Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akarok más tollával ékeskedni, de azt kell hogy mondjam Varju László után, hogy én is csatlakoznék az előttem szólókhoz, bár egy picikét talán távolabbi kitekintéssel kezdem.

Miközben a világ minden részén pandémiás szakemberek, orvosok vezetésével küzdenek a koronavírus-járvánnyal, a közgazdászok és gazdasági szakemberek pedig a szociális és gazdasági válság következményeivel veszik fel a harcot, addig Magyarországon a kormányfő az, aki botcsinálta showmanként parádézik a kamerák előtt, látható módon egyre nagyobb lelkesedéssel, ma már naponta akár tucatszor is: hol hajnalonta repülőt pakol ki felhős mélabúval az arcán, hol kórházakat látogat időnként talpig szkafanderben, időnként csak maszkban vagy akár anélkül, hol napra pontosan jósolja meg az amúgy előre legkevésbé sem látható járvány tetőzésének időpontját ‑ hozzá kell hogy tegyem, még szakemberek sem tudják, hogy mikor következik be ez itt Magyarországon ‑, hol hangzatos, de semmitmondó gazdasági védőcsomagokat jelent be kétnaponta. Olyan gazdasági intézkedésekről beszél, amelyek szerinte a családok, a vállalkozások, a munkahelyek megmentését szolgálják, azonban pontosan azokon nem segít, sőt azokat rúgja be páros lábbal az árokba, akik most az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban bajba kerültek.

Az kétségtelen ugyan, hogy a Mészáros família, a haveri strómanok, a kormányfő családja és azok vállalkozásai minden kormányzati segítséget megkapnak, hogy százmilliárdos állami megrendeléseket naponta adnak át ezeknek a csoportoknak, de közben kis- és középvállalkozások mennek tönkre, dolgozók, magyar családok veszítik el egyik napról a másikra a munkájukat, és maradnak jövedelem nélkül.

Ne legyen igazam különben, de a multikra és a bankokra kivetett különadót a végén azok az emberek, magyar családok fogják megfizetni a szolgáltatások, a termékek és az infláció drasztikus emelkedése miatt, akiknek a lába alól éppen most tűnik el a talaj. A kormány azonban nem is tekinti a jelenlegi helyzetet megoldandó járványügyi gazdasági problémának, sokkal inkább rendészeti, katonai, sőt, és ez a legfélelmetesebb, háborús feladatnak tekinti: katonai parancsnokokat állítanak a kórházak élére, egészségügyhöz, különösen járványügyhöz talán keveset értő rendőrök azok, akiket az operatív törzsben láthatunk, ők azok, akik egészségügyi kérdésekben nyilatkoznak, ők azok, akik a kormányfővel rendre hajnalonta talán valamiféle haditervet szövögetnek állandóan. A járvány okozta veszélyhelyzet leple alatt azt látjuk, hogy minden gátlást félretéve foglalnak most már el magánvállalkozásokat, és váltják le azok menedzsmentjét különben különösebb indoklás nélkül, vagy raknak ki ápolásra szoruló, életveszélyes állapotban lévő betegeket a kórházakból.

(17.10)

Tudjuk nagyon jól, aki olvassa a híreket, naponta szembesülhet vele: a kormány nemcsak a magyarok millióit hagyja most cserben az elmúlt hónapokban, nemcsak a józan észnek, nemcsak az Európai Uniónak, de most már az Európai Néppártnak is hadat üzen, sőt a régi dakota mondás szerint most már kiásták a csatabárdot az önkormányzatokkal szemben is. Én debreceniként ‑ Debrecenből jöttem ‑ azt látom, hogy milyen elkeseredett helyzetbe sodorta a kormány az önkormányzatokat. Azt is látom, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet szinte minden terhe az önkormányzatok vállára rakódik, náluk csapódik le.

Most engedjék meg, hogy egypár nagyon érdekes számot elmondjak. Ez csak Debrecenre vonatkozik, de természetesen ez érvényes szinte minden önkormányzatra. Debrecenben az eddigi védekezési költségek megközelítik a százmillió forintot. A kormány ‑ tudjuk nagyon jól ‑ elvonta a gépjárműadót, ami a városunkban önmagában 720 millió forint mínuszt jelent, az iparűzési adót, pedig amennyiben ez így marad, majd amikor rovancsot számolunk év végén, ez megközelítőleg mínusz 2 milliárd forintot jelent.

A kieső parkolási szolgáltatás csak a városunkban elérheti a 100 millió forintos veszteséget, az idegenforgalmi adó, hasonlóképpen a XV. kerülethez, ismét 100 millió forint, de a helyi tömegközlekedés eddigi évi 2 és félmilliárdos vesztesége exponenciálisan emelkedhet az ismerten alacsony utaslétszám miatt, a zárva tartó önkormányzati fürdők, szállodák, kulturális és sportintézmények vesztesége pedig egyelőre beláthatatlan. Minden ostoba orbáni kormányzati propaganda ellenére…

Hiszen naponta, ma is többször hallottuk azt, hogy minden megszűnő munkahely helyett újat hoznak létre, csak azt nem tudja senki megmondani, hogy hogy. Ez nagyjából olyan, mint a nyuszi a fehér kalapból, csak az a baj, hogy a bűvésznek ez megjelenik. Attól tartok, hogy Orbán Viktornak ez nem fog sikerülni. Tehát a propaganda ellenére már az önkormányzati cégek is dolgozókat bocsátanak el, rúgnak ki, ahelyett, hogy megtartanák ezeket a munkahelyeket.

Tisztelt Ház! Nemcsak Debrecen, de vélhetően több száz önkormányzat költségvetése, köszönhetően a kormány háborús retorikájának és önkormányzatellenes intézkedéseinek, alig egy hónap alatt katasztrofális helyzetbe került. Még néhány hónap, és számtalan önkormányzat működése lehetetlenül el. Azt hiszem, erre vigyáznunk kell. Köszönöm szépen. (Taps.)