Székely Sándor (független)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Magyarországon már a járvány kitörése előtt is szociális válság volt, de ez most egyre súlyosabb. Áprilisra már egyes számok szerint 320 ezerre nőtt az álláskeresők száma Magyarországon, ami az aktív munkaképes népesség 7-8 százalékát jelenti. A leépítések tehát megkezdődtek a vészhelyzet kihirdetése és a korlátozó intézkedések után.

Valószínűleg el fogjuk érni, és talán meg is haladjuk majd a 10 százalékos munkanélküliséget is. Ha igaz lenne, amit önök az elmúlt tíz évben mondtak, hogy itt van a gazdasági Kánaán, és Magyarországon még sose volt jobb a munkavállalóknak, akkor most a magyar lakosság szépen átvészelné a tartalékaiból ‑ amire önök olyan sokszor hivatkoznak ‑ a válságot, és a vész elmúltával minden mehetne tovább. Csakhogy erről szó sincsen. Pártállástól függetlenül sok százezer, akár millió magyar ember nem tudja, hogy mit fognak hozni számára a következő hónapok, akár évek.

A szociális összeomlás láncreakciójának megállítása érdekében pénzt kell adni az embereknek. A fenyegető egészségügyi, munkaügyi, oktatási, lakhatási és más katasztrófák enyhítése kizárólag jövedelmi intézkedésekkel lehetséges, ez a napnál is világosabb.

Kérdezem a miniszterelnök urat, hogy az Igen Szolidaritás javaslatát megfontolva mikor adnak azoknak a rászoruló embereknek, akik erre rászorulnak, megfelelő minimumjövedelmet, azaz havi nettó 100 ezer forintot, ezenfelül mikor lesz a családi pótlék végre 37 500 forint, és mikor érjük el, hogy a minimálbér 200 ezer forint legyen. Köszönöm szépen.