{"cycle": 41, "id": "122-132", "date": "2020-04-27", "ulnap": 122, "seq": 132, "speaker": "Varga Zoltán (DK)", "p_azon": "v070", "faction": "DK", "kind": "azonnali kérdésre adott képviselői viszonválasz", "role": null, "event": "Kérdés/azonnali kérdés megtárgyalása A/10263 Hány magyar élete, nyomorúsága szárad az Orbán-kormány lelkén?", "iromany": "A/10263", "duration_s": 60, "position": null, "chars": 1120, "paragraphs": ["VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszterelnök úr többször rácsodálkozott arra, hogy az éppen kérdező kollégám itt volt‑e vagy nem. Most én is rácsodálkozom önre: itt volt egyáltalán, amikor kérdeztem? Több kérdést tettem fel, egyetlenegy kérdésre nem adott választ. Ön megint elővette ezt a régi, ócska, recsegő cédét, a tíz éve elmúlt nyolc évet. Az a helyzet, hogy ezzel már nagyon nehéz védekezni.", "(13.50)", "Nagyon nehéz megmagyarázni azoknak a kórházigazgatóknak, akiket különben önök rúgtak ki, pontosan amiatt, mert nem voltak hajlandóak végrehajtani azokat a katonai terveket, amelyeket önök oktrojáltak rájuk. Azt hiszem, hogy előbb-utóbb önöknek nem velem, nem a kórházigazgatókkal, hanem a magyar társadalommal kell elszámolniuk. Azokkal az emberekkel, akik most kétségbeesetten azon gondolkoznak, hogy a kirakott beteg szüleiket, nagyszüleiket hogy fogják tudni kezelni, amikor nincsen meg hozzá a kellő képesítésük. Államtitkár úr, erre készüljön, ne pedig arra, hogy a parlamentben „elmúltnyolcévezzen”! Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és a Párbeszéd padsoraiból.)"]}