Sebián-Petrovszki László (DK)

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is: én is köszöntöm Darák Péter elnök urat, illetve a munkatársait. Örülök, hogy itt vannak köztünk.

Azzal kezdeném, mondjuk azt, nulladik pontként, hogy mint minden évben vagy most már több év óta együtt, egymás után tárgyaljuk a Kúria, az OBH és a Legfőbb Ügyészség adott évi beszámolóját, és ismételten azt kell mondanom vagy mondanunk, hogy a Kúriáé ezek közül messze a legszakmaibb, legkorrektebb, a valóságra leginkább reflektáló beszámoló, ami persze dicséret a Kúria beszámolójához; és ez tartozik szorosan véve ehhez a napirendhez. De természetesen ez komoly kritika a másik két beszámoló kapcsán; majd ott el fogjuk mondani természetesen annak a kritikának a részleteit.

Egy technikainak tűnő dolog, de azért mégiscsak ezzel kezdeném, hogy bevallom, nem tudom, nem értem, hogy a 2018. évről szóló beszámolót miért másfél évvel később tárgyalja a parlament, 2020 májusában. Ez biztos nem a Kúrián múlott, mert a keltezése a beszámolónak tavaly júliusi, tehát már tíz hónapja itt van egyébként az asztalon. Már az is nehezen magyarázható, hogy az Igazságügyi bizottság miért novemberben tárgyalta ezt, de még azóta is eltelt fél év. Ez azért fontos részlet, tisztelt képviselőtársaim, mert ez azt jelenti, hogy másfél évvel később kell reflektálnunk a beszámolóban szereplő, legalább másfél évvel ezelőtti folyamatokra, ami már egy kicsit anakronisztikussá teszi ezt a beszélgetést vagy ezt a vitát. Hiszen ha minél rövidebb idő telne el a két aktus között, akkor annál frissebb, annál aktuálisabb tudna lenni az, amiket mi fölvetünk; illetve az azóta eltelt időben is számos olyan probléma vetődött fel, amit óhatatlanul nem kérhetünk számon természetesen a beszámolón, de mégiscsak meg kell említenünk, én is így fogok tenni most.

Felmerül persze a kérdés, hogy nem véletlenül történik‑e ez így, hanem akár a tisztelt kormánypárti urak tudatosan így tervezik ezeknek a beszámolóknak az időzítését, hogy minél jobban eltávolítsák a két időpontot, az elkészültét és a tárgyalását, hogy minél kevésbé legyen aktuális az, ami a beszámolóban megfogalmazódik.

Túllépve ezen a problémán, elkezdenék kiemelni néhány olyan ügyet, amit akár az elnök úr, illetve a beszámoló is említett, akár olyan, ami számomra fájdalmasan hiányzik a felsorolásból. A beszámolóban is említi, hogy a fő téma, a fő ügy 2018-ban az eljárási reform gyakorlatba ültetése volt, hiszen hatályba lépett az új polgári perrendtartás az év elején, aztán az év közepén a büntetőeljárási kódex.

Ezek kapcsán ki kellett alakítani az eljárásrendet, a beadványok kezelésének, egységes szempontú kezelésének rendszerét. Amennyire ez 2020 tavaszán látható, azt mondhatjuk, hogy ez szerintünk sikeresen történt, szerintünk ebben a Kúria jól végezte a munkáját, és nyilván az elmúlt másfél évben egyes apró korrekciókra felmerülhetett gondolat, de ez természetes is egy ilyen nagyságrendű folyamatnál.

A beszámoló említi ezeket a bizonyos joggyakorlat-elemző csoportokat, és kiemelte már a korábbi, a 2017. évi beszámoló is az ő munkájukat. Ez valóban egy szerintünk is előremutató, jó megoldás arra, hogy előrehaladjunk bizonyos ügyekben. Nyilván azt mindig lehet vitatni, hogy pont erre a nyolc területre kellett volna‑e ilyen csoportokat létrehozni vagy esetleg ezek helyett másokra, vagy ha már ez a nyolc terület került kiemelésre, akkor azon belül az egyes ügyek, ügytípusok valóban azok a legfontosabbak‑e, amiket felsorol az anyag.

Az említett témákon túlmenően számomra fájdalmasan hiányoznak olyan témák, amelyek egyébként az emberek mindennapi életét nagyban érintik vagy érintették az elmúlt években. Így például nekem nagyon hiányzik a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ítéletek ilyen típusú kezelése; a gyűlölet-bűncselekmények bírósági kezelése; ezzel némileg összefüggésben a kirekesztés, a diszkrimináció ügyeinek bírósági kezelése vagy az állatkínzásos ügyek mint téma. Ezeknek a bírói kezelése kapcsán szerintem érdemes lenne szintén vizsgálódni, átnézni ezeket.

A beszámoló jelzi azt, hogy a polgári perrendtartás kapcsán vizsgálták annak alkalmazását a sajtó-helyreigazítási ügyekben. Itt kell elmondanom azt, hogy a Demokratikus Koalíció, illetve a mi politikusaink nagyon sok sajtó-helyreigazítási pert indítanak. Ezeknek 90 százalékát megnyerjük, ugyanakkor van egy általános, most már évek óta tartó folyamat ‑ és rossz irányba tartó folyamat a véleményünk szerint ‑, mégpedig az, hogy a bíróságok a tényt és a véleményt borzasztó tágan vagy máshogy értelmezik. Egyre inkább ténykérdéseket is véleménynek minősítenek, ezért aztán tulajdonképpen egyre tágul-tágul annak a kategóriája, amiben sajtó-helyreigazítási perek vagy nem indíthatók ‑ már hogy jól felfogott önérdekünk miatt nem indítjuk el, mert nagy esélye van annak az elvesztésére ‑, vagy ténylegesen ezek bukásra vannak ítélve.

Ez egy nagyon veszélyes tendencia a mi véleményünk szerint, és ehhez kapcsolódóan és ténylegesen ezekben a perekben sokszor kapcsolódóan megemlítem, hogy a közszereplő fogalma, illetve a közszereplő bírói megítélése kapcsán is érzünk bizonytalanságokat. Mi többször belefutottunk ilyen típusú helyzetekbe.

A beszámoló említi a Kúria tervezett költözését az egykori Néprajzi Múzeum helyére. Én az ügy szimbolizmusán túl nem tudom megállni, hogy ne említsem meg, hogy az nem derül ki az anyagból ‑ természetes, hiszen ebből a beszámolóból ez nem is kell hogy kiderüljön ‑, hogy vajon racionális döntés volt‑e egyébként a Kúriának ez a költözése vagy az erről szóló döntés, alkalmas‑e egyébként ez az épület erre.

Vannak olyan szakértői vélemények ‑ elérhetők az interneten is ‑, amelyek azt taglalják, hogy valójában ez az épület kicsi egyébként a Kúria működéséhez képest, kicsi lesz, nem tudják elhelyezni az összes kollégát, illetve nem tudja az épület ellátni a XXI. században elvárható, a hivataloktól elvárható működést a gyakorlatban. Erre esetleg a kormány képviselője kitérhetne, hogy erről mi a véleményük.

Olvasom a beszámolóban azt is, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága kapcsán is készült egy munkaanyag a joggyakorlatcsoport műhelyében. Ezt nagyon fontos területnek tartjuk mi is. Maga a beszámoló is azt említi, hogy egyre nő ezeknek az ügyeknek a száma.

Fontos ezzel foglalkozni, ugyanakkor a sok-sok, valóban a munkacsoport által említett részkérdésen túlmenően még egyet idetennék: rendszeres gyakorlat ma már, hogy ugyan az adatkezelők per után, teszem hozzá ‑ tehát nem maguktól, hanem perelni kell az adatokat ‑, de kiadják az adatokat, ám azokat az adatokat olyan formátumban, olyan módon teszik elénk, ami nem segíti az eredeti célt, tehát az adatok megismerésének, feldolgozásának, elemzésének a célját.

(10.40)

Tehát konkrétan abban érzünk bizonytalanságot, és a bírósági szakaszban is ebben érzünk bizonytalanságot, hogy védekezhet‑e vagy megteheti‑e azt az adatkezelő, hogy azt mondja, hogy kérem, én az adatokat átnyújtottam, mert ‑ ugyan ömlesztetten ‑ egy Word-dokumentumba bemásol Excel-táblázatokban szereplő számokat, és azt mondja, hogy ő átadta. Nekünk most már vannak olyan ügyeink, külön azért indítunk pereket, mert azt gondoljuk, hogy ez nincs rendjén, és szerintünk nincs rendjén.

A beszámoló egyébként említi a legvégén az önálló közigazgatási bíráskodás kérdését. 2018-ban még picit más helyzet volt ezen a téren, mint ma, de közben van egy kitekintés a beszámolóban már a jelenkori helyzetre is, amit külön köszönök. De azért itt én szeretném a kormány megjelent képviselőjét kérdezni, hogy most akkor hol tartunk az önálló közigazgatási bíráskodás ügyével. Értem én, hogy egyelőre félre lett ez téve. Ez egy ideiglenes félretevés vagy jegelés, vagy pedig végleg elállt a kormány ettől a szándéktól?

Újabb témaként javasolnám a Kúriának az azzal való foglalatosságot ‑ ha lehet így fogalmaznom ‑, hogy az Állami Számvevőszék döntései peresíthetőségének a kérdése vajon rendben van-e. Véleményünk szerint nincs. Jelenleg az Állami Számvevőszék döntése tulajdonképpen jelentések formájában történik, tehát tulajdonképpen közigazgatási aktus nincs, vagy ha van, akkor arról mi nem tudunk, mint érintett nem kapunk erről információt. Külön per zajlik például most az Állami Számvevőszék egy ilyen aktusa kapcsán a DK és az Állami Számvevőszék között. De közben jogkövetkezményei vannak az ÁSZ ilyen típusú jelentéseinek. Tehát azt gondoljuk, hogy nincs rendben az, hogy ezek nem peresíthetők, hanem egész egyszerűen az ÁSZ valamit leír a jelentésben, és akkor az úgy van, és minden egyéb állami szerv, például az Államkincstár azt végrehajtja szolgaian, hiszen ezt kapta meg.

Végül pedig, hasonlóan Varga-Damm Andrea képviselő asszony felvetéséhez ‑ csatlakoznék ‑, azt gondoljuk, hogy a kormányzat, illetve egyes kormánypárti politikusok konkrét bírói döntések vagy bírák, vagy a bíró szervezet, az igazságszolgáltatás kapcsán tett negatív megjegyzései esetén, egy politikai támadás esetén igenis azt gondoljuk, hogy a Kúriának a múltban szokásosnál határozottabban kellene kiállnia és megvédenie a bírákat, illetve megvédeni a bíróságok függetlenségét, visszautasítani az ilyen támadásokat, és világossá tenni, hogy bizony ám az igazságszolgáltatás független, függetlennek kell lennie a kormányzattól.

Mindezekkel a megjegyzésekkel együtt is egyébként nagyon köszönöm a beszámolónak a részletességét, alaposságát, és a DK támogatását javaslom ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)