Nagy Csaba (Fidesz)

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem szeretnék képviselői neveket mondani, elnök úr, hanem egy általános, szerintem egyébként a magyar parlamentből most hiányzó vitakultúrát szeretném egy kicsit pótolni, mert szerintem, ha vitatkozni akarunk egymással, akkor jó lenne, ha figyelnénk egymás mondanivalójára.

Én azt gondolom, hogy a kistelepüléseknél ‑ mindig elhangzik ez az ötezer fős létszám, tehát ha végignézzük a választási eredményeket, akkor talán tizenegynéhány fős az a közösség, ahol a legkevesebben szavaznak a helyi közélet jövőbeli alakulásáról ‑, ezeknél a közösségeknél például, ha már a „Magyar falu” szóba került, egy pályázatot úgy lehet benyújtani, hogy a testület ezt megtárgyalja, tehát nem egy ember, nem a polgármester, hanem a testület. A kistelepülésen meg lehet nézni azt, hogy megvették‑e az orvosi eszközöket, ott van‑e az orvosi rendelőben, megvették‑e a falubuszt, ott van‑e kint az utcán, azt is látják, hogy mire használják, ha egy útépítésre vagy járdaépítésre pályáznak, az látszik. A „Magyar falu” program vonatkozásában az ellenőrzést ott helyben az összes ott élő polgár meg tudja csinálni, el tudja végezni, és szemmel láthatóan, kézzelfoghatóan tapasztalható, hogy mire pályáztak. Nyilvános testületi ülésen jegyzőkönyvet készítenek róla, biztos, hogy a helyi hírmondóban is elmondják, vagy a falugyűlésen, vagy egymásnak ott lent az utcán, vagy a kocsmában. Mindenki tud mindent, mindenki ismer mindent.

Most ezeket a településeket, ezeket a települési vezetőket ilyenformán megszólítani, mint ahogy itt önök egy-ketten megszólították, azt gondolom, ez a sértés kategóriája, én szeretném az ő nevükben ezt kikérni magunknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)