Dr. Brenner Koloman (Jobbik)

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Professzor Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! „Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.” Azt hiszem, ez a klasszikus idézet az, amit ennek a törvénytervezetnek a vitájában nekem legelőször is itt a tisztelt Ház színe előtt el kell mondanom. Már csak azért is, mert azok az érvek, amiket itt tisztelt fideszes képviselőtársaimtól is hallottam, ezek azzal az alapítványi formával, amely a törvénytervezetben felsorolt egyetemekre most a kormány szándékai szerint vár, nem biztos, hogy úgy korrelál, ahogy ez az államtitkár úr expozéjából is kiderült. Mert, nagyon konkrét példákat fogok mondani, és ezt rektor úr mint szintén volt egyetemi vezető, nagyon pontosan ismeri.

Mi a gond a közbeszerzésekkel? Az a gond a közbeszerzésekkel, hogy valóban, ahogy államtitkár úr említette, 25 állami egyetemen szinte egységes struktúrában próbáljuk ezt kezelni. Ennek az‑e az egyetlen megoldási módja, hogy alapítványi formába forgatom át az egyetemet? Nem, nemes egyszerűséggel, ahogy ezt már hosszú évekkel ezelőtt javasolta a Jobbik, ki kell venni a közbeszerzési törvény hatálya alól az egyetemeket, meg van oldva a probléma, és akkor nem kell, mondjuk, egy ELTE méretű intézményben, ha gyufát vásárolunk, és mivel összegyetemi szinten vásárolunk gyufát, ezért azonnal meg fogjuk haladni a közbeszerzési határértéket, és akkor kiírni a közbeszerzést gyufabeszerzésre. Tehát az egyik ilyen érv, amit nagyon sokszor mondanak, szerintem nem a formától függ, az alapítványi formától függ.

Ugyanez vonatkozik a bérezésre is, tisztelt államtitkár úr, hiszen jómagam ott voltam egy olyan felsőoktatási konferencián is, ahol rektor úr tartott előadást a Rektori Konferencia nevében arról, hogy az egyetemi tanári 1-es fizetést azonnal meg kell emelni 850 ezer forint bruttó fizetésre ahhoz, hogy egyáltalán a tudományos utánpótlással történjen valami hazánkban. Ez évekkel ezelőtt volt, és azóta sem itt tartunk, ha jól emlékszem a konkrét, jelenlegi számokra.

Tehát én azt gondolom, hogy ez sem attól függ, hogy egy alapítványban van‑e egyetem működtetve, vagy pedig állami egyetem, hanem ez attól függ, hogy mennyi finanszírozást kapnak az egyetemek. És ugye, nyilvánvalóan egy olyan, mondjuk, kormányzati struktúrában, ahol korábban az EMMI-ben volt a felsőoktatás ‑ egy ilyen nagy Molochban, ahová nagyjából minden olyan területet összetoltak, ami a kormányfőt nem érdekli, és csak pénzbe kerül az ő szemében -, most pedig az ITM minisztériumában, a felsőoktatás nyilvánvalóan nem a helyén van. A Jobbik mint nemzeti néppárt nagyon régóta követeli azt, hogy az oktatást, ezen belül az egyetemi világot is egy önálló oktatási minisztérium felügyelje, hiszen csak így lehet azt biztosítani, hogy a teljes oktatási rendszer, márpedig ezt egy holisztikus szemlélettel csak egységben lehet kezelni, aztán valóban a kormánydöntések középpontjába álljon.

A következő kérdés, ami számomra ezt a bevezetőt indokolja, az a Corvinus mintája. Én egyetértek azzal, hogy ez a konstrukció eltér és jobb mint a Corvinus alapítványi fenntartása, ugyanakkor szeretnék arra emlékeztetni úgy is, mint az Európa Tanács egyetemi autonómiáért és akadémiai szabadságért felelős jelentéstevője, hogy például a Corvinus szakszervezete vezetőjének véleménye szerint tavaly júniusban a szenátus megkérdezése nélkül fogadta el a Corvinuson az egyetem szervezeti és működési szabályzatát a kuratórium, és az egyetem új elnökét is anélkül nevezték ki, hogy erről az egyetem akadémiai vezetőszférája elmondhatta volna a véleményét. Ez az én véleményem szerint komoly korlátozása az egyetemi autonómiának és az akadémiai szabadságnak. Egész pontosan az akadémiai választott vezetők részvételét visszaszorítja a döntéshozatalban, azt hiszem, egész pontosan ez a megfogalmazás, tisztelt államtitkár úr.

Tehát, ha elfogadjuk azt, hogy a Corvinus modelltől ez egy pozitív előrelépés, és én ezt elfogadom, akkor azért vigyázó szemünket a Corvinusra vessük, mert látjuk azt, hogy ott az akadémiai vezető szféra szerepe folyamatosan szorul vissza a döntések meghozatalánál.

Én azt gondolom, hogy ez nem jó. Mégpedig azért nem jó, mert gyakorlatilag azzal, hogy valós munkaerőpiaci igényt kell majd kielégíteni az egyetemeknek, pontosan idézem államtitkár urat, az egy nagyon érdekes feladat, tisztelt képviselőtársaim, mert ha valaki nekem meg tudja azt mondani az Úr 2020. évében, hogy majd nyolc év múlva mi a munkaerőpiaci igény, meg milyen állások lesznek egyáltalán, meg lesz‑e még belsőégésű motor hajtotta autóipar Magyarországon, akkor annak gratulálok. Merthogy senki nem tudja ezt jelenleg megmondani a felgyorsult fejlődésnek ‑ idézőjelben ‑ hála.

Tehát azt gondolom, hogy a valós munkaerőpiacra való hivatkozás a szélesebb közvélemény számára lehet, hogy jól hangzik, de aki egy kicsit is közelről ismeri az egyetemi világot, az pontosan tudja, hogy ez konkrétan nem jelent semmit. Ez pontosan azt jelenti, hogy most egy szak szerkezetét, amikor meghatározzuk, akkor fogalmunk sincs arról, hogy az első végzett nyolc év múlva milyen állást fog kapni, és a fejvadászcégek pedig amúgy is csak azt mondják, hogy tudjon nyelveket, tudjon csoportban jól együttműködni, és ugye a XXI. századi kompetenciákat sajátítsák el a hallgatóink. Körülbelül ennyit vár el a munkaerőpiac, nem lebecsülve semmilyen szakmai képzést, ami tényleg egy szűk szakmára képez, mint mondjuk, egy fogorvosképzés.

Tehát azt gondolom, hogy nagyon-nagyon indokolt lenne, és erre kérem a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy elfogadják az általam benyújtott módosító indítványokat, és erre tisztelettel kérem államtitkár urat is, amely éppen azt megakadályozandó, hogy az akadémiai vezetőszféra kiszoruljon a döntéshozatalból, a kuratórium tagjaiként ex officio beemelné az egyetemi vezetőket. Erre vonatkozó módosító javaslatomat benyújtottam.

Tehát tisztelettel azt kérném, hogy ezt fogadják el, és akkor a félelem a görögöktől belőlem egy kicsit oszladozna, és tudnám esetleg támogatni bizonyos esetekben ezeket az átalakításokat, hiszen ‑ és akkor itt kitérek az egyes egyetemekre is ‑ itt azért elég különböző egyetemekről van szó, és különböző helyzetekről van szó. Tehát nem igazán értem itt sem az egységes kezelési módot, ha már erre rászorultunk, hogy alapítványi formába vigyük át az egyetemek működését. Hiszen, ahogy nagyon helyesen elhangzott, teljesen más a helyzete egy Miskolci Egyetemnek egy borsodi térségben az ottani munkaerőpiaci helyzettel, idézőjelben mondom, munkanélküliségi helyzettel, vagy mondjuk, az Audi áldásos tevékenysége során felépült Széchenyi Egyetemnek, amelynek valóban egyfajta komoly regionális szerepe is lett, hála a Jóistennek.

Teljesen egyértelműnek tartom azt is, hogy mondjuk, egy olyan, viszonylag szűk szakmai képzést nyújtó egyetemnél, mint a MOME vagy akár az állatorvosi egyetem ‑ ráadásul az állatorvosok többsége piaci alapon működik aztán később -, ott ezeknél az egyetemeknél én el tudom fogadni az alapítványi formát, hiszen az egy teljesen normális dolog, hogy egy ilyen viszonylag szűk szakmai metszetet megjelenítő egyetem esetében sokkal rugalmasabb forma lenne az alapítványi forma. Egyébként, ahogy említettem, én levelet is írtam az érintett rektoroknak és dékánoknak, és ez be is igazolódott, hogy például a MOME esetében gyakorlatilag ők ezt 2013 óta valóban önmaguktól kérték, és így tovább, és így tovább. De ne egységesítsük az összesre ezt, hiszen azért voltak itt olyan intézmények is, akik ezt korántsem így élik meg.

(18.30)

A Soproni Egyetem nekem, mint a Jobbik soproni elnökének és ezen egyetem valamikor oktatójának természetesen szívügyem. Ez egy környezetvédelmi tudásközpont, illetve egy klasszikus erdészeti egyetem volt valamikor, és azt, hogy elvigyük a Soproni Egyetemet, én kimondottan támogatom és üdvözlöm. Az, hogy az alapítványi forma erre mennyiben lenne jobb egy olyan egyetemnél, amely marad állami fenntartásban, de egy regionális centrumként végre fel lehetne építeni, végre lehetne nemzetközi kisugárzása, hiszen ott van az osztrák határszélen, és nagyon sok egyéb oka van annak, hogy ez eddig nem történt meg ‑ ebbe már nem szeretnék itt belemenni ‑, az egy teljesen más lapra tartozik az én szememben. Tehát én például a Soproni Egyetem tekintetében nem nagyon látom a konkrét előnyöket, a környező régióból fakadó előnyöket.

Apropó, régió: itt visszautalok az előző napirendi pontban már részben elmondott véleményemre arról, hogy a felsőoktatási struktúrát és az intézményrendszert regionális alapon kell átgondolni. Szerintem tényleg nem az a fontos ebből a szempontból, hogy egy alapítványi forma vagy állami egyetem létezik, hanem az lenne fontos szerintem, hogy regionálisan a magyar állam döntse el, hogy az adott régió szempontjából kiemelkedő fontosságú egyetemek államilag kiemelten támogatásra kerüljenek, míg egy magánegyetem nyilván nemcsak az adott régióban fejt ki néha természetesen pozitív hatásokat, hanem az egyben egy üzleti vállalkozás is, amelynek egy teljesen más filozófiája van. Szerintem a felsőoktatási fejlesztési struktúránkban, a fokozatváltásban ezt sokkal jobban figyelembe kellene venni, és ezt szét kéne szálaznunk, és nem ilyen általános indoklásokat kellene mondani egy ilyen törvény előterjesztésénél a véleményünk szerint.

Összefoglalóan: ha már átveszik az alapítványi formát ezeknek az egyetemeknek a vezetésében, akkor tessék átvenni annak az irányítási protokollját is, és ne a miniszter nevezzen ki mindenkit a kuratóriumba, mert akkor az azt jelenti, hogy a miniszter egy személyben megszabja majd, hogy mi történik az adott egyetemen. Éppen ellenkezőleg, kérem, fogadják el a módosító javaslataimat, amelyek a választott egyetemi, akadémiai vezetőket visszaemelik a stratégiai döntésekbe, hiszen enélkül nem lehet egyetemi autonómiáról beszélni véleményünk szerint.

Amennyiben ezeket a módosító javaslatokat tudják támogatni, akkor támogatjuk ezeket az előterjesztéseket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)