Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Én egy szerény megjegyzéssel kezdeném: azért szeretem Nacsa képviselő úr hozzászólásait, mert nem okoz meglepetést. Tehát az első 10-15 perc mindig ugyanaz; igaz, hogy nem igaz, de legalább minden alkalommal meghallgathatjuk. Azért az elég szegénységi bizonyítvány, ha egy kormánypárti képviselő tíz év kormányzás után is csak visszafelé mutogat.

Na, de ne erről beszéljünk, hanem beszéljünk valóban a törvényjavaslatról, mert valóban figyelemreméltó a törvényjavaslat. Lényegében két része van, az egyik részéről viszonylag keveset szeretnék beszélni, ez a Corvinus Egyetemet fenntartó alapítvánnyal kapcsolatos változásokat érinti. Ezt, gondolom, azért rakták bele ebbe a törvényjavaslatba, hogy hátha lehet valami mézet is kenni a madzagra, hátha van valami olyan dolog, amire mégiscsak pozitívan lehet tekinteni. Őszintén szólva, legfeljebb csöndben és halkan lehet azt megjegyezni az ellenzéki oldalról, hogy amikor itt ennek az alapítványi formának a létrehozásáról zajlott a vita, akkor itt több képviselőtársunkkal együtt elmondtuk, hogy hát, nincs ez még igazán kitalálva, nincsenek a részletek tisztázva, nincs ez a dolog teljesen rendbe rakva; rendben van, a kormány most pontosít rajta.

Ugyanakkor arra a kérdésre nem adott államtitkár úr választ, de most tett egy ígéretet, amit én nagyon szívesen behajtanék, hogy számoljon be, legyen olyan kedves, arról, hogy hogyan működik az a konstrukció, amelyik a Corvinus Egyetem fenntartását, ezen belül az állami, lényegében állami hozzájárulást, az állami támogatást részvényjuttatáson keresztül biztosítja. Ez hogyan működik egy olyan helyzetben, amikor ezek a részvényárfolyamok nem hozamot hoznak, ha én ezt jól látom, nem éppen szépen teljesítenek? Milyen hozamot hoznak ezek a részvények, milyen mértékben járulnak hozzá a Corvinus finanszírozásához? És általában is, ha már abban a vitában, amikor az új alapítványi formák bevezetéséről volt szó, arra nem kaptunk választ, ebben a vitában is izgatottan hallanám, hogy a kormány szerint hogyan vált be ez az alapítványi forma pénzügyi szempontból, és hozzáteszem, ennél is fontosabb: a hallgatók szempontjából.

De nem erről szeretnék többet beszélni, mert azt tudom mondani, hogy önmagában ez egy olyan technikai változás, amit ugyan a kormány megindokolni elfelejtett, azért az elvárható lenne, hogy egy ilyen típusú változáshoz kapjunk megfelelő indoklást, de hogy mondjam, nem tételezem fel azt, hogy emögött valami rossz szándék lenne, biztosan valamilyen korábbi konstrukciós hibát javítanak ezzel.

Sokkal problémásabb a javaslatnak a másik fele. Mert persze a tehetséggondozás mindannyiunknak fontos ügye, csak ezt többféleképpen lehet csinálni. Lehet úgy csinálni, hogy olyan rendszert vezetünk be, ami valóban a tehetséggondozást szolgálja. Bizonyára a képviselőtársaim közül kevesen voltak itt akkor, de 2008-ban vagy 2009-ben talán a Gyurcsány-kormány javaslatára került be ide a parlament elé a „Nemzeti tehetség” programról szóló javaslat, amit utána a parlament egyhangú szavazással tudott elfogadni, mindkét oldal támogatásával. És ez azért volt így, mert olyan javaslatot tudtunk letenni, nem a saját végtelen bölcsességünk alapján egyébként, hanem civil szervezetekkel együttműködve, az ő javaslatukat figyelembe véve, amelyik egyébként az állami forrást és a működésmódot pártsemleges módon, szakmailag alátámasztott és esélyegyenlőséget biztosító módon nyújtotta.

Ez volt az akkori, a Nacsa képviselő úr által talán kevéssé kedvelt Gyurcsány-kormány idején alkalmazott megoldás, merthogy a tehetséggondozás tényleg olyan ügy, amelyik alapvetően nemzeti ügy, amelyiket ki kell emelni a pártpolitikai csatározások köréből, és ahol olyan megoldásokat kell keresni, amelyek politikailag semmilyen módon nem gyanúsak, és ugyanakkor szakmailag pedig megtámadhatatlanok, mindenképpen védhetőek, kikezdhetetlenek.

Na, ez a javaslat viszont nem az! Mert legyen világos: a Mathias Corvinus Collegium valóban egy jó nevű és színvonalas intézmény, ebben nincs köztünk vita. De ez az intézmény vállaltan és hagyományosan egy konzervatív, jobboldali szellemiségű intézmény. Hogy ez így van, azt nemcsak az egyébként már képviselőtársam, Brenner Koloman által felemlegetett összefonódások mutatják, ugye, hogy ennek az alapítványnak az alapítója, Tombor András úr számos módon kötődik a Fideszhez üzleti kapcsolataiban, vállalkozásaiban, vagy éppen valóban abban, hogy Habony Árpádnak a magánhitelezője, mint ezt egy NAV-vizsgálat során megtudhattuk, de emellett azért az MCC ezen túl is számos olyan, egyébként önbevallása szerint is számos olyan vállalást tett, amelyik a jobboldal politikai céljait segíti elő, azt támogatja.

Hát, azért egyet ebből hadd emeljek ki, már csak a személyes érdekessége okán is! Például az MCC hozta létre a másik, kormány által pénzelt, bőségesen kitömött kutatóintézettel együtt azt a Migrációkutató Intézetet, amelyiknek szakmai megalapozottságáról és pártatlanságáról sokat elárul, hogy államtitkár úr volt a főigazgatója egy időben. Tehát mégiscsak azt kell mondanunk, és ugye a legfontosabb feladata a mai napig is az, hogy a kormány migrációs politikáját, magyarán, a kormány által migráció kapcsán folytatott üres propagandakampányt próbálja áltudományos módon alátámasztani. Na, hát ez az a teljesítmény, amit a Migrációkutató Intézet és mögötte az MCC lerakott az asztalra. Ehhez adták oda az MCC-nek a támogatását, a pénzét persze nem, mert ezt a pénzt aztán egy másik ablakon keresztül visszakapták a kormánytól. De ilyen módon hozott létre az MCC egy álfüggetlen kutatóközpontot a kormány politikájának támogatására.

És hát, nem ő az egyetlen káder, aki onnan jött, hiszen Rácz Zsófia helyettes államtitkár asszony is, vagy bocsánat, kisasszony is az MCC-ből érkezett, őt is ott nevelték ki erre a kiváló kormányzati pozícióra. De nincs evvel baj, hozzáteszem, nincs azzal baj, ha egy magánember magánalapítványa egyértelmű politikai célokat követ.

Ez szíve joga, más magánemberekkel is előfordul ez, csak ezeket a más magánembereket önök óriásplakátra rakják, hogyha ők olyan politikai célokat szolgálnak, amelyek önöknek nem szimpatikusak. Ez a különbség. De azt sem teszik jól, és mi sem tennénk jól, ha azért támadnánk Tombor urat vagy az MCC-t, mert egy konzervatív intézmény.

Azt viszont támadjuk, és azt disznóságnak tartjuk, hogy önök most állami pénzből akarnak egy kvázi állami intézményt létrehozni, azzal az alapítványi technikával ráadásul, ami utána kivonja az ellenőrzés alól ezt a fajta intézményt. Magyarul, odatolnak egy csomó állami forrást, a részvényjuttatás ezt jelenti, azért, hogy kádereket képezzenek, azért, hogy a jobboldal szellemi bázisát építsék, és ráadásul utána pedig azt mondják, hogy ja, de egyébként ez egy alapítvány, amihez az államnak semmi köze nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyen világos, ez, ahogy önök mondják, a közvagyonnak a közvagyonjellegének elvesztéséről szóló klasszikus intézmény. Kevésbé bonyolultan, kőbányaian szólva, ez lopás, ez az állami pénzeknek pártcélokra való becsatornázása. Ez a javaslat semmi másról nem szól, csak arról, hogy innen kezdve az állam pénzén képezzen egy nagymértékű, nagy méretű alapítvány kádereket a Fidesz számára. Most már nem csak állami kutatóintézet lesz, lesz állami tehetséggondozó program is. Mert ha önök valóban tehetséggondozással szeretnének foglalkozni, akkor kénytelen vagyok csatlakozni képviselőtársamhoz: akkor rendelkezésre állna még ezen kívül számos szakkollégium. Csak van egy nagyon fontos különbség azok között a szakkollégiumok között és e között a kollégium között, tudniillik az, hogy azokban a szakkollégiumokban hallgatói önkormányzat érvényesül, jelentős önállósága van a diákoknak, ők határozhatnak egy sor kérdésről. Ez a szakkollégiumi szellem volt az, ami annak idején kinevelte a Fidesz, akkor még liberális vezetőit, és ez a szakkollégiumi szellem az, amiből a mai Fidesz konzervatív jobboldali vezetői nem kérnek.

Önök állami monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is, pontosabban nem államit, fideszes monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is ‑ plusz KDNP, csak azt mindig kifelejtem, mert nem annyira lényeges ‑, szóval, önök fideszes monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is, és erre kívánnak betolni egy nagy vagonnyi közpénzt részvények formájában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tudom mondani, hogy lehet ezzel próbálkozni, ugye, megpróbálta már Matolcsy úr is, őneki nem nagyon sikerült; létrejött egy nagy méretű, államilag finanszírozott egyházi szakkollégiumi hálózat is, de úgy látszik, ez sem elég; kell még egy janicsárképző, még egy káderképző a Fidesznek, gondolom, abban a reményben, hogy majd ilyen módon nevelik tudatos jobboldalivá a reménybeli tehetséges fiatalokat. Hozzáteszem, most szólok: nem fog sikerülni.

(17.50)

Ezek a típusú kísérletek mindig megbuknak, legyen szó, mondjuk, a Lenin-intézetek rendszeréről annak idején, ami nagyon hasonló kezdeményezés volt, ezek nem működnek (Dr. Orbán Balázs felé:) ‑ drága államtitkár úr, hiába mosolyog!

És azért még egy gyöngyszemre hadd hívjam fel a figyelmet… Ja, még két gyöngyszemre. Az egyik gyöngyszem arról szól, hogy természetesen kiemelt beruházássá válik minden beruházás, tehát a Gellérthegyen, Budapest legkritikusabb részén mindenféle önkormányzati hozzájárulás és lényegében minden érdemi hatástanulmány és környezetvédelmi engedélyezés nélkül lehet majd építkezni; bizonyára jól fog sikerülni, mint az összes többi ilyen kiemelt beruházás.

És a gyöngyszem, amit a végére hagytam: mellesleg ez a jogszabály megszünteti azt az összeférhetetlenséget, hogy az ilyen típusú alapítvány kuratóriumában állami vezetők nem vállalhatnak tisztséget, nem lehetnek tagok, magyarul lehetővé teszi, hogy állami vezetők is részt vegyenek ennek az intézménynek a kuratóriumában ‑ vannak is tippjeim, hogy éppen ki az, aki erre pályázik. Köszönöm szépen, elnök úr. Ez egy elfogadhatatlan javaslat.