomozó Főügyészség tevékenységéről beszélek. És az, hogy ön 16 éve legfőbb ügyész ‑ az elmúlt 10 évben is számtalanszor elmondtuk, hogy egyetlenegy ügyben valódi előrelépés nem volt soha ‑, csak azt erősíti, amit az előbb elmondtam, és már évek óta minden alkalommal elmondunk.

De ha visszatekintünk az ön 16 éves tevékenységére, akkor mondom, hogy milyen kis kövekkel van ez az út szegélyezve. Kaya Ibrahim, Josip Tot: az az ügy, ahol a Fidesz holdudvarának és környezetének pénzmosó cégeit eltüntették, és örökre lezárták azokat az ügyeket a Legfőbb Ügyészség segítségével. A Millenáris Kht. ügyére talán emlékszünk még, a 12 állami gazdaság egyik napról a másikra való hazalopására talán még emlékszenek. Ezek mind olyan ügyek, legfőbb ügyész úr, ahol semmilyen kivetnivalót a magyar független igazságszolgáltatási szervként működő, ön által vezetett ügyészség nem talált. Deutsch Tamás kapubeszerzési ügye. Elios-ügy, csak hogy az utóbbi időről beszéljünk.

(Dr. Lukács László Györgyöt a jegyzői székben dr. Varga László váltja fel.)

A trafikmutyi Szekszárdon hangfelvételestül, mindenestül nem ugrotta meg az ügyészség ingerküszöbét. A csornai napelemgyár: állami és európai uniós pénzek százmillióit, talán milliárdjait veszi fel egy cég, a Magyar Köztársaság jelenlegi elnöke odamegy szalagot vágni, hogy itt egy általa is rettenetesen támogatott szuper kis beruházás lesz, a pénz meg eltűnik, a gyár a mai napig nincs. Ön szerint és az ön által vezetett ügyészség szerint ebben az ügyben nem vetődik fel bűncselekmény gyanúja.

Pharaon-ügy: hadd ne részletezzem, hány ponton hágták át a jelenlegi szabályokat és büntetőszabályokat ebben a kérdésben a kormány különböző szintű vezetői. Portik-Rogán vesztegetési vádja: azt mondták, Portik nem szavahihető, nem foglalkoztak vele; nekem úgy tűnik, hogy van azért néhány ügy, ahol szavahihetőnek tekintik azt az embert, és mások büntetőügyében felhasználják a vallomását. A moszkvai vízumgyár: talán emlékszünk még rá, ahol nemcsak az volt a kérdés, hogy hány milliárd forint tűnik el, hanem az is, hogy az egész Európai Unió és benne Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit veszélyeztették azzal, hogy nagyüzemben adogatták arra teljesen méltatlan, akár szervezett bűnözői körök tagjainak a magyar vízumot és ezen keresztül az európai uniós mozgási lehetőséget. Vagy a kopaszügy, ami minket különösen személyesen is rettenetesen zavar, de azt gondolom, a korrupciós ügyeket félretéve, hogy tipikusan a politikai alappillér funkcióját mutatja meg az ügyészségnek.

Legfőbb Ügyész Úr! Hogyan lehet azt ‑ hogyan lehet azt?! ‑ egyszerű jogászként válaszoljon nekem szemmel vagy demokrataként, ha akként tekint magára, csukott szemmel végignézni, hogy egy bármilyen állampolgár legalapvetőbb alkotmányos jogának a gyakorlását, azt hogy ő népszavazási kérdést adjon be, fizikai erőszakkal egy állami épületben kigyúrt, kopasz verőlegények megakadályozhatják?!

(14.00)

Hogyan nincs következménye ennek ebben az országban? Mi alapján mondják önök, hogy ez demokrácia, és akár ön és az ön által vezetett szervezet tisztességgel végzi a dolgát, ez az egy ügy alapján is? ‑ kérdezném öntől.

Az Egyesült Államok kitiltási botrányában, ahol számtalan USA-hatóság különböző eljárást lefolytatott, és saját amerikai, Magyarországon működő cégével szemben is büntetést szabott ki, önök nem találtak semmilyen problémát.

A letelepedésikötvény-ügyben, ahol százmilliárdokat lapátoltak ki a költségvetésből, önök nem találtak semmilyen gyanút.

A Microsoft-botrányban, amelyben az ön ügyészsége konkrétan érintett, hiszen beszerzője volt abban az időszakban ezeknek a licenceknek, amelyre szintén az amerikai kereskedelmi hivatal, illetve az igazságügyi minisztérium büntetést szabott ki, mert megállapította, hogy korruptan járt el a saját cége Magyarországon, a cég magyarországi vezetőjét leváltották, mindenki megtalálta a felelőst, mindenki beismerte, hogy az nincsen rendben, hogy túlárazott szoftvereket állami szervezetekhez juttatnak, és közpénzmilliókat, -milliárdokat tüntetnek el, ön és az ön ügyészsége szerint ebben az ügyben sincs mit keresni, nincs vádemelés, nincs gyanúsítás.

És mondhatnám Farkas Flórián ügyét, aki nagyon-nagyon kedvesen ül itt a parlamentben, és nyomogatja a gombokat a 133 bátor ember közül egy nagyon fontos kulcsszereplőként, ahol világosan megállapították, hogy milliárdokat tüntettek el az uniós forrásokból, és ahelyett, hogy valóban a romák felzárkóztatására, a nyomorból meg a kilátástalanságból való kilábalásra költötték volna a pénzt, vagy éppen arra, hogy jogkövető, tisztes állampolgárok legyenek minél többen azok közül is, akik ma még nem, azt ellopta. Most meg itt ül, és nyomogatja a gombokat. És nem vetődik fel bűncselekmény gyanúja önben.

Ugyanezen időszakban furkósbotként meghúzták-vonták Hiszékeny Dezső képviselőtársunkat. De mondjuk, nagyon súlyos nemzetellenes bűncselekmény miatt áll bíróság előtt Demeter Márta országgyűlési képviselő is, aki egyébként egy nem nyilvános minisztériumi iratból idézett, vagy éppen nem idézett, majd a bíróság eldönti. Ezek tényleg csúnya bűnügyek, legfőbb ügyész úr. Vagy éppen az imént említett jobbikos képviselőtársunk, aki országgyűlési képviselőként plakátrongálásért fog mentelmi joga hiányában bíróság előtt állni. Nevetséges, legfőbb ügyész úr.

Viszont van egy olyan ügy, amely egy kicsit sem nevetséges, az pedig az MTVA, és az, ami ott történt, és az, amit ezek után önök ezzel az üggyel művelnek. A független magyar bíróság, amelynek a döntéseit még önnek is tiszteletben kell tartania meg a szervezetének, első és másodfokon is egyértelműen kimondta, hogy magyar országgyűlési képviselőként jogszerűen, hivatalos személyként tartózkodtunk abban az épületben, velünk szemben ott fizikai erőszak alkalmazásának semmilyen lehetősége nem volt. Annak kellene bíróság ellőtt állni, aki a parancsot kiadta, hogy országgyűlési képviselőket taszigáljanak meg rugdossanak meg löködjenek. Hát, milyen világban élünk?

A felvételeken, amelyek Varju Lászlóról készültek, tökéletesen látszik, hogy öten ugranak rá, egy országgyűlési képviselőre egy közintézményben! Akkor, amikor a bíróság is kimondta, hogy jogszerűen tartózkodott ott. És még ha olyan területére is ment az épületnek, ahová azt kérték, hogy ne menjen ‑ maximum kérhették, hogy ne menjen ‑, ennek nem lehet következménye az, hogy öten ráugranak, a földre teperik, mint egy bűnözőt. Egészen elképesztő. És ezek után Varju Lászlót büntetőbíróság elé állítani, az már tényleg egy észak-koreai tempó.

Legfőbb ügyész úr, azzal tudom befejezni, amit Bárándy képviselőtársam 2017-ben az akkori vita végén mondott, azt idézném önnek, most is aktuális: „A történelmi bűnök, minthogy azokat általában a hatalom képviselői követik el, természete az, hogy az utókor ítéli meg és ítéli el, van, hogy olyankor, amikor az érintettek már nem is élnek. Később kerülnek fel a fotók a múzeumok falára, az utókor pedig nem általában vagy nemcsak a büntetőjog dogmatikája alapján ítél, hanem történelmi, társadalomtudományi és politikai alapon. Kívánok önöknek ezért jó egészséget és hosszú életet, hogy érjék meg ezt!” Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)