Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így negyed 11 körül beszélünk arról, hogy ez a javaslat mennyire indokolt, jogszerű‑e, életszerű‑e és milyen célt szolgál. Azt mindannyian tudjuk, hogy a Fideszben semmi nem történik véletlenül. Azt hiszem, az elmúlt tíz évben ezt már megtanultuk és leszögezhetjük.

Az is tény, hogy ha Magyarországon egy felelős politikus nem azon az állásponton van, hogy nincs az a pénz, amit ne érdemelnének meg a kistelepülések, akkor az nem felelős politikus. Sajnos, a szocialista rendszerben elkezdődött a kistelepülések kinyírása, és senkit nem akarok bántani, de az elmúlt harminc évben, bármennyire is egymásra tetszenek mutogatni, a tevékenységük nem hozta el az üdvösséget ezeken a településeken. Akik járjuk az országot, önök is, én is így vagyunk, olyan kistelepüléseken látunk fejlődést, ahol az adott településvezető vagy esetleg valamely komoly vállalkozó erős lobbierővel bír az aktuális kormányzatnál. Sem nem az igazságosság, sem nem a célszerűség, sem nem a szükség diktálta általában a támogatások elnyerését, hanem valamifajta politikai vagy gazdasági befolyás.

Azt gondolom, igazából teljesen mindegy, hogy milyen jogszabályi háttér vagy jogszabályi alap rendezi ezeknek a támogatásoknak a lehetőségét, mindig azt nézem és azt tekintem, és az én politikai közösségem is azt tekinti, hogy hasznos‑e az annak a társadalmi közösségnek, akit jelen esetben megcélzunk. Az mindenképpen hasznos a „Magyar falu” programban, hogy a civil szervezetek, akik, nagyon remélem, hogy nem az állami feladatokat látják el… ‑ hiszen legtöbbször az is probléma, hogy állami feladatokat civil szervezetek látnak el. Ne építsen a civil szervezet utat, közművet, könyvtárat, orvosi rendelőt, állatorvosi rendelőt vagy bármi olyat, ami egyébként egy közösségi szolgáltatás része, hanem valóban maradjon meg a sport, a kultúra, a tudományos fejlődés, esetleg gyermekeknek különfoglalkozások területén, amelyet az iskolarendszerben nem lehet megvalósítani. Tehát mindenképpen az lenne a cél, hogy a civil szervezetek a társadalom érzelmi, mentális, fizikai fejlődését szolgálják, és semmiképpen ne az állami feladatokat hajtsák végre.

Mit tapasztalunk az elmúlt tíz évben? Bármennyire is azt gondolom, hogy lehet ennek a javaslatnak őszinte, tisztességes célja, de értsék már meg, tudjuk, hogy soha semmi nincs véletlenül. Befordulunk, befordultunk a ciklus második felére, és mindenki ’22-re készül. Mindenki, ezt nem kell tagadni. Nem hiszem, hogy ez a javaslat ne azért született volna, mert jó pár, a Fidesznél erős lobbierővel bíró önkormányzati vezető ne panaszkodott volna arról, hogy valamifajta lehetőségből kimaradnak. Természetesen a kormányzat kapott az alkalmon, hú, tényleg, nehogy az legyen, hogy majd esetleg azért nem mondja meg Kati néninek, Juli néninek a településvezető, hogy ’22-ben a Fideszre szavazzon, mert lám-lám nem tudtuk megcsinálni ‑ mit tudom én ‑ a szövőnőkört, mert nem kaptuk meg a támogatást, mert a település egyetlen értelmiségije, a polgármester a civil szervezet vezetője.

Tehát álszent dolog ezt úgy előadni, hogy hú, most hirtelen rájöttünk arra, hogy micsoda felelőtlenül szabályoztunk vagy nem figyeltünk valamire. Szépen metódussal végigment ez a folyamat. Panaszkodtak a településvezetők, azt közvetítette például Nagy Csaba képviselő úr, aki százhetvenvalahány településnek a képviselője, hogy figyeljetek gyerekek, annyira becsületesek akartatok lenni, hogy ennyi és ennyi civil szervezetet kizárunk ennek a lehetőségéből. Tehát teljesen felesleges ezt ilyen mázba önteni, megmondom önöknek, nincs az a pénz, amit ne adnék oda a kistelepüléseknek. Nincs az a pénz!

Hétéves kutatása volt az Európai Unió egyik intézményének arról, hogy az európai népek közül az urbánosodás miként alakult, mennyire természetközeliek a népek, a civilizáció ártalmai vagy előnyei miként hatottak, és az jött ki belőle, hogy a magyar társadalom, hiába szaladt a városok felé az elmúlt 50-60 évben, megmaradt természeti népnek. Ha valaki, én például azt támogatom, hogy minél több ember költözzön vissza kistelepülésekre, és teremtsük meg ott azt az infrastruktúrát, amivel közel olyan szolgáltatást tud venni, mintha városban lakna, mert a magyar társadalom urbanizációja komoly identitásválsággal, személyiségzavarral, depresszióval, talajtalansággal, szocializációs problémákkal jár. Az összes társadalmi problémánknak ez egy nagyon fontos része. Tehát egy felelős politikusnak azt kell mondania, hogy minden pénzt a kistelepülésekre, hátha visszavonz rengeteg embert, aki ott tud boldogulni és az ottani élethelyzet visszaviszi őt abba az eredeti természetközeliségbe, amit soha nem vesztett el, még ha városba is került. Tehát velem önök és az én politikai közösségem erről mindig beszélhet, ezt mindig támogatni fogjuk. Csak azt tényleg ne érjék el, hogy 2020 májusában bárki is azt kezdje feltételezni, hogy azért ebben nagy valószínűséggel már a leendő kampány egy-egy eleme is megjelenik.

Azt hiszem, hogy ezt a javaslatot nagyon rontják a hatályon kívül helyezett jogszabályok, merthogy ezeknek üzenete van. Mondhatják önök, hogy más jogszabályban szerepelnek ezek a kötelezettségvállalások, hogy átláthatóság, elszámolhatóság legyen, nehogy öncélúan használják fel ezeket a támogatásokat, a magánvagyonokat növelje. Egyébként számtalan olyan jogszabály van, amely pótolja ezeknek az intézkedéseknek a meglétét, nem vitás. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Csak az is igaz, és ezt tessenek megérteni, kormánypárti politikusok, hogy amíg ellenzék van és az üzeni a társadalomnak, hogy mit tapasztal az ország Házában, nyugodtan továbbadhatja most például e jogszabályi javaslatnál azt, hogy el akarják tüntetni a lehetőségét annak, hogy ellenőrizzük, mit mire használtak fel.

Tessenek megérteni, néha a látszatra is adni kell! Méghozzá arra a látszatra, hogy a kormány elkötelezett abban, hogy a támogatások és bármiféle, a közpénzből folyó támogatások felhasználásában senki ne tudjon visszaélni a helyzetével, ne tudja öncélúan felhasználni ezeket a támogatásokat, és nem az eredeti célra, hanem magánvagyon növelésére fordítódjék. Illetőleg a valós támogatások felhasználásában semmiképpen ne tudjanak jogellenes módon közpénzeket magánzsebekbe juttatni.

Tehát azt meg kell érteniük, hogy amikor ez a fajta vélelem egy ellenzéki képviselőben keletkezik, az egyszerűen azért van, mert a társadalomnak legalább a fele elvárja, hogy ne csak tisztességesek legyünk, hanem látsszunk is annak. Hányszor szokták önök ezt idézni, amikor a szocialistákat akarják bántani, és ők hányszor szokták önök felé idézni?! Látjuk ezt a bokszolást, ezt az évtizeden átnyúló bokszolást. Úgy érzem, például amikor a költségátalányról beszél, hogy most mennyit adnak a tanácstagoknak, érdektelen, minimális összegekről van szó, dolgoznak, munkáért pénz jár, nem lehet belekötni. Én nagyon nem szeretnék ilyen piti szintig lemenni, hogy most akkor jár költségtérítés vagy nem, és hogy mennyi. Minimális összegekről van szó. Tehát aki ebben elkezd kötözködni, az tényleg buta. De van igenis ennek a javaslatnak olyan látszata, hogy ez nem azért született meg, mert most hirtelen rájöttek, hogy hú, valamit a szabályozásból kihagytunk vagy nem jól írtunk, hanem itt tényleg valamifajta lobbitevékenység torkollott ebbe.

Én egyet kérek önöktől tisztelettel, önöknél van a kormányrúd: a kistelepüléseknek fejlődésre van szükségük minden tekintetben, nemcsak infrastruktúrában, nemcsak szolgáltatásokban, hanem mindenképpen emberi minőségben. Elhagyatott magyar társadalom él a kistelepüléseken; magába forduló, gyakorlatilag az M1 propagandacsatornáján felnövő és élő, pszichésen rendkívüli módon kiszolgáltatott embertömegek. Mi általában vagy az átlagos városi ember nem is találkozik velük, pedig a legnehezebb társadalmi csoport a magyar társadalomban.

(22.30)

És ha már úgy gondolják, hogy ilyen komoly pénzeket juttatnak azért, hogy a civil szervezetek útján valamifajta fejlődés történjék, tekintsék ezt valóban szent ügynek, ne váltódjék aprópénzre. Olyan nagy pénzek mozognak a költségvetésben, uniós támogatásokban, megrendelésekben, legyen ott az a pénz, amit valaki meg akar keresni, de ebben a szegmensben ne sajnálják a pénzt, és ebből a szegmensből irtódjon ki minden korrupció gyanúja, illetőleg olyan befolyás gyanúja, ami nem helyénvaló.

Önök is tudják, látják, a korrupció zajlik, már nem is tagadják; az más kérdés, hogy mindig azt mondják, bizonyítsuk. De én most nem ezzel akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy ha már Orbán Balázs államtitkár úr szent ügyként adta ezt elő, és küldetésként adta ezt elő, amiért ezt a jogszabályi módosítást idehozták, akkor tegyék már meg, hogy a gyakorlat során is ilyen szent ügy legyen ez, és végre egyszer, mondjuk, azt tudjuk mondani egy év múlva, másfél év múlva, hogy az elképesztő küldetéssel bíró Nacsa Lőrinc képviselőtársunknak igaza volt, és nem kell ebben semmi hibát vagy nem tisztességes szándékot feltételezni. (Nacsa Lőrinc: Most is mondhatja!)

Nem tudom megmondani ebben a pillanatban egyébként, hogy fogjuk‑e támogatni, mert az emberben egy iszonyatos kettősség dúl. Elmondtam önöknek, hogy nincs az a pénz, amit ne érdemelne meg a kistelepülések közössége, óriási pénz kéne egyébként költségvetési forrásból is a valódi, érdemi fejlesztésekre, és nem civil szervezetek segítségével, hanem valóban állami költségvetésből. Nem mindig sikerül azt a mértéket kicsikarni a költségvetési törvényből, ami nekik kellene, de ha önök valóban hosszú távon felelősséget éreznek a kistelepüléseken élő társadalommal szemben, és azon társadalommal szemben is, akik úgy urbánusak, hogy soha nem lesznek azok, és tényleg segíteni kellene visszatérniük abba a természeti környezetbe, ahol az ő valódi személyiségfejlődésüket ki tudják bontakoztatni, akkor ez az Orbán Balázs államtitkár által előadott szent ügy maradjon is az. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki sorokból.)