Font Sándor (Fidesz)

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban bizonyára mindenki egyetért a jelenlévők közül, hogy egy nagy adósságot szeretne a kormány, az Agrárminisztérium megoldani, pótolni, amikor az osztatlan közös tulajdonok szétírására tesz javaslatot.

1993 vége felé, ’94 elején még az Antall-Boross-kormány alatt, törvény felhatalmazása alapján indulhatott ez a folyamat, gyorsítva az akkori privatizáció lezajlását, majd ripsz-ropsz a Horn-kormány gyorsította és az elvártnál nagyobb területen hajtotta végre az osztatlan közösök rendszerének megalkotását. Az alaphelyzetet még fokozta persze a hagyatékolás, elhalálozás következtében az örökösöknek juttatott osztatlan közösök rendszere is. Így került sor arra ma már ismerten, hogy mindösszesen 2,4 millió hektár és 3,5 millió tulajdonos valamilyen oknál fogva érintett az osztatlan közös földtulajdonok rendszerében.

A törvény mindvégig lehetőséget adott arra, hogy az érintettek kezdeményezzék az osztatlan közös megszüntetését, de ez egy rendkívül bürokratikus akadályt is jelentett egyben a számukra, és különösen akkor volt nehéz, ha az osztatlan közös egyik tulajdonosa ellenállt az elképzelésnek, ráadásul kihasználta az adott időszak törvényi lehetőségeit fellebbezésre, alá nem írásra, fel nem lelhetőségre, okirat át nem vételére és minden egyéb olyan magatartásformára, amely ellehetetlenítette a szétírás szándékát erősítő tagok részéről ezt az akaratot.

A kormány megindította már 2010-11-ben, hogy kezdjük el, legalább mintaprogramok keretében egy-egy megye egy-egy járásában az osztatlan közös tulajdon megszüntetését. Röviden: ez az úgynevezett OKTM-program, amelyet miniszter úr is részletesen taglalt. Nagyon lényeges ennek az állapota, hiszen ez egy hatósági eljárás keretében zajlik. Itt minden létező jogszabály, amely a tulajdonhoz köthető elemeket használhatja, fellebbezés és minden egyéb, valamint egyáltalán a hatóság mozgástere, a helyszín beazonosítása, a tulajdonosok egyetértése, egyet nem értése, kiszorítása és a közös egyezség, és ha ez nincs, végső soron a sorsolás, mindez nagy nehézségeket jelentett. De ennek ellenére látszik, hogy olyan nagy a szándék az osztatlan közös szétírására, hogy még így is, ezen nehézkes körülmények között, amiben az OKTM működni kényszerült, több mint 170 ezer tulajdonos most már az napjainkig, akik valamilyen formában, de végigvitték ezt a nagyon nehézkes folyamatot, és tulajdonukhoz kimért, most már jegyzett, sarokkal rendelkező tulajdonukhoz jutottak.

Igen, ez az OKTM-program nem terjed ki az erdőre. Ez nagyon nagy vita is volt házon belül általában, hogy az erdők művelése, amit egy egységes szerkezetben szeretünk látni, okoz‑e sérülést az erdők művelésében, ha az erdőkre vonatkoztatva is az osztatlan közös szétírása, tulajdonba juttatása megtörténhet. Az egyértelmű álláspont e törvény alapján is, hogy nem, az egységes erdőtörvény és minden egyéb törvény garantálja, hogy azzal, hogy a tulajdonos most már tudja, melyik rész az övé, azzal az erdők művelése, a természetvédelem nem károsulhat.

Említettem természetesen, hogy ennek az OKTM-programnak a sarkalatos hátránya, hogy hosszadalmas volt. Az aktuális törvények ilyenek, nagyon bonyolulttá teszik a szándék végrehajtását. Nem terjedt ki az összes ingatlanra, mint ahogy említettem, az erdőkre, nem rendezte tisztán, hogy a maradék ingatlanokkal mi történjen az osztatlan közösön belül. Most erre is javaslatot tesz az előterjesztés. Ezen túl kényszerközösségek is jöttek létre az OKTM-program keretében végül is.

Ezek a szétírás ellen ható tényezők ugyancsak hátráltatták az eddig működő programot, hiszen a program, a mostani benyújtott törvénytervezet is külön foglalkozik vele, hogy sok esetben a személy és lakcím nem beazonosítható egy tulajdoni lap esetében. Sok esetben a hagyatéki eljárás nincs befejezve, sok esetben külföldi a tulajdonos, sok esetben elhalálozott a bejegyzett tulajdonos, és vannak élő tulajdonosok, akik a részarányuk, a tulajdoni részük kicsinysége miatt egyszerűen hanyagul állnak hozzá, nem érdekli őket, hogy a többség mit szeretne tenni, nem vesz részt a folyamatokban. Ezzel a hanyag magatartásformával gátolta a többség, a gazdálkodásban érdekelt társakat, hogy a tulajdont írják szét, és mindenkinek egyértelmű legyen, hogy melyik az a földterület, amelyiken ő gazdálkodhat.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik gátja most már, ez egészen bizonyos, ez a nagyarányú, az előbb már általam említett, 2,4 millió hektárban érintett osztatlan közösök rendszere. Gondoljuk el, hogy ilyen területre ki merne hosszabb távon beruházni, hitelt felvenni, és még sorolhatnám azokat a gazdaságfejlesztő lépéseket, amelyektől eltántorítja a tulajdonost maga az osztatlan közös tulajdoni rendszere.

Itt jön az a javaslat, amely azt mondja, hogy legyen elégséges az 50 százalék plusz 1 tulajdoni arány az osztatlan közös szétírásának elindításához; értesítsük ki az összes érintett tulajdonost. Legyen kényszerítő, inspiráló erő, hogy jó lesz részt venni ebben az egyezségben, egyezkedésben, mert az 50 százalék plusz 1 eldöntheti a folyamat teljes egészét és talán azt is, hogy melyik földrész kié lesz és hova kerülnek kijelölésre a maradék földrészek azoknak, akik nem vesznek részt a folyamatban, és majd esetleg nem a kedve szerinti földrészlet az, amelyet ő végül meg fog kapni.

Tehát inspiráló hatású a törvény arra, hogy akik eddig ódzkodtak ettől, hanyag magatartást tanúsítottak, azok legyenek szívesek, vegyenek részt, mert rosszabbul járhatnak, ha nem vesznek részt. Ez egyértelmű, hiszen a folyamat azt mondja, hogy lesz egy úgynevezett osztóprogram, amely a jelzett ingatlan teljes egészét megmutatja és gyakorlatilag a kezdeményező tulajdonostársak ügyvédi segédlettel, felügyelettel elkezdhetik a fizikai megosztását ennek a területnek. Itt jön életbe a 90 napos változásbejelentési tiltás és minden egyéb védő intézkedések természetesen. De a folyamat innentől kezdve az 50 százalék plusz 1 tulajdonosi birtoklók kezébe kerül, és nyilvánvaló, hogy e folyamatban érdemes a következőkben részt venni.

A törvénytervezet természetesen kitér arra is, hogy mi van azokkal, akiket ez továbbra sem érdekel, meg olyan kicsi a területük, hogy már nem szabadna azon mezőgazdasági művelést folytatni: szőlő-gyümölcs esetében a 3 ezer négyzetméter alatti szántóföld, rét-legelőnél az 1 hektár alatti területek. Ilyen esetben inspirálja őket a törvényjavaslat arra, hogy az osztandó területen belül a tulajdonosok egymás között éljenek az adásvételi, birtokátadási lehetőséggel, és esetleg így szabaduljon meg a nagyon kis tulajdoni résszel rendelkező ettől a területtől.

(13.40)

S ha ebben nincs egyezség, akkor jön az az elképzelés, hogy a tulajdonosok többsége, akik igenis művelni szeretnék a területet, és valószínűleg kezdeményezték a szétírást, magához válthatja a kisebb területeket, és nyilvánvaló, hogy egy értékbecslés útján megállapított áron ezt ki kell fizetni az érintett kis földdel rendelkező tulajdonosnak.

És természetesen létezhetnek olyan extrém esetek, amikor semmilyen módon nem jutnak egyezségre, nemcsak azért, mert olyan eleve elaprózott területről van szó, amit nem szabadna már továbbosztani ‑ ekkor talán jó lenne, ha egy tulajdonoshoz kerülne a terület ‑, de bizony létezhet olyan, hogy sem a tulajdonosi egyezség, sem pedig a tulajdonostárs általi pénzbeli megváltás nem jutott dűlőre, nem jutottak dűlőre ezzel a technikával sem. Itt nincs mese, akkor az állam tulajdonába kell hogy kerüljön ez a terület az előbb említett megváltással, és majd az állam rendezi annak a sorsát. Nyilvánvaló, hogy fel fogja ajánlani a település környezetében élő gazdálkodóknak, hiszen a legfőbb cél, hogy ne maradjon megműveletlen terület. Ne maradjon olyan bizonytalan terület, amelyről tudjuk, hogy a tulajdonosa nem igényel földalapú támogatást, de azért valakik használják, mert tudják arról a területről, hogy az a tulajdonos egyébként ezzel a területtel nem foglalkozik, tehát akkor én ezt is használhatom, és rendezetlen és nem feltárt használói viszonyok alakulnak ki ilyen területen. Ez nem lehet célja senkinek sem. Nyilvánvaló, hogy ezt is rendezni fogja ez a törvénytervezet.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát dr. Vinnai Győző váltja fel.)

Izgalmas terület, hogy az osztandó földterületen belül megengedi‑e a törvénytervezet, hogy egymással megegyezve, az addigi tulajdoni arányokat módosítsák. Azaz valaki elad, más meg vesz tőle; ez házon belül, az osztandó területen belül történik. De itt jönnek azok a korlátozó intézkedések, amire miniszter úr is utalt, hogy ilyen házon belüli tulajdonrész-módosulás csak akkor történhet meg, ha már legalább három éve ott tulajdonnal rendelkezik a tulajdoni többséget szerezni szándékozó.

És itt van egy felmentés, hogy nem kell földművesnek lennie annak, aki esetleg úgy dönt, hogy öröklés vagy bármi útján ő szerzett tulajdont, de elindul a nagyobb tulajdon szerzése felé. Nem kérdéses, hogy ezzel a felmentéssel az osztatlan közös megszüntetését segítő akaratot szándékozik bevezetni a törvény előterjesztője.

Azt gondolom, hogy az eddigi osztatlan közös földtulajdonok szétírására tett kísérletek közül a jelen tudásunk szerint ez az egyik leghatékonyabb módszer, amely a sok-sok tulajdonost érintő törvény figyelembevételével egyáltalán felvetésre, bevezetésre kerülhet. Bízom benne, hogy ennek az esetleges módosításokkal csiszolt változata, majd életbe lépése után beigazolódik a sok-sok jelentkezőn keresztül, hogy igen, ezt a programot érdemes volt megindítani és ez a félelmetesen nagy szám ‑ 3,5 millió érintett tulajdonos, 2,4 millió hektár ‑ rohamtempóban, nagy számban csökkenni fog.

„…királyok Királya és uraknak Ura…” Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)