Dr. Kásler Miklós

DR. KÁSLER MIKLÓS, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő asszony kétségkívül konzekvens. A kéthavonta ismétlődő „Mondjon le!”, „Mondjon le!” ismételten elhangzott. Igaz történetekkel tetszett szórakoztatni a parlamentet (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban. ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Ez szórakoztatás? Ez nem szórakoztató, miniszter úr! ‑ Dr. Varga-Damm Andrea: Ez döbbenet!), bár a történet ennél sokkal, de sokkal… (Dr. Varga-Damm Andrea közbekiált.) Ne tessék ordítani! Én nagy türelemmel önt végighallgattam. (Dr. Varga-Damm Andrea: De nekünk nincs türelmünk! ‑ Közbeszólás a Fidesz soraiból: Menj ki!)

A 41 éves egészségügyi dolgozót saját halottunknak tekintettük (Dr. Varga-Damm Andrea: És akkor mi van?), ha történt hiba, akkor ez az ellátó intézménynek és az ellátó orvosnak a felelőssége. Bejelentést ezzel kapcsolatban sem a család, sem ön nem tett. Ezeket a jelzőket, hogy „aljas”, „hazudtak”, és a többi, az ön irodalmi munkássága részének tekintem. Tudjuk, hogy elmélyült a magyar irodalomban és a magyar nyelvtanban és a magyar helyesírásban. (Derültség a kormánypártok soraiban. ‑ Dr. Varga-Damm Andrea: Itt kéne abbahagyni!) Köszönöm szépen.