Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban nincs közöttünk vita, hogy mindannyiunk igénye az, hogy a magyar polgárokhoz megfelelő minőségű és ‑ hozzáteszem ‑ lehetőség szerint megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszer jusson el, amely megfizethető. Hozzáteszem, mostanában új szempontok is előkerülnek, amikor élelmiszerről beszélünk, ez pedig az, hogy ennek a termelése környezetet kímélő módon történjen, és maga a vevőhöz való eljutás is ily módon történjen. Azt hiszem, ezekben az alapkérdésekben, még ha talán a mértékekben lehet is közöttünk vita, egyetértünk.

Minden olyan törvényjavaslatot szerintem érdemes támogatni és milyen olyan paragrafust ‑ inkább így fogalmaznék ‑ érdemes támogatni, melynek a célja az, hogy ennek az élelmiszernek a minősége valóban olyan legyen, amely emberi fogyasztásra alkalmas, sőt azon túlmutasson, és a magyar emberek a lehető legjobb minőséget kapják. Éppen ezért érdeklődve vettem kezembe ezt a törvényjavaslatot. Hozzáteszem, ez is fontos, ezzel a témával is fontos foglalkozni, de borzasztóan örülnék, ha azokkal a témákkal is foglalkoznánk, amik a koronavírus-járvány miatt közvetlenül jelentkeznek ma a magyar mezőgazdaságban, és amiről a miniszter úr egyébként a sajtótájékoztatóin beszél, és amiről, mondjuk, államtitkár úr ma az operatív törzs tájékoztatóján beszélt, vagyis hogy milyen ellenőrzések vannak, hogyan kell fokozni ezeket az ellenőrzéseket.

Ebben picit szigorúbb vagyok, a figyelmeztetés nagyon fontos dolog, de szerintem ma pontosan nem olyan időket élünk, amikor csak egyszerű ejnye-bejnyével meg lehet úszni azt, ha valaki becsapja a magyarokat ilyen nehéz körülmények között. Nem az élelmiszer-ellátás tekintetében, hanem sok egyéb tekintetben vannak nehéz helyzetben a magyar állampolgárok, de nem biztos, hogy mindenkinek van arra pénze, hogy a rosszabb minőséget megvásárolja abban a hitben, hogy az egyébként jó minőség, majd aztán kidobja azt.

Azt gondolom, hogy aki most becsapja a magyarokat, aki csal az élelmiszerrel, aki szándékosan próbál rossz minőséget a magyar polgárokra rátukmálni vagy eladni, vagy akitől kényszerből ezek a magyar polgárok egy-egy boltban, főleg kisebb településeken, ahol csak egy-egy ilyen élelmiszerbolt van nyitva, kénytelenek ezt megvásárolni, azokat nagyon szigorúan meg kell büntetni. Van ideje az ejnye-bejnyének, és vannak olyan körülmények, amikor nagyon szigorúan világosan meg kell mutatni, hogy mi az a hozzáállás, amit elvárunk mindenkitől a minőség tekintetében.

Mégis fontos volt, amikor megláttam, hogy az élelmiszer-biztonság kérdéséről van szó és rögtön a 2. §-ban ‑ képviselőtársaim már említették ‑ az élelmiszerek kettős minőségének problémájáról. Itt többféle dolog elhangzott már. Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem ennek a paragrafusnak az értékelését. „Az európaiak egy része úgy érzi, hogy az általuk vásárolt márkás élelmiszeripari termékek eltérőek a máshol kaphatóktól, és talán a minőségük is rosszabb. Ezért a Bizottság felkérte tudományos munkatársait, hogy végezzék el ennek tárgyilagos vizsgálatát.

Az eredmény vegyes képet mutat. Örömmel nyugtázom, hogy nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy kelet-nyugati megosztottság alakult volna ki az összetételt illetőleg, viszont aggodalommal tölt el, hogy a feltárt tények szerint a vizsgált azonos vagy hasonló márkájú termékek akár egyharmada is eltérő összetételű.” Ezt Navracsics Tibor mondta.

Ez azért lényeges, mert az elmúlt években nagyon-nagyon sokszor hallottuk a kettős minőség dolgát. Ebben valóban indult egy átfogó vizsgálat. Senki nem mondja, hogy ezzel nincs probléma, de azt gondolom, hogy ebből a kérdésből nem szakmai kérdést, hanem folyamatosan kelet-nyugati megosztottságot generálni, nem érdemes, mert éppen Navracsics Tibor cáfolta az Európai Bizottság vizsgálata alapján. Ez egy nagyon fontos vizsgálat volt, hozzáteszem, és egészen biztos vagyok abban, hogy hozzájárult az európai uniós változtatásokhoz és nyilván annak az átültetéséhez.

Ilyenkor azért érdemes Európához fordulni, ami kicsit mi is vagyunk, azt gondolom. Fontos felvetés volt, hogy ezzel foglalkoztunk. Az egy jó hír Navracsics Tibor beszámolója alapján ‑ neki meg már csak hivatalból is muszáj, hogy higgyen az ember, mégiscsak az Európai Bizottság volt biztosáról van szó ‑, hogy ugyan vannak problémák, ezekkel kell foglalkozni, de ezekkel egyébként az Európai Unió érdemben foglalkozik.

Tudjuk, hogy 2020-ban újabb átfogó vizsgálatot indított a Nébih ebben az ügyben, összesen 280 terméket vizsgáltak. Tettem fel írásbeli kérdést ezzel kapcsolatban, de az ügyben válasz még nem érkezett. Nem tudom, esetleg kaphatok‑e majd erre választ. Pontosabban: amikor a kérdést beadtam, a válasz az volt, hogy még folyik a vizsgálat. Nem tudom, lehet, hogy azóta már lezárták. Tehát azt gondolom, hogy helyes, ha az élelmiszerek kettős minőségét vizsgálják belföld és külföld tekintetében, így szeretném mondani, és nemcsak a Nyugatot értem ez alatt, hanem minden más országot is.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet egy nagyon fontos dologra. Azt már a 2018. évi agrárgazdasági beszámolóból is megtudhattuk, hogy a magyar élelmiszeriparnak nagyjából 60 százaléka belföldre termel, de itt is van export. Szerintem nemcsak az a lényeges, hogy ami bejön, annak a minősége egyforma legyen, standard legyen. Az is fontos, hogy a Magyarországon termelő élelmiszeripari cégek termékeinek minősége is egyforma legyen, akár a magyar piacra, akár a külföldi piacra mennek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt ugyanolyan fontosnak tartom, mert azt kell mondanom, hogy mi is vagyunk olyan finnyás nép, mint bármelyik keleti vagy nyugati nép, tehát elvárjuk ugyanazt a minőséget.

Hozzáteszem, és ez nagyon-nagyon fontos, a fizetőképes kereslet, és az, hogy az emberek mennyit tudnak költeni az élelmiszerre, sajnos meghatározza, hogy milyen minőséget képesek megvásárolni. Támogatom azt és egyetértek azzal, hogy lehetőség szerint vásároljunk magyar terméket, de irtózom attól, amit a Nemzeti Agrárkamara művelt éppen a mai nap folyamán. Lehet azt kérni élelmiszerüzletektől, lehet velük beszélni, hogy a magyar terméket vásárolják meg akkor, amikor válság van. Hozzáteszem, nemcsak akkor kellene magyar termékeket árusítaniuk, amikor válság van, hanem minden egyes alkalommal, amikor olyan mennyiséget tudnak termelni. De azt nem szabad elfelejteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a fajta magatartás, amivel a Nemzeti Agrárkamara megzsarolja ezeket az élelmiszerláncokat, és azt mondja, hogy majd 15 óra után csak élelmiszert árusítanak…

Ez egyébként önmagában egy vallomás, hogy nyilvánvalóan piaci előnyt biztosítanak ezeknek az élelmiszerboltoknak. Az önök dolga, hogy eldöntsék, ezt miért teszik. Azt gondolom azonban, hogy ha tudnák, nyilvánvalóan a magyar vásárlók mindig a legjobb, a legdrágább minőséget vásárolnák, legyen az hazai vagy külföldi. Ha a magyar olyan minőségű, akkor a magyart fogják vásárolni. De értsék meg, hogy vannak olyanok, akik akármennyire szeretnék a magyart megvásárolni, akkor sem fogják tudni, mert drágább, drága. Drágább, mint esetleg az import. Ezt láttuk már a tejnél, ezt láttuk például az epernél, én magam is tapasztaltam. Ez nem jó dolog. Nem jó dolog, mert szeretnénk a magyart venni. Meg kell teremteni annak a módját, hogy a magyar terméknek is olyan legyen az ára.

Ehhez sok mindent nyilván az agrárgazdaságon kívül kell megtenni és nem az agrárgazdaságon belül. Hozzáteszem, azért már láttunk erre vonatkozóan lépéseket a magyar kormány részéről, azt hiszem, éppen talán Budai Gyula volt akkor az államtitkár, és a dinnyeügy kapcsán szintén ugyanez a fajta magatartás volt tapasztalható, sőt ott talán még hisztérikusabb is volt a dolog, hogy a magyar dinnyét vásárolják meg, aminek egy jelentős része, pontosan tudjuk, az egyik itt ülő képviselőtársunk termeléséből adódott, állami földterületről közmunkásokkal. Tehát igen jól járt ott a képviselő úr. Egyvalaki nem járt jól a történetben: a magyar vásárló.

Tehát azt szeretném mondani, hogy az nagyon fontos és nagyon lényeges, hogy minél több magyar termék legyen a piacon, hogy az legyen minőségi, hogy az legyen megfizethető. Ennek érdekében szerintem sok mindent lehet tenni. De azt gondolom, hogy az Agrárkamarának például akkor kellene hangosabban kiabálni, amikor a vidékfejlesztési programoknál 400 napos határidők vannak, meg amikor bonyolult az adminisztráció, és akkor, amikor minőségről, árról beszélünk, a polgárok számára azokról a lehetőségekről, hogy élelmiszert tudjanak vásárolni. Most olyan időkről beszélünk, amikor egyre kevesebb lesz az emberek pénze, és ezt tudomásul kell venni.

(0.20)

Önök is biztosan látták, hogy 300 ezer fölé emelkedett a munkanélküliek száma Magyarországon. Ez komoly problémát fog okozni, itt elő fog kerülni újra és újra az élelmiszer-minőség, -biztonság kérdése, éppen ezért az viszont nagyon fontos, hogy ezekben az ügyekben, amikor a rossz minőséget próbálják a magyar polgárokra ráerőltetni, akkor ott ‑ és ehhez kérném államtitkár úr és a miniszter úr segítségét is ‑, ott akkor viszont nagyon határozottan járjanak el.

Ugye, azt hiszem, talán valamelyik képviselőtársam már foglalkozott a FELIR rendszer dolgával, engedjék meg, hogy itt csak egy kérdést tegyek fel: ez a rendszer tényleg alkalmas lesz arra a feladatra, amit ebben a paragrafusban megfogalmaztak? Tehát, hogy egészen biztosan képes lesz minden ilyen adatnak a kezelésére? Ezt csak azért kérdezem, mert nagyon sok olyan rendszert láttam az agrárium területén is, ami nem mindig pontosan úgy működött, ahogy azt egyébként az írásbeli kérdésemre megválaszolták. És ez nagyon fontos lenne, mert a világban, és ezt egy másik paragrafus is mutatja, az interneten való adattovábbítás, az interneten való kapcsolattartás, pályázat, ezek ma a legtermészetesebb dolgok, éppen ezért olyan rendszereket kell fejleszteni, amelyek, azt gondolom, hogy tényleg alkalmasak, és olyan feladatokat kell ezeknek a kifejlesztett rendszereknek adni, amik valóban alkalmasak arra, hogy ezeket az adatokat tárolják.

És akkor itt szeretnék rákanyarodni a másik problémára, amit szintén felvetettek képviselőtársaim, ez pedig ezeknek a bizonyos megtévesztő vagy hamis tartalommal bíró honlapoknak az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele. Ez az önök felvetése szerintem egy nagyon fontos felvetés. Ez rávilágít egy alapvető problémára, ezt a kérdéskört én úgy gondolom, hogy alapvetően nem ezen a szinten kellene szabályozni. Merthogy nem ez az egyetlen olyan terület, ahol ezzel a problémával szembesülünk. Tehát nemcsak élelmiszernél lehet ezt látni vagy éppen növényvédő szernél vagy bármi ilyen másnál, látunk ilyet szolgáltatásnál és nagyon sok minden más területen.

Tehát én ebben a dologban ‑ értve és elismerve a szándékot, hogy az ilyen honlapok, hozzáteszem, az ilyen, nemcsak webes honlapok, hanem nyilván Facebook-oldalak ‑, ezekkel én nem vagyok olyan megengedő, mint önök, hogy ideiglenesen teszik elérhetetlenné. Szerintem azok, akik megpróbálják az embereket ily módon becsapni, azokkal szemben nagyon szigorúan kell eljárni. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy megérkezik valami használhatatlan műanyag dolog, ha az ember megrendeli, itt arról van szó, hogy esetleg olyan terméket árusítanak, amely az egészségre káros, és annak nagyon komoly következményei vannak.

Ugyanakkor az önök felvetése rávilágít szerintem egy általános problémára, amivel foglalkozni kell, ez pedig általában az internetes világban megjelenő hamis hírek, hamis információk rendezése. Szerintem e sorba illeszkedik be az önök felvetése is.

Végül egy területet szeretnék fölvetni a 16. §-t, az élelmiszerrendész dolgát. Nincs itt sajnos Font Sándor képviselőtársam, aki mindig elmondja, hogy én mennyire nem értek a mezőgazdasághoz, de most végre eljött az én időm, mert a rendészeti területhez viszont nála biztosan jobban értek! Az nagyon rendben van, hogy kell valaki, aki alapvetően ezt a feladatot, az ellenőrzési feladatot ellátja. De most tényleg, én nem értem meg ezt a furcsa vonzódását a mostani kormánynak a mindenféle rendészeti szervekhez, mindenféle új szervekhez vagy már meglévő szervek új feladattal történő felruházásához. Ugye, azt írja a törvényjavaslat, hogy az élelmiszerrendész a rendészeti törvény 15-19. §-a szerinti intézkedések foganatosítására is kap lehetőséget: tetten ért személy visszatartása, dolog ideiglenes elvétele, igazoltatás, ruházat, csomag és jármű átvizsgálása, valamint jármű feltartóztatása.

Azért most tényleg elképzelem, ahogy ez az élelmiszerrendész, aki egyébként biztos egy jámbor ember, aki csak ott ellenőriz, az majd ott a csirkével verekszik a piacon. Én azt gondolom, hogy az élelmiszerrendészeket… Nem tudom, hogy ezek az emberek rendelkeznek‑e azzal a képesítéssel, amivel a rendészeti szervek rendelkeznek, a rendészeti szervek állományának tagjai rendelkeznek. Én végtelenül veszélyesnek tartom, hogy így amortizáljuk egyébként ezt az egész rendészeti területet. Szerintem megvan ennek is a maga formája, útja. Nem pontosan értem, hogy miért fognak igazából rendőrt játszani a végén az élelmiszerrendészek. Úgyhogy ha államtitkár úr erre választ tudna nekem adni, akkor nagyon hálás lennék. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)