Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igazából nem kívánok visszaélni a Ház türelmével, de muszáj még néhány kérdést feltennem, mert bár államtitkár úr már két körben is válaszolt a megfogalmazott kérdésekre, de nem mindenre tért ki.

Először is arra szeretnék ismét rákérdezni, hogy láthatunk egy törekvést egy másik szállítási, egy alternatív szállítási útvonalra, egy alternatív tengeri szállítási útvonalra, amely az észak-olaszországi Trieszt kikötőjét célozza. Ismét emlékeztetnék arra, hogy Szijjártó miniszter úr volt az, aki elmondta, hogy ha ott megvalósul egy logisztikai központ, magyar tulajdonú kikötő, akkor az minden magyar és magyarországi cég valamennyi szállítási igényét ki fogja elégíteni. Pontosan tudjuk, hogy nem igazak azok a leegyszerűsítések, hogy más kapacitású hajókat tud fogadni, mert a trieszti kikötő minden kapacitású hajót képes fogadni. S az is látszik a kínai törekvésből, hogy milyen beruházásokat hajtanak végre a trieszti kikötőben. Arra szeretném kérni államtitkár urat vagy kormánypárti képviselőtársaimat, hogy reflektáljanak arra, hogy ezt hogy látják.

Ez visszacsatol ahhoz a kérdéshez, hogy milyen garanciák vannak a tekintetben, hogy most a kínai üzleti érdekekre hivatkozva titkosítani akarják a legfontosabb dokumentumokat. De ha a magyar adófizetők pénzéből egy ilyen drága beruházást végrehajtanak, akkor az nem kínai üzleti érdek, hogy lássuk, a kínaiak vállalnak‑e bármiféle garanciát. Ismét képviselő úrra nézek, aki már látott bizonyos dokumentumokat, amiket mi nem láthattunk még: látott‑e ilyen elköteleződést? Van‑e olyan szerződési kitétel, hogy a kínaiak garanciát vállalnak arra, hogy ez a vasútvonal, ha megépül, ki lesz használva?

Folytatnám a kérdéseket. Azt is megfogalmazták a közlekedéspolitikai szakemberek, hogy ebben a helyzetben a pireuszi kikötő Budapest irányából túl nagy távolság, egyszerűen nem lesz értelmezhető ilyen nagy távolságba a szállítás, pontosan azért, mert itt van az alternatív útvonal az Adrián. Noha lényegesen több időbe telik oda fölhajózni, ugyanakkor sokkal olcsóbb lesz, egy átrakodást megspórolnak, és a tengeri út kihasználásával sokkal olcsóbb lesz, és ott már kiépített vasúti infrastruktúra van Trieszt irányából Közép- és Nyugat-Európa felé. Arra is szeretnék konkrét garanciát látni, hogy milyen szakmai megfontolások, bizonyos általuk eltitkolt és most titkosításra kerülő megalapozó dokumentumokban, megvalósíthatósági tanulmányokban pontosan milyen számítások, milyen dokumentumok, milyen garanciák vannak, hogy ez szakmailag egyáltalán releváns.

A következő kérdésem: mi most egy ezermilliárd forintos beruházás kapcsán arról beszélünk, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonal hazai szakaszának a felújítása történhet meg. A kérdés az, hogy ha meg is valósul a Budapest és Belgrád közötti szakasz, akkor is még, ha Pireuszig tekintjük ezt a szállítási útvonalat, ennek csak egy töredéke kerül felújításra, ezért önmagában még nem lesz alkalmas arra, hogy ezt a szállítási igényt végrehajtsa.

(13.10)

Erre is szeretném látni a megalapozó titkos, most titkosítandó megalapozó dokumentumokban a garanciákat, hogy pontosan milyen időtartammal, mivel számolnak, hogy hogyan fog ez a teljes szakasz kiépülni, és a megvalósítást hogyan fogja a többi, egyébként a vitában korábban már említett ország végrehajtani.

Nagyon-nagyon szeretném látni a részletes költségvetését annak, amit az államtitkár úr néhány szóval elintézett, hogy azért, mert itt kétvágányú szakaszról, kétvágányú szakasz felújításáról, illetve bővítéséről van szó, szeretném látni a pontos költségvetéseket a tekintetben, hogy valóban ‑ ugye, itt megfogalmazódott már a kérdés ‑ mi kerül itt több mint 5 milliárd forintba egy kilométer beruházás tekintetében.

A következő ‑ ezt Nacsa képviselő úr is pedzegette -, hogy milyen nagyszerű lehetőség az, hogy ez a keleti irányú szállítás rajtunk keresztül valósul meg. Na, erre is szeretném látni a pontos számításokat, hogy miért, tehát pontosan milyen formában fog Magyarország részesedni ebből, és ezekre mik a garanciák. Volner képviselő úr említette, hogy mindenki szeretne ebből részesedni, de hogyha a magyar adófizetőkkel akarnak ezermilliárdot kifizettetni azért, hogy ez megvalósuljon, ez az alapvetően a kínaiak érdekét szolgáló és persze Mészáros Lőrinc cégeinek érdekét szolgáló beruházás, mik a garanciák, hogy ha egyáltalán meg is történik ez a szállítás, abból bármilyen módon ‑ azon kívül, hogy átrobognak Magyarországon ezek a vonatok, szerelvények ‑ Magyarországnak haszna lesz, és pontosan miért. Tehát ezeket a garanciákat szeretnénk látni.

Körülbelül ilyen elemeket kéne tartalmaznia egy megvalósíthatósági tanulmánynak, amelyet nem titkosítani kellene, hanem nyilvánosságra kellene hozni, ezt egy értelmes szakmai és társadalmi vitára kéne bocsátani, és utána lehetne egyáltalán érdemben az Országgyűlés előtt ilyen kérdésről vitatkozni. Ehhez képest önök titkosították ezeket a dokumentumokat, ezek szerint néhány kormánypárti képviselő hozzájuthatott, de az biztos, hogy a ma megvitatott törvényjavaslat elfogadása után erre már nem lesz lehetőség.

Az államtitkár úr visszautalt rá, hogy én válaszoltam Rétvári államtitkár úrnak. Én Rétvári államtitkár úrral viszonylag sok vitát folytatok, ebben a vitában már nem volt lehetőségem viszonválaszra, hogy Magyarország zöldpártja vasútellenes lenne. Én azt, hogy ön ezt megismételte, nem tartom önhöz méltónak, én azt gondolom, sőt a vita színvonalához sem tartom méltónak, hogy ezt így leegyszerűsítette. Én nagyon részletesen elmondtam a vezérszónoki felszólalásomban, hogy nagyon örülnénk, hogyha ezt az ezermilliárd forintot a rendkívül rossz állapotban lévő és amúgy kihasznált és fontos magyar vasúti infrastruktúra felújítására fordítanák. És hogy milyen lehetőségek lennének ebben? Én említettem már a Pécs és Budapest közötti menetidőt, ez három és fél óra, a rendszerváltás előtt ez két óra ötven perc volt körülbelül. A TGV-t megemlítették itt kollégák; hogyha itt egy ilyen infrastruktúra megvalósulna, mint a TGV, akkor nem körülbelül három és fél óra lenne, hanem ötven perc lenne, mondjuk, Pécsről Budapestre eljutni.

Mikor lesz forrás arra, hogy ilyen jellegű fejlesztéseket a hazai vasúti hálózaton végrehajtsanak, ami valóban a magyar emberek utazási igényeit szolgálja, és a szállítás tekintetében meg a magyar nemzet érdekeit szolgálja? Milyen forrásból fogják a végtelenül leromlott állapotú magyar, hazai infrastruktúrát, vasúti infrastruktúrát felújítani? Önök joggal, nagyon erőteljesen és joggal kritizálták a balliberális kormányokat, Kóka miniszter urat s többi, a tekintetben, hogy vasútromboló politikát folytattak. Önök tíz év alatt hány, korábban, a balliberális kormányok által bezárt szárnyvonalat indítottak újra, vagy hány ilyenen indították újra a közlekedést vagy a szállítást? Hány ilyen szárnyvonalat újítottak fel? És ha most önök ezermilliárd forintot fognak erre elkölteni, akkor pontosan milyen ütemezéssel és milyen forrásból lesz lehetőség arra, hogy ‑ ismétlem ‑ a rendkívül rossz állapotú hazai vasúti infrastruktúrát felújítsák, és ezzel végre lehetőséget adjanak arra, hogy a vidék felzárkózzon, hogy a vidéken jellemző és látható, döbbenetes mértékű kényszerű elvándorlás csökkenjen? Tehát, ismétlem, nem vagyunk vasútellenesek, mi a kínai érdekeket kiszolgáló és a Mészáros Lőrinc cégeinek érdekeit kiszolgáló, a kihasználtság és a megtérülés garanciájával nem rendelkező fejlesztést tartjuk a nemzeti érdekekkel ellentétesnek.

És akkor, ugye, beruházások. Azzal egyetértek, hogy szükség van beruházásokra, és nem az a feladat, hogy leállítsuk a beruházásokat, na de értelmetlen beruházásokat nem lehet fenntartani. Ez gyakorlatilag egyszeri építés, egyszeri munkalehetőség, és utána ott áll, ne adj’ isten, még fenntartási költségekkel megnöveli a költségeket. Hát, olyan beruházásokat kéne támogatni, amelyeknek utána van értelme, például egyébként olyan vasúti felújításokat, amelyek utána növelik vagy javítják a belföldi vagy akár a külföldi közlekedési lehetőségeket, aminek valóban van értelme, ami kihasznált, akár az elővárosi közlekedés fejlesztése, aminek most is óriási a túlterheltsége, és valóban szükséges lenne ilyen beruházásokat végrehajtani.

Tehát nem beruházás-, nem fejlesztésellenesek vagyunk, hanem az értelmetlen, megmagyarázhatatlan és indokolhatatlan beruházások ellen vagyunk, és azért mondom azt, hogy ez a nemzeti érdekeinkkel ellentétes. És nagyon-nagyon szeretném tudni ‑ remélem, hogy az államtitkár úr erre választ fog adni -, hogy pontosan milyen megalapozó dokumentumok, milyen megvalósíthatósági tanulmány készült, az mire terjedt ki, és hogyan történhetett meg az, hogy azt néhány kormánypárti képviselő megkapta, az ellenzéki képviselők pedig nem kapták meg, és milyen alapon, milyen megfontolásból kívánják ezeket most titkosítani? Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)