Németh Szilárd István (Fidesz)

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Csak néhány gondolatban szeretnék azokra a hozzászólásokra reagálni, amelyek itt elhangzottak. Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását. Sorrendben válaszolnék.

Varga-Damm Andrea megkérdezi, hogy miért nem arról a törvényről beszélek, amely előttünk fekszik. Hát, arról beszéltem egész végig. Tizenöt percig pontosan a törvény hatásáról beszéltem, illetve azokról a feladatokról, amelyek egy ilyen veszélyhelyzetben, egy különleges jogrendben a Magyar Honvédség előtt vannak. Ezeket a feladatokat a katonáink, honvédeink naprakészen, pontosan, elszámolhatóan ‑ mondhatnék még egyéb szuperlatívuszokat is ‑ végzik el. Vannak olyan feladatok, amelyeket nélkülük nem végezhetnénk el.

Naponta kapok egy jelentést, amit természetesen a bizottság tagjai is megkapnak. Csak mondom Vadai Ágnes képviselő asszonynak, aki például számonkéri rajtunk a tájékoztatást, de a Honvédelmi és rendészeti bizottság utolsó ülésére el sem jött. (Nacsa Lőrinc: Nana! ‑ Dr. Vadai Ágnes: Te nem voltál ott!) Úgy nehéz a bizottság ülésén tájékozódni, ha nem vagyok ott. (Dr. Vadai Ágnes: Nem volt tájékoztatás!) De minden egyes ilyen jelentést természetesen a bizottság is megkap és ők is elolvashatják a bizottsági titkárságon. Ott azok a feladatok részletesen, napi szinten ki vannak bontva, amelyekről beszéltem, nem véletlen beszéltem. Nem jogszabályokról kell beszélnünk a parlamentben, az itt van előttünk.

Harangozó képviselő úr már el is párolgott innen, de ő volt, aki számonkérte, hogy miért nincsenek a katonák a képernyők előtt, meg én miért nem mondom el, hogy mi van ebben a törvényben. Elnézést kérek, fordítva ül a lovon! Nem most kell nekem elmondani a katonáknak, mi egyeztettünk erről. (Dr. Vadai Ágnes: Ó!) Ez a törvényjavaslat nem úgy jött ide a parlament elé (Dr. Harangozó Tamás az ülésterembe lép. ‑ Nacsa Lőrinc: Itt van!), nem úgy jött be a törvényjavaslat a parlament elé, hogy ma reggel úgy ébredtünk, hogy ezt be kéne nyújtani és akkor majd itt megvitatjuk.

Ez hosszú hónapok munkája. Ez egy nagyon hosszú elemzőmunka, jogi szinten is elemzőmunka volt, és természetesen a napi működés szintjén is. Mondtam a legelején, hogy a tapasztalatokat összegyűjtöttük, és ami hiátust jelentett, többek között az árvaellátást az elhunyt honvédelmi alkalmazottak gyermekei, árvái részére, azt most be tudtuk építeni. Eddig egyébként ezt nem kellett volna alkalmaznunk szerencsére, és abban egyetértek, hogy reméljük, a jövőben sem kell, de a jogi lehetőséget most jogi szinten is megteremtettük.

Mi a célja ennek? Elmondtam, hogy mi a célja, és abban a célmeghatározásban világossá tettem, hogy mit gondolok arról, hogy nemzeti ügy, nemzeti kérdés a honvédelem. Ezt még egyszer elmondanám. (Dr. Vadai Ágnes: Több pacalt!) Lehet pacalozni, lehet ilyen szintre is süllyeszteni, de szerintem nem érdemes, kedves volt elődöm. Egyébként a hölgy itt, aki pacalozik, politikai államtitkára volt annak a minisztériumnak, amelyben ma én töltöm be a parlamenti államtitkári tisztet. Elődöm volt mindenféleképpen. Szerintem ez nagyon megviselte egyébként a Magyar Honvédséget.

Hallottunk öntől mindenféle GDP-számokat, amiben természetesen elfelejtette bemondani, hogy azokban a GDP-számokban benne voltak a katonák nyugellátásának biztosítása is, ma meg ez nincs benne. Az egy jelentős összeg, és jelentősen módosítja a GDP-t. Azonkívül az a GDP, amely csökkent folyamatosan, nehezen tudott annyi pénzt juttatni a honvédséghez, mint az a GDP, amely egyébként most folyamatosan nő. Aztán az akarathiány is ellenkező volt, hiszen nem egy erős nemzeti hadseregben gondolkodtak, hanem pont az egész hadseregnek a legatyásításában. (Dr. Vadai Ágnes: Egy személyben! Én, én gondolkodtam!) Látható ez akkor, amikor az összes haditechnikai eszközt elkótyavetyélték, eladták (Dr. Vadai Ágnes: Én adtam el!), laktanyákat, 20 laktanyát zártak be (Dr. Vadai Ágnes: Én bezártam! Soros!), bezárták az összes honvéd középiskolát (Dr. Vadai Ágnes: Mindet én!) és kollégiumot, és így tovább, folytathatnánk. Egy olyan blődséggel etették az embereket, hogy ha valami baj lesz (Dr. Vadai Ágnes: Blődséggel? Az egészséges.) Magyarországon, akkor majd a NATO megvéd bennünket. Ez persze, természetesen nem igaz.

De azt gondolom, kár ezekre pazarolni az energiákat. Még egyszer elmondanám, hogy én mit mondtam. Egyébként az a helyzet, hogy ebben a kérdésben önök teljes egészében folytatják azt, amivel folyamatosan meg szoktak velünk küzdeni: folyamatosan hazudnak, egészen mást mondanak. Én elmondom szó szerint, hogy mi volt ‑ jó? Az előzőekben egy képességében erősödő, a katonahagyományait folytató, a magyar emberek elismerésére és tiszteletre méltó nemzeti hadsereg, a Magyar Honvédség képe rajzolódott ki, amelynek a fejlesztését, párthovatartozástól függetlenül nekünk, országgyűlési képviselőknek is segítenünk kell. Itt idéztem még Szabó Dezsőt is, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Minden magyar felelős minden magyarért! (Dr. Vadai Ágnes: Akkor maga is értem?) Természetesen, erről beszélünk. (Dr. Vadai Ágnes: Itt kezdődnek a problémák!) De ön ennek az ellenkezőjét hazudja be!

Elnök úr, én meghallgattam a képviselő asszony összes rágalmát. Itt ültem csendben. Lett volna mondanivalóm nekem is. Kérem, figyelmeztesse a képviselő asszonyt.

(19.10)