{"cycle": 41, "id": "118-175", "date": "2020-04-08", "ulnap": 118, "seq": 175, "speaker": "Arató Gergely (DK)", "p_azon": "a008", "faction": "DK", "kind": "vezérszónoki felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/9921 A Marek József Alapítványról, a Marek József Alapítvány és az Állatorvostudományi Egyetem részére történő vagyonjuttatásról T/9922 Az Universitas Miskolcinensis Alapítványról, az Universitas Miskolcinensis Alapítvány és a Miskolci Egyetem részére történő vagyonjuttatásról T/9923 A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítványról, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról T/9924 A Neumann János Egyetemért Alapítványról, a Neumann János Egyetemért Alapítvány és a Neumann János Egyetem részére történő vagyonjuttatásról T/9925 A Soproni Egyetemért Alapítványról, a Soproni Egyetemért Alapítvány és a Soproni Egyetem részére történő vagyonjuttatásról T/9926 A Széchenyi István Egyetemért Alapítványról, a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány és a Széchenyi István Egyetem részére történő vagyonjuttatásról", "iromany": "T/9921 · T/9922 · T/9923 · T/9924 · T/9925 · T/9926", "duration_s": 854, "position": "jegyző", "chars": 14300, "paragraphs": ["ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Most tulajdonképpen egy ismétlő vitában vagyunk, hiszen ezek a javaslatok összefüggenek a felsőoktatási törvény korábban tárgyalt módosításával is. Talán szerencsésebb is lett volna ‑ de ezt nem mi döntöttük el -, ha egyben tárgyaltuk volna az egyes intézményekre vonatkozó és az általános szabályokat.", "(18.40)", "Hadd kezdjem az ütemezéssel! Azért mégiscsak, egyrészt hogyha a magyar felsőoktatás az a mosoly országa lenne, amelyről itt Nacsa képviselő úr olyan lelkesen beszélt, és olyan nagyszerű lenne a helyzet, akkor minden valószínűség szerint nem többedik miniszter lenne felelős a felsőoktatásért többedik irányítási struktúrában, akkor nem a megszámolhatatlan sokadik modellről, koncepcióról és törvényjavaslatról tárgyalnánk itt a tíz év alatt, akkor nem kellene megváltoztatni korábban hozott döntéseket, és csöndben mondom: hogyha így lenne, akkor nem most, a koronavírus-járvány idején tárgyalnánk ezt a törvényjavaslatot, ráadásul utolsó napirendi pontként ebben a kellemes késő délutáni vagy esti órában. (Dr. Brenner Koloman: Inkább esti!) Ismerjük ebből a szempontból az önök politikai érzékét, nyilván azért hozták ezt most be, mert én értem, amit az államtitkár úr mond, hogy itt van egy régóta zajló munka, de legyünk őszinték, be lehetett volna hozni ezt a javaslatot rögtön a parlamenti ülésszak elején is, és nyilván lehetett volna vele várni addig, amíg véget ér a járvány, és egy érdemi társadalmi vita és a mostaninál talán színesebb politikai vita jöhetett volna össze.", "De hát értem, csak nem értek vele egyet, hogy az a szándék, hogy lehetőleg sutyiban el lehessen fogadni ezt a törvényjavaslatot, akkor, amikor az országot az foglalkoztatja, hogy húsvétkor hova lehet elmenni, és hova nem lehet elmenni, vagy azon aggódik, hogy hány megbetegedés és hány áldozat lesz még, akkor nyilván könnyebb olyan törvényjavaslatokat a parlament elé hozni, amelyek ‑ hogy mondjam finoman? ‑ nem élveznek széles körű támogatást és lelkesedést, és amelyiknek az alapvető kérdésére, azt kell mondanom, itt a parlamenti vitában sem sikerült választ adni. Merthogy értem én, amit mondanak, és ne legyen félreértés, én húsz éve is azt mondtam, meg most is azt mondom, hogy ha azt akarjuk, hogy rugalmasabb legyen a felsőoktatási rendszer, nagyon helyes; ha azt akarjuk, hogy kevesebb állami szabályozó legyen, amelyik gúzsba köti az egyetemek autonómiáját, nagyon helyes. Ha azt akarjuk, hogy lehetőséget kapjanak az egyetemek arra, hogy gazdálkodjanak a vagyonukkal, nagyon helyes; hogyha azt akarják, hogy az egyetemek jobban együtt tudjanak működni az üzleti szférával és ‑ én hozzáteszem, bár erről most pont Nacsa képviselő úr beszélt, és ezzel egyetértek ‑ akár a környező társadalommal ennek meglegyenek a jogi formái és lehetőségei is, azt mondom, hogy nagyon helyes, hozzáteszem: mi akkor is ezt mondtuk, amikor önök előtt ez még szitokszónak számított, és a felsőoktatás tönkretételének tekintettek minden ilyen típusú intézkedést. De ehhez nem kell privatizálni az egyetemeket.", "Csináljanak egy jó állami működési modellt! Működjön az állam jó fenntartóként! Adja vissza az egyetemi autonómiát! Ha azt akarja az állam, hogy önállóbbak legyenek az egyetemek, akkor ne alapítványt csináljon belőlük, hanem hívja vissza a kancellárokat, és állítsa vissza az akadémiai vezetést! Akkor hozzon olyan szabályokat, amelyekkel gazdálkodhatnak az egyetemek! Mert ahhoz, hogy rugalmasabb közbeszerzési szabályok legyenek, ahhoz nincs szükség arra, hogy ezeket az egyetemeket kivegyük az állami szektorból, ahhoz jó közbeszerzési szabályokra van szükség.", "Hozzáteszem: én Brenner Koloman képviselő úrral szemben rendkívül nagy aggodalommal figyelem a közbeszerzési szabályok alóli mentességet, mert közbeszerzési szabályok egy jól működő országban azért vannak, hogy az állami kiadások racionálisak legyenek, és amikor önök valamit kivesznek a közbeszerzés alól, akkor az az aggodalmam, hogy már tudják azt is, hogy kinek kell nyernie ‑ jó, ez közbeszerzésen belül is előfordul, ez kétségtelen. (Dr. Brenner Koloman: Így van, ez nem akadályozza meg!) De ‑ még egyszer mondom ‑ ha merevek ezek a szabályok, akkor csináljanak jogszabályokat, de ne csak egyes intézményeknek, minden intézménynek!", "Állítsák helyre az egyetemi autonómiát! Tegyék lehetővé, hogy az egyetemek saját maguk találják meg azt az utat, amelyen fejlődni akarnak, mert az a baj, hogy most megint egyenmegoldások jönnek. Csináltak egy Corvinus-modellt, akkor azt mondta Palkovics miniszter úr, hogy majd ez lesz a modell, majd ezek szerint mégsem annyira tökéletes ez a modell, mint annak idején ez látszott, most csinálnak egy kettes számú egyenmodellt, megint csak egységes szabályokkal, miközben emellett hosszasan érveltünk, és én csak megerősíteni akarom, hogy tudjuk, hogy van olyan intézmény, amely szeretne a Corvinushoz hasonló kvázi piaci feltételeket ‑ ott kérdés persze, hogy ez a hallgatóknak is az érdeke‑e, vagy csak az intézménynek, ez a kettő nem feltétlenül esik egybe -, de ugyanakkor teljesen más a vidéki intézmények helyzete, megint más az állatorvosi egyetemnek a helyzete, ahol egyébként ugyanazt tudom mondani, amit…", "Az államtitkár úr azt mondja, hogy mert most majd az állatorvosi egyetem nagyon jó lesz, nagyon klassz lesz, visszaszerzi régi fényét ‑ szerintem most is egy kiváló intézmény rengeteg külföldi hallgatóval ‑, de ha ezt akarjuk, akkor ahhoz tényleg az kell, hogy mostantól alapítvány működtesse? Nem lehet, hogy rá kéne bízni esetleg az egyetem vezetésére egy nagyobb önállósággal, hogy eredményeket érjen el? Esetleg még azt is hozzáteszem, hogy ha lenne egy olyan felsőoktatás-fejlesztési koncepció, amelynek vannak prioritásai, és tegyük fel, hogy ez egy prioritás ‑ nem akarok most ebben dönteni, csak mondom, hogy ez elképzelhető lenne ‑, akkor talán biztosítson az állam forrásokat. Ne egy alapítványnak, a saját egyetemeinek biztosítson forrásokat arra, hogy fejlődjenek és működjenek!", "Ugyanez a helyzet a bérekkel is. Abban nagyjából mindannyian egyetértünk ‑ és majd biztos elmondja Nacsa képviselő úr, hogy most azért sokkal jobb, mint régen volt, és akkor én meg majd elmondom, hogy akkor is mennyit emelkedett, meg hogy infláció is van a világon, meg reálbér-növekedés a gazdaságban, most ezt a vitát nem akarom nagyon lefolytatni, csak azt akarom mondani, hogy nyilván mindannyian azt gondoljuk ‑, hogy az egyetemi fizetések vagy a felsőoktatási fizetések tekintetében még mindig van hova fejlődni, fogalmazzunk így. Ebben egyetértünk. Tényleg jobb lenne, hogyha jobb fizetések lennének, a versenyképes fizetés, tudjuk, a felsőoktatás területén nagyon jelentős, minőséget meghatározó tényező, ha nem a legfontosabb. Na de hát mi akadályozza az államot abban, hogy ha van erre forrás, akkor ezt a forrást odaadja az egyetemeknek? És majd eldöntik az egyetemek.", "Épp a rektor úr, bocsánat, az államtitkár úr beszélt arról, hogy mennyire nagy különbségek lehetnek karok és karok és intézmények között is. Én azt mondom, hogy legyen egyetemi autonómia, ne alapítványi fenntartás legyen, legyen jól működő állami fenntartás. Adja vissza az állam azt a lehetőséget az egyetemeknek, hogy saját maguk döntsenek például a bérezésről, és ehhez tegye hozzá azt is, hogy forrást biztosít, mert nem a közalkalmazotti rendszer miatt nem adnak jobb bért az egyetemek, szerintem nincs olyan egyetem, amely csökkenteni akarná a kollégáinak a fizetését ‑ majd arra a végén utalok, hogy persze majd lehet olyan helyzet, de nincs olyan egyetem, amely csökkenteni akarja a saját kollégáinak a fizetését. Nincs forrásuk rá, hogy több pénzt adjanak. Itt akkor nem a fenntartásról kell lemondania az államnak, hanem vissza kell adnia az autonómiát az egyetemeknek, és forrást kell nekik adni, pénzt kell nekik adni hozzá.", "Összefoglalva: ebben a részben azt szeretném tehát elmondani, hogy szerintünk jó az, hogy a kormány lazítani akarja az egyetemi működésnek a kereteit, az állami meghatározottságát, jó az, hogy rugalmasabbá akarja tenni, jó az, hogy szeretne több gazdasági lehetőséget és önállóságot adni az egyetemnek, de nem jó az eszköz, az eszköz viszont rendkívüli módon elhibázott, mert nem azt csinálja valójában, hogy nagyobb önállóságot ad, hanem azt csinálja, hogy szűkíti az önállóságot, mert létrehoz egy kuratóriumot, amely most már az egyébként az állami szervekre vonatkozó szabályok nélkül és korlátozások és felelősség nélkül tud döntéseket hozni, ugyanakkor meg az állam nevezi ki ‑ na, hát ez a lehető legrosszabb! A hatalom a miniszteré, de a felelősség nem az övé.", "Majd amikor itt interpelláljuk a miniszter urat, bár persze Rétvári államtitkár úr fog válaszolni, és arról fog beszélni, hogy mi volt 2010 előtt, de ha akarna válaszolni… (Nacsa Lőrinc: Az egy másik minisztérium!) Bocsánat, az egy másik minisztérium, bocsánat, akkor nem Rétvári, hanem Schanda Tamás államtitkár úr ‑ bocsánat, összekevertem, én is elfelejtettem, annyit szerveztek már át, hogy én is elvesztettem a fonalat ‑, szóval, Schanda Tamás államtitkár úr persze majd arról fog beszélni, hogy 2010 előtt mindenki meghalt, és egyébként a fű sem nőtt Magyarországon, de ha véletlenül válaszolna a kérdésre, akkor könnyedén azt mondaná, hogy nem ő döntötte el, hát, kuratórium van, a kuratórium így döntött.", "Az állam tehát lerázza magáról a felelősséget, ugyanakkor nem adja oda az önállóságot az egyetemnek, hanem beiktat egy politikailag kinevezett testületet, amely egyébként adott esetben elvégzi a piszkos munkát, hogyha erre van megrendelés. Ezt nem lehet támogatni, ezzel nem lehet egyetérteni, véleményünk szerint ez komoly kockázatot jelent a felsőoktatás működésében, nem használ a minőségnek, és nem használ a hallgatók érdekeinek.", "Az agrár-felsőoktatást már eléggé kiveséztük, és csak csöndes megjegyzésként szeretnék két dolgot mondani. Természetesen mindannyian el fogunk tudni mondani nagyszerű, kiváló tudósokat és egyetemi embereket, akik ezt vagy azt az elképzelést támogatják az agrár-felsőoktatásban. Nyilván minden egyetemi vezetés szereti, hogyha nő az ő intézménye, nyilván sok támogatója van annak, hogy a Szent István Egyetem most egy nagy intézménnyé nőjön, amely ha nem is Battonyától Nemesmedvesig, de Gödöllőtől Kaposvárig és Keszthelyig, bocsánat, Gyöngyöstől Keszthelyig és Kaposvárig tart. Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy ilyen kérdésekben nem lehet annak alapján dönteni, hogy egyébként az egyik egyetemi vezetés azt mondja, hogy sokkal jobb lenne önállónak lenni, a másik azt mondja, hogy sokkal jobb lenne egyben lenni.", "Nem állítom, hogy ebből a szempontból a korábbi döntések kifogástalanok lettek volna, ebből a szempontból, őszintén szólva, majdnem azt mondhatom, hogy nem akarom itt felsőoktatás-történettel szórakoztatni a tisztelt Házat. Maradjunk annyiban, hogy már a ’70-es években is sok baj volt a felsőoktatási integrációs és szétválasztási döntések meghozatalával, és ez az elmúlt mintegy ötven évben sem változott semmit, akármilyen színű kormányok vannak.", "(18.50)", "De mégiscsak az a helyzet, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy nem látjuk azokat a világos modelleket, azt az egyértelmű működésmódot, azokat a tanulmányokat, azokat az egyeztetéseket, amik azt mondták volna, hogy ez a modell az ‑ az világos, hogy valahol a Szent István Egyetem környékén lehet új centrumot csinálni, ebben szerintem nincs is vita, de például egy másik lehetséges modell lett volna az ‑, amelyik engedi a Szent István Egyetemet önmagában, a jelenlegi keretek között jelentős mértékben fejlődni. Akár ott is megfontolandó valamifajta piaci működésre való átállás, és hagyta volna egyébként a jelenlegi formájában a most hozzácsatolandó intézményeket is. Elképzelhető lett volna még sok minden más is, itt tényleg nem akarok belemenni, akik ennek a történetét ismerik, tudják, hogy gyakorlatilag minden évre jutott három olyan koncepció, ami összevonta és szétszedte volna ezeket az intézményeket, de ez nem dőlhet el azon az alapon, hogy kinek van erősebb lobbiereje a kormánynál.", "Ezt végre egyszer tisztességes, tudományos, szakmai alapon, megalapozott módon, számításokkal és érvekkel alátámasztva kell eldönteni, és rá kell szánni azt a nem ötperces, nem tízperces meg nem két hónapos folyamatot, ahogy ezeket az ügyeket végig lehet beszélni az érintett intézményekkel. Azt bátran merem állítani, hogy ez nem történt meg. Mindenki tudta, hogy van ilyen modell, mindenki tiltakozott ellene, arról szó nincs, hogy ebben megegyezés lenne.", "Az már csak egy technikai ügy, de csak jelezni szeretném, hogy most mégis hogyan fog végbe menni az integráció majd. Praktikusan hogyan fogják ezt kivitelezni és letárgyalni? Hiszen itt viszonylag szoros határidők vannak. Ne tévedjünk, itt a hátralévő kilenc hónap nagyon szoros határidő egy ilyen folyamat véghezvitelére, úgy, hogy egyébként nem tudjuk, hogy mikor fejeződik be az online működési mód, mikor lehet találkozni, nem akarok belemenni, sok mindenhez nem lehet hozzáférni és így tovább, az anyagokhoz a felkészüléshez. Tehát ezt továbbra is egy olyan döntésnek tartjuk, amelyik nem biztos, hogy rossz döntés, hozzá kell tennem, ezt nem állítom, azt állítom, hogy nincsen megalapozva kellőképpen, és nincsen tisztázva az érintett intézményekkel, hogy mi a jövőjük.", "Még egy szakmai szempontot hadd tegyek hozzá! Az is egy nagy kérdés, komoly felsőoktatási stratégiai kérdés, hogy inkább a szakirányú, szűk profilú egyetemek irányába érdemes elmozdulni, vagy inkább az interdiszciplináris, szélesebb profilú egyetemek irányába. Van egyébként a világban sokfajta példa, és van egyébként arra is példa, hogy vegyes rendszer működik. Ha jól értem, a kormány most ezt pártolja, hogy legyenek majdnem teljesen szakosodott, akár nagy intézmények, és a Szent István ilyen lesz, és maradjanak meg ugyanakkor a nagy tudományegyetemek is regionális feladatokkal. De ez megint egy olyan ügy, amiben például sok érv szól amellett, hogy az agrárkaroknak is adott esetben jobb helye van egy szélesebb egyetemi közösségen belül, mint más agrárkarokkal integrálva. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.", "Összességében azt tudom tehát mondani, hogy vitaanyagnak izgalmas, amit a kormány lerakott elénk, ez a koncepció, kiérlelt koncepciónak, elfogadható javaslatnak, megalapozott döntésnek nem tekinthető, és így nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen."]}