Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma száz éve lépett be a Parlament épületébe az első nő képviselő, Slachta Margit. Meglehetősen elfogadhatatlan számomra egyébként, hogy egy ilyen jeles napon a parlament vezetése nem gondolta, hogy meg kell emlékezni Magyarország történelmének első női országgyűlési képviselőjéről, ezt én most pótolom.

Slachta Margit 1884. szeptember 18-án, Kassán született, és 1974. január 6-án hunyt el az Egyesült Államokban, Buffalóban. Egész életében a szociális szférának élt, a nők jogai, a nők családon belüli védelme, a nők társadalmi helyzetének kiegyensúlyozottsága érdekében hosszú évtizedeken át munkálkodott.

(14.50)

Édesapja 1908-ban meggondolatlan gazdasági tevékenysége miatt tönkrement, ezért az egész család az Egyesült Államokba költözött, azért, hogy boldoguljanak. Egy családtag maradt itthon, Slachta Margit, aki úgy gondolta, hogy ő bizony Magyarországon kíván boldogulni és a magyar társadalmat szolgálni.

Addig ő, miután tanítóképző iskolát végzett, különböző helyeken tanított, de amikor a családja elhagyta, elment az Egyesült Államokba, beállt szociális munkásnak. Már 1915-ben szociális iskolát nyitott. 1918-ban már Magyar Nőre változtatta a Keresztény Nő lapját, tehát saját lapja volt. 1919-ben Sir George Clerk antantmegbízott elé 35 ezer nőt tudott odavinni, akik a román megszállás ellen küzdöttek, és petíciót adtak át.

Szinte természetes volt 1920-ban, amikor a főváros I. kerületében megüresedett egy nemzetgyűlési mandátum, hogy az ő pártszövetsége őt indította egyéni képviselőjelöltként, amit 1920. március 25-én meg is nyert. Ezt annyira nem bírta elviselni a magát felsőbbrendűnek tekintő férfi politikai közösség 1920-ban, hogy megfellebbezték az egyéni mandátumról szóló határozatot, és ezért van az, hogy Slachta Margit csak 1920. április 14-én, azaz ma száz éve léphetett be a nemzetgyűlés üléstermébe mint képviselő.

1922-ig tartott a mandátum. Ez alatt az idő alatt ‑ az országgyűlési jegyzőkönyvekből láthatóan ‑ folyamatosan a férfi képviselőtársak, akik ellentétes politikai oldalon voltak, gúnyolták, becsmérelték, érdemi érvek helyett női és szociális érzékenységű apácanővéri minőségét minősítették rendre. De őt ez nem gyengítette le, sőt inkább felvillanyozta, és rendkívüli módon képviselte a Házban az elesetteket, a szegényeket, a szociálisan rászorulókat és a nőket.

Amikor ’22-ben véget ért a mandátuma, akkor természetesen visszatért abba a közegbe, ahonnan ő jött, és apácarendeket alapított, missziós társulatokat alapított, és rendkívüli módon aktív volt a két világháború között.

Amikor a zsidótörvényeket elkezdték megalkotni, minden erejével azon volt, hogy ezt megakadályozza, és amikor elkezdődtek a pogromok, amikor a szlovákiai zsidódeportálásokat elhatározta az ottani kormány, még a pápához is eljutott, és a pápa nyomására tudott ott 20 ezer zsidó embert megvédeni. Magyarországon is ezt próbálta, csak sajnos a nagy magyar keresztény közösségben ebben nem ért el eredményt.

A háború végén, ’45-ben az új választásokon listáról jutott az akkori pártja részéről a parlamentbe, tehát újra országgyűlési képviselő lett. Amikor a ’47-es elcsalt, kékcédulás választások voltak, negyedmagával mégis, ilyen csalássorozat után is újra, ’47-ben is be tudott jutni a parlamentbe.

Hogy jellemezzem, miként bántak vele: amikor az egyházi iskolák államosításáról volt szó, Marosán György egyszerűen csak azt mondta neki, hogy menj vissza a zárdába, Ofélia. Tehát ebben a második ciklusban is nem az érvek, hanem a becsmérlés volt a jellemző személye iránt. De őt ez nem zavarta, harcolt, és amikor megszavazták az egyházi iskolák államosítását, akkor a képviselők a Himnuszt énekelték, ő ülve maradt, ezzel tiltakozott ellene. Majd kizárták a parlamentből, és ezzel a mandátuma is megszűnt.

Élete végéig ‑ ’49-ben elhagyta az országot ‑ ugyanezzel foglalkozott. Ennek tiszteletére ma megalapítottam a „Slachta Margit emlékére” díjat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)