Dr. Zsigmond Barna Pál (Fidesz)

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én is szeretnék reagálni ellenzéki képviselőtársaink felszólalásaira, bár már többen nincsenek itt, úgyhogy így nehéz lesz, de mindenképpen el szeretném mondani a mi álláspontunkat.

Először is: ez egy jogszabály, ami két módosítást tartalmaz, az Exim-törvény módosítását és a külszolgálati törvény módosítását. Furcsa volt azt hallani, hogy a jogszabályról egyik ellenzéki képviselőtársunk sem beszélt, hanem elkalandoztak mindenféle ingatlanügyletekre, mindenféle neveket emlegettek, és olyan témák kerültek ide; az Országgyűlés falait is emlegette az LMP-s képviselőtársunk, és Steindl Imrét is, az építőket. Tehát mindenről hallhattunk, csak arról nem, amiről szól ez a jogszabály. Az első része csak arról szól, hogy az Exim befektetési jegyeket is jegyezhet kül- és belpiacokon. A másik jogszabályról senki nem beszélt, és ez sajnos jellemző, hogy az ellenzéket nem érdekli a külszolgálaton dolgozó sok száz, sok ezer magyar diplomata sorsa, hiszen ez a második módosítás arról szól, hogy az ötven év feletti külszolgálaton lévők is kaphatnak három nap pótszabadságot. (Kocsis-Cake Olivio közbeszól.) Igen, reagálnék arra, hogy ön ezt szóba hozta, és akkor mondanám, hogy ön azzal hozta szóba, hogy azért beszélek erről, mert lelőtték a poént ‑ ez volt az ön szóhasználata, és ez jellemző, hogy önök ezt ilyen poénnak fogják fel, hiszen itt az Eximbank kapcsán ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy milyen sikeres a magyar gazdaság, milyen sikeres az elmúlt években az exportstratégiának köszönhetően, nem erről beszélnek, hanem mindenről beszélnek, ami az ellenzéki mantrát illeti, arról az öt vádról, amit folyamatosan mondanak, mondanak, mondanak, és nem a tényleges jogszabályról, nem az Eximbankról.

Ha fölmennek az Eximbank honlapjára, akkor lehet látni, hogy itt több ezer ügyletről van szó, több száz milliárd forint befektetésről van szó, befektetésről és kifektetésről van szó, magyarországi felhasználásról van szó, Kárpát-medencei felhasználásról van szó, és külpiaci felhasználásról van szó. Tehát sok mindennel foglalkozik, és hatékonyan és sikeresen foglalkozik az Eximbank, nemhiába döntött meg Magyarország minden rekordot, ami az exportot is illeti, illetve a magyar gazdaság növekedési üteme is szimbolizálja azt, hogy milyen mértékben fejlődött az elmúlt években a kormányzat teljesítményének köszönhetően a magyar gazdaság, illetve legfőképpen a magyar emberek munkája miatt.

Ha ezt elolvasták volna, akkor láthatták volna, hogy az Eximbank nem két-három embernek ad hitelt, hanem sok ezer magyar vállalkozásnak ad hitelt, akik hatékonyan tudtak ezzel a hitellel gazdálkodni, tudtak fejlődni, munkahelyeket tudtak teremteni és hozzájárultak a magyar emberek jobb megélhetéséhez.

S akkor reagálnék egyenként is néhány, ahogy önök mondták, poénra, hiszen az egész törvényjavaslat vitáját ilyen performansznak tekintették, és érdemi megszólalás alig volt, talán Volner képviselő úr fejtegetett egy nagyon érdekes gazdaságelméleti vitát, ami arról szólt, hogy milyen lépéseket kéne tenni a magyar belső gazdaság szerkezetátalakítása okán, milyen importtermékeket lehetne kiváltani. Azt gondolom, az elmúlt években erről is szólt a magyar gazdaságpolitika, hogy olyan magyar gazdasági szereplők kaptak munkahelyteremtő támogatásokat, akár az Eximbanktól, akár az államtól, akár piaci szereplőktől, amelynek következtében elő tudnak állítani olyan termékeket, amelyeket korábban be kellett hozni Magyarországra.

Ami a magyar ingatlanpiac szerkezetét illeti: azt gondolom, ha megnézzük az elmúlt 30 év változását, akkor a magyar tulajdon emelkedett az ingatlanszektorban is, ahogy a stratégiai ágazatokban is emelkedett, és ahhoz képest, hogy mi volt itt a ’90-es évek elején vagy a 2000-es években, ma már jelentős a magyar tulajdonosok aránya akár az irodaházak tekintetében, akár az idegenforgalmi ingatlanok tekintetében, akár a belvárosi ingatlanok tekintetében, hiszen erről is hosszasan értekezett, és itt mindenféle egyedi ügyletek is szóba kerültek sajnálatos módon, amelyeknek semmi közük nincs az előttünk fekvő jogszabályhoz.

Idekapcsolódik az, hogy a jobbikos képviselőtársunk itt liberális gazdaságpolitikával vádol bennünket. Szerintem az elmúlt évek magyar gazdaságpolitikája pont azt szolgálta, hogy a magyarországi tulajdon növekedjen a magyar gazdaságban, és ezt sikeresen hajtottuk végre akár a bankszektorra gondolunk, és legfőképpen persze az az eredmény ‑ amit önök mostanában már kevesebbet mondanak a legújabb koalíciós partnerükre is tekintettel ‑, hogy 2010 előtt volt egy kormány, amelyik tönkretette Magyarországot, sereghajtók voltunk minden tekintetben, és éppen a 2010-ben hivatalba lépett Orbán-kormány tevékenységének köszönhetően tudtunk kilábalni ebből a válságból, és többek között egy olyan szerkezetátalakítás is létrejött a magyar gazdaságban, amelynek köszönhetően növekedett a magyar tulajdon aránya, visszavettünk közműveket, hiszen azokat is korábban privatizálták; lehet itt a MOL-ról beszélni, de lehet más stratégiai ágazatokról beszélni, például a bankszektort emlegetném még egyszer. Úgyhogy ennyit a mi liberális gazdaságpolitikánkról. Nekem erről egész más a véleményem, mint önnek. Korábban, 2010 előtt ezt a gazdaságot a külföldiek uralták, ma több jelentős magyar gazdasági szereplő is van a magyar gazdasági életben, és ez örvendetes.

Idéznék egy mondatot, nem tudom, hogy komolyan gondolta-e. Azt mondta: 30 évvel ezelőtt állítólagos rendszerváltás történt. Én gondolom, ez nem a Jobbik hivatalos álláspontja, hogy gyakorlatilag nem történt semmi 1990-ben. Mi azért büszkék vagyunk arra, hogy ’89-90-ben lezártuk a kommunizmust (Z. Kárpát Dániel: Nem zártuk le.), és végül is egy új demokratikus államberendezkedés következett. Ez csak egy elszólás lehetett, följegyeztem… (Z. Kárpát Dániel: Nem az volt.) Akkor viszont érdeklődéssel hallgatnám azt, hogy a Jobbik ebben a kérdésben is valószínűleg megváltoztatta az álláspontját, ahogy a koalíciós partnerei tekintetében is változott jelentős mértékben az elmúlt években a Jobbik álláspontja.

MSZP-s képviselőtársunk nincs itt, ő azt mondta, hogy hitelt vetetünk fel a cégekkel. Könyörgöm, ilyen nincs ebben a jogszabályban, én elolvastam még egyszer. Senki nem akar felvetetni hitelt a cégekkel, ez egy lehetőség a cégek számára. Azt is mondta, hogy nincs stratégia. Dehogy nincs! Itt van a magyar külgazdasági stratégia, a magyar exportstratégia, tehát igenis van stratégia, az elmúlt években ennek mentén dolgozott az Eximbank is, és ennek köszönhetően ért el történelmi sikereket. A PPP vonatkozásában Nacsa képviselőtársam már válaszolt és elmondta az álláspontunkat.

Varju László újpesti képviselőtársam sincs itt sajnos. Ő olyanokat mondott, hogy a kormány tudatosan nem tesz semmit. Kis türelmet kérnék, én fölolvasnék néhány dolgot, amit tett a kormány a vírusvédelemmel kapcsolatosan: például az állam átvállalja a bérköltség egy részét rövidített munkavégzésnél; 450 milliárd forintnyi beruházástámogatás a munkahelyteremtésnél; kiemelt ágazatok támogatása: turizmus, egészségipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság, építőipar, logisztika, közlekedés, film- és kreatívipar; a magyar vállalkozásoknak nyújtott kamat- és garanciatámogatott hitelek több mint 2000 milliárd forint értékben; visszahozzuk a 13. havi nyugdíjat; hiteltörlesztési, kilakoltatási, behajtási moratórium ‑ jobbikos képviselőtársunknak mondom még egyszer: kilakoltatási, behajtási moratórium -; kamatplafon; járulékfizetés elengedése; bérleti szerződések védelme; 2 százalékkal csökken a szocho; idegenforgalmi adó felfüggesztése; 600 milliárd támogatás a turizmusnak; a SZÉP-kártya adója csökken; 2000 milliárdos tőkeprogram a vállalatoknak; a kata-járulékfizetés elengedése; az MNB 3000 milliárddal támogatja a gazdaságot. Erre mondja azt Varju képviselőtársam, hogy tudatosan nem csinálunk semmit ‑ ugye, ez volt a szavajárása, illetve ilyen célzásokat tett jobbikos képviselőtársam is, hogy a magyar kormány intézkedései elégtelenek, és alig történt valami a gazdasági válság enyhítésére az elmúlt időszakban. Hát, ha ez alig; még folytathatnám a sort, csak nem akarok visszaélni itt az önök idejével, de még hosszasan lehetne folytatni azoknak az intézkedéseknek a felsorolását, amiket a kormány hozott. Úgyhogy sajnálatos módon Varju László így értelmezi, hogy tudatosan nem tesz semmit a magyar kormány ebben a nehéz helyzetben, bár ő azt is mondta, hogy tőlünk semmi jó nem várható. Sajnálom, hogy ilyen rossz véleménnyel van rólunk, remélem, hogy a véleménye meg fog változni, hogy ezeket fölsoroltam, és megismeri ezeket az intézkedéseket.

Úgyhogy összegezve: én sajnálom, hogy ez a jogszabály, amely ilyen értelemben technikai módosítása az Exim-törvénynek ‑ egy új területre engedi be az Eximbankot ‑, illetve technikai módosítása a külszolgálati törvénynek, teljesen más irányba ment el, és kénytelen voltam én is reagálni ezekre a vádakra, hiszen itt egyrészt egy gazdasági intézkedésről van szó, másrészt pedig a külszolgálatban Magyarország érdekeit képviselő kormánytisztviselők támogatásáról a három nap pótszabadsággal, ami azt gondolom, a magyar emberek érdekét szolgálja.

Itt elhangzott olyan vád, hogy mi az ingatlanfejlesztők érdekeit képviseljük. Nem, tisztelt képviselőtársaim, mi nem az ingatlanfejlesztők és nem az exporthitel-finanszírozók érdekeit képviseljük; mi a magyar emberek érdekeit képviseljük, és ez a jogszabály is a magyar emberek érdekét képviseli.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(12.30)