Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A kormány kiemelt célkitűzése volt az elmúlt tíz évben a közigazgatási hatósági eljárások egyszerűsítése és az eljárások jelentős gyorsítása. Ez egyúttal egy paradigmaváltást is jelentett, ugyanis nem is olyan régen még azok az idők voltak, amikor a hatóságok és az ügyfelek között sem partneri viszonyról, hanem alá-fölé rendeltségi viszonyról beszélhettünk, és azt gondoljuk, hogy egy olyan közigazgatási rendszerünk volt Magyarországon, amely sokféle jelzővel lenne illethető, ettől most eltekintenék, de az ügyfélbarát szolgáltató közigazgatás jelzőjét nem lett volna helyénvaló alkalmazni.

2010-et követően a közigazgatási rendszer módszeres, szisztematikus, tervszerű megújítására és a szolgáltató közigazgatás peremfeltételeinek kiépítésére került sor. Ezek közül a legfontosabb változás a kormányablakrendszer kialakítása volt 2011-től. Ma már 300 fölött van országosan a kormányablakok száma. Ennek az a lényege, hogy egyablakos ügyintézést ügyfélbarát módon tudunk lebonyolítani. Jóval tízmillió fölött van az ügyszám, amelyet jelen pillanatban a kormányablakok bonyolítanak le. Ez az infrastrukturális része a közigazgatás megújításának.

De egyébként van egy eljárási oldala minden bürokráciacsökkentésnek is. Ennek a kulcspontját a 2014-ben induló kormányzati ciklus jelentette, ugyanis akkor fogadta el a kormány „A Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020” című dokumentumot, amely hat évre határozta meg a menetrendet. Ezt követően több bürokráciacsökkentő és állami rezsicsökkentő jogszabálycsomagot fogadott el a parlament és a kormány. Végezetül ennek egyfajta sarokpontjaként az Országgyűlés az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényt fogadta el, 2016. évi CL. a törvény száma, amely 2018. január 1-jei hatálybalépésével valóban új szemléletet és új közigazgatási hozzáállást hozott.

A kormány által most benyújtott törvénymódosítás elsődleges célja ezzel összefüggésben az úgynevezett függő hatályú döntés jogintézményének kivezetése. A függő hatályú döntés jogintézményét még korábban a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény vezette be a közigazgatási hatósági eljárásba, majd ezt a korábban általam is említett úgynevezett Ákr. átvette. Az intézkedés egyértelmű pozitív célja volt a hatósági eljárások gyorsítása, valamint a határidőn túli eljárások esetében jogkövetkezmények, a hatóságot terhelő jogkövetkezmények meghatározása.

Ezzel egy időben, tehát a függő hatályú döntéssel egy időben került a jogrendszerbe az úgynevezett sommás eljárás, egyszerűsített, gyors eljárás, amely megelőzi a függő hatályú döntést, s amelynek keretében lehetőség szerint 8 napon belül születik döntés az ügyfél által előterjesztett kérelmek tekintetében. Ilyen típusú sommás eljárásra akkor kerülhet sor, ha hiánytalan előterjesztett kérelemről beszélünk, ha a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott, és ha nincs ellenérdekelt ügyfél. Amennyiben ezek a feltételek nem állnak fenn és a sommás eljárás keretében nem hozható döntés, akkor a hatóságnak a jelenleg hatályos szabályok szerint úgynevezett függő hatályú döntést kell hoznia. Ennek keretében rendelkeznie kell arról, hogy az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért és egyéb eljárásokért fizetendő díjnak megfelelő összeget, vagy ennek hiányában 10 ezer forintot a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni, illetve hogy a kérelmező ügyfél mentesül az eljárási költségek megfizetése alól, illetve hogy a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti. Ennek a függő hatályú döntésnek a hatályosulására aztán persze akkor kerül sor, amikor az eljárás lefolytatására egyébként rendelkezésre álló határidő eltelik.

A függő hatályú döntés alkalmazására ennek megfelelően 2016. január 1-je óta kerül sor a jogrendszerben, összesen négy éve. Az eltelt időszak alapján megállapítható, hogy a hatósági eljárások felgyorsítása megvalósult azzal, hogy az eljárások jelentős többsége jelen pillanatban úgynevezett sommás eljárásokban zajlik. Ennek elérésére, tehát hogy a hatósági eljárásokat eltereljük a 8 napon belül befejeződő sommás eljárások alá, tovább már nincs szükség egy ilyen formalizált, munka- és költségtöbbletet eredményező, függő hatályú döntés meghozatalára.

Ráadásul a függő hatályú döntés intézménye ugyan valójában az ügyféloldal számára kedvező, illetve a hatóságot hozza cselekvéskényszerbe, de az ügyféloldalon is számos félreértésre adhat okot. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha sommás eljárást nem lehet lefolytatni, akkor az ügyfél kap egy tájékoztatást, amelyben egyrészt tájékoztatják arról, hogy a meghatározott feltételek bekövetkezése esetében az általa kérelmezett jog gyakorolható, és meghatározott feltételek bekövetkezte esetén az általa megfizetett hatósági illeték vagy díj visszakövetelhető. Ezt követően, ezzel párhuzamosan még folyik az eljárás, amelynek a kimenetele egyáltalán nem látszik akkor, amikor az ügyfél ezt az értesítést már megkapta. Tehát nagyon sok esetben előfordul az, hogy végső soron a kérelmezett jog sem gyakorolható az ügyfél által, mert a hatóság ezzel ellentétes döntést hoz, illetve az illeték vagy a díj visszakövetelésére sem kerül sor, mert a hatóság az eljárási határidőkön belül meghozta döntését. Ez azért probléma, mert szándékon kívül ugyan, de a hatóság ezzel akár egy jogvégzett állampolgárt, egy jogvégzett ügyfelet is meg tud téveszteni. Én magam is kaptam ilyen függő hatályú döntést, én magam is jogvégzett vagyok, de azért nem volt könnyű értelmezni az abban foglaltakat még számomra sem.

Ráadásul a függő hatályú döntés meghozatala hatalmas adminisztratív terhet jelent a jogalkalmazó ügyintézők számára, akár kormányhivatali, akár önkormányzati ügyintézőkről beszélünk. Csak a fővárosi és a megyei kormányhivatalok éves szinten körülbelül másfél millió darab függő hatályú döntést hoznak. Másfél millió végzés, határozat, jellemzően három-négy oldalas határozatokban rendelkeznek egy olyan döntésről, amelyek többsége valójában sohasem hatályosul. Természetesen a hatályos kézbesítési szabályok alapján függő hatályú döntést is hivatalosan kézbesíteni kell az ügyfeleknek. Mindez csak a fővárosi és megyei kormányhivatalok esetében éves szinten majdnem félmilliárd forint terhet és többletköltséget eredményez. Itt arról van szó, hogy félmilliárd forintért az állam tájékoztatja az ügyfeleket, hogy jellemzően joghatást nem eredményező döntések álltak be az ügyük esetében. Ugyanez a tapasztalat egyébként az önkormányzati igazgatás szintjén.

Mindez nincs összhangban a közpénzek hatékony és költségtakarékos felhasználásával és egyébként a józan ésszel sem. Egyébként a jelentős költségekkel szemben az ügyfelek pénzügyi visszatérítése minimális, miközben, ahogy mondtam, éves szinten félmilliárd forint kiadást jelent a függő hatályú döntésekkel kapcsolatos kézbesítési kötelezettség. Az ügyfelek részére minimális összeg kerül így visszafizetésre. Ez egyébként örömteli dolog, hiszen ez azt mutatja, hogy a hatóságok tartják a rendelkezésükre álló és a törvény által meghatározott eljárási kereteket. Csak a kormányhivatalok esetében 129 esetben került sor az illeték vagy az igazgatási szolgáltatási díj visszafizetésére. Ez nem tette ki a 10 millió forintot, és 1606 esetben került sor 10 ezer forintos összeg megfizetésére az ügyfeleknek. Így a visszafizetett, kifizetett összeg 16 millió forint volt összesen kormányhivatali oldalon. Tehát miközben a függő hatályú döntések, mely egy tájékoztató jellegű aktus, az ezzel összefüggő postaköltség majdnem félmilliárd forintot tett ki 2018-ban, az ügyfelekhez mindössze 25 millió forint ‑ össze kell adni a 10 millió és a 16 millió forintot ‑, 26 millió forint került megfizetésre, vagyis 18-szor annyiba kerül az államháztartásnak az intézkedés, mint amennyit az az érintett ügyfeleknek hoz.

A fentiek alapján azt remélem, hogy majdan arra a konszenzusra juthatunk, hogy bár számos pozitív következménye volt ennek az intézkedésnek, és természetesen fontos is az, hogy a hatóságokat valamilyen szankció terhelje, amennyiben nem hozzák meg időben a döntésüket, a függő hatályú döntés intézménye, tehát az a forma, amilyen módon ez a jogintézmény működik, felesleges többletterhet okoz a hatóságoknak, és ahogy említettem, az ügyfelek számára is nehezen értelmezhető. Mindezek alapján ebben a törvényjavaslatban arra teszünk javaslatot, hogy a függő hatályú döntés jogintézménye szűnjön meg azzal, hogy az abban foglalt joghatások továbbra is legyenek az általános hatósági eljárás részei, anélkül, hogy arról a hatóság előzetesen külön döntést hozzon.

(13.50)

Tehát továbbra is mindenkit és minden eljárást a sommás eljárások felé kívánunk terelni, illetve, amennyiben a sommás eljárás lefolytatásának feltételei nem állnak fenn, akkor is az eljárási határidőket a hatóságnak tartania kell, és ha ezeket az eljárási határidőket nem tartja a hatóság, akkor az illeték-, illetőleg igszolg-díj visszafizetési kötelezettsége továbbra is terheli a hatóságot, csak erről postai úton a normál menetben az ügyfél külön tájékoztatást nem kap. De emellett azt is rögzítenénk, hogy az ügyfél, amennyiben erre lehetőség van, elektronikusan, tehát e-mailes úton kapjon tájékoztatást a teljes eljárás ügyintézési határidejéről, a határidő-túllépés jogkövetkezményeiről, és arról, hogy a hatóság a továbbiakban nem a sommás eljárás, hanem a teljes eljárás szabályai szerint jár el.

(A jegyzői székben Földi Lászlót Gelencsér Attila váltja fel.)

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ennek a törvényjavaslatnak elsődleges és legfontosabb célja ennek a változtatásnak a kodifikációs célú leképeződése, de emellett számos más közigazgatási tárgyú kérdés rendezésére is javaslatot teszünk ebben a törvényjavaslatban. Az egyik, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény módosításával a 400 négyzetméter vagy az azt meghaladó bruttó alapterületű építmény rendeltetésének kereskedelmi rendeltetésre változtatása során az eljáró hatóság eddig a járásszékhely, települési önkormányzat, fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője volt.

Itt most már az első pillanatban, a félreértések elkerülése végett aláhúzom, hogy ez azt jelenti, hogy államigazgatási hatósági jogkörben, nem önkormányzati hatósági jogkörben járt el ebben az eljárási formában a jegyző, és a törvényjavaslat, valamint azzal összefüggésben természetesen a kormányrendeleti szintű szabályozás alapján az építési hatósági eljárások 2020. március 1-jével történő átcsoportosításához hasonlóan itt is a rendeltetésmódosítási hatóságként, államigazgatási hatósági jogkörben nem a jegyzőt, hanem a fővárosi és megyei kormányhivatalt jelölné ki a törvény.

Fontos eleme a törvényjavaslatnak: a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításával összefüggésben a mátraverebély-szentkúti és máriapócsi nemzeti kegyhelyünket nemzeti emlékhellyé nyilvánítjuk. Ezzel egyidejűleg a bányászatról szóló törvény is módosul, és a kegyhelyként működő nemzeti emlékhelyeknél szakrális események és egyéb szabadtéri programok zavartalanságának biztosítása érdekében a külfejtéses bányászati tevékenységet korlátozni kívánjuk.

Kiemelt célkitűzés, hogy a fővárosban megvalósuló nagy központi beruházások minél gyorsabban, a környezetet, valamint a helyben lakókat minél kevésbé terhelve valósulhassanak meg. Ennek érdekében módosítani kívánjuk a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló, a kulturális örökség védelméről szóló, valamint a Városliget megújításáról és fejlesztéséről szóló törvényeket is. A kiemelten közérdekű beruházások esetén, ha a beépítést a szomszédos ingatlan építményének az ingatlan határvonalán túlnyúló része akadályozza, akkor ezen túl a szomszédos ingatlan tulajdonosa az adott építményrész elbontását, átalakítását köteles elvégezni.

A Városliget fejlesztése megvalósításának a biztosítása érdekében kiemelten közérdekű beruházássá minősítjük az egyébként a jogszabályok alapján eddig is kiemelten közérdekű beruházássá minősíthető városligeti projektet, és a törvény kimondja, hogy az érintett ingatlanok tekintetében a helyi önkormányzatok részéről változtatási tilalom nem alkalmazható, és ha az önkormányzati rendelet ezzel ellentétes előírást tartalmaz, akkor helyette a törvényi előírást kell alkalmazni.

A városligeti fejlesztések ügye nemcsak egy hatósági jogalkalmazási kérdés, hanem egy politikai kérdés is, és a kormány a 2018-as (sic!) önkormányzati választásokat követően politikai szempontból is állást foglalt, és azt rögzítette, hogy a Városligetben olyan épület megépítésére nem kerül sor, amelyet a Fővárosi Önkormányzat a Közfejlesztések Tanácsában nem támogat. Ez továbbra is fennáll, tehát nem fog megépülni az új nemzeti galéria, nem fog megépülni a magyar innováció háza, és nem fog megépülni a Városliget színháza, hacsak a Fővárosi Önkormányzat meg nem gondolja magát, vagy egészen addig, amíg meg nem gondolja magát. Azok az épületek, amelyek építése folyamatosan zajlik, tovább folytatódhatnak, ezzel kapcsolatban a politikai megállapodás megszületett. Ez a törvénymódosítás azért szükséges, mert a Fővárosi Közgyűlés által elrendelt változtatási tilalom nemcsak az építések, tehát nemcsak a három nem támogatott épület megépítését akadályozta meg, hanem a már folyamatban lévő fejlesztések zöldfelületi munkálatait is megakadályozta, amelyek már mostanra elkészülhettek volna.

Felsorolom ezeket a zöldfelületi fejlesztéseket: városligeti kis botanikus kert megújítása és bővítése, az Ötvenhatosok terén kialakítandó zöld promenád, multifunkcionális sportpályák megvalósítása, két kilométeres kivilágított futókör kialakítása, s egy újabb kutyás élménypark megvalósítása, illetve a Városligetben található ‑ ez régi probléma ‑ felesleges beton- és aszfaltfelületek feltörése és visszazöldítése. Ezekre a fejlesztésekre nem kerülhetne sor azért, mert a Fővárosi Közgyűlés változtatási tilalmat rendelt el. Mi azt gondoljuk, hogy a Fővárosi Közgyűlés változtatási tilalma nem erre vonatkozik, hanem az új épületek megépítésére, az általam már korábban említett három épületre, új nemzeti galéria, magyar innováció háza, Városliget színháza. Ezek az épületek, noha érvényes engedélyekkel rendelkeznek, nem fognak megépülni, amíg a Közfejlesztések Tanácsa egyhangúlag így nem dönt. De ezeket a zöldterületi fejlesztéseket viszont el kell végezni, és e tekintetben mint jogi eszköz, a változtatási tilalom ezeket a fejlesztéseket akadályozza. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy ezeket ne kelljen alkalmazni.

Emellett a javaslat az anyakönyvi eljárásról szóló törvény módosításával rendez egy jelen pillanatban bizonytalan helyzetet a nemváltoztatás kérdésében. Ugye, jelen pillanatban egy bizonytalan hogy helyzet van a tekintetben, hogy lehet‑e Magyarországon adminisztratív szempontból, közigazgatási hatósági nyilvántartási szempontból nemet változtatni. A javaslat azt az egyértelműsítést alkalmazza, hogy innentől kezdve magyar hatósági nyilvántartásban, tehát a magyar állam által nyilvántartott személyi adatok körében a születéskori biológiai nem adat kerüljön nyilvántartásra. Tehát egyetlen adatot tart nyilván innentől kezdve a magyar állam, hogy a születéskor az elsődleges nemi jelleg, illetőleg a kromoszómaszám alapján a megszületett gyermek biológiai értelemben milyen nemű.

Ezt követően, hogy ki milyen neműnek tartja magát, hogy ki milyen nemátalakító műtéteknek veti alá magát, ezzel a magyar államnak, a magyar hatóságoknak semmilyen dolga nincsen, a törvényjavaslat ezzel összefüggésben semmilyen korlátozást nem tartalmaz, tehát ilyen típusú beavatkozás vagy identitásfelvállalás szabadon történhet, a magyar hatóságok kifejezetten a születéskori nem adatát tartják nyilván. Ennek egyébként van jelentősége, egészségügyi és büntetés-végrehajtási, illetőleg egyéb szempontból is fontos az, hogy a magyar állam, illetőleg a hatóságok, valamint az egészségügyi intézetek, büntetés-végrehajtási intézetek tisztában legyenek azzal, hogy mi volt az érintettnek a születéskori nemadata. Ez adott esetben életet menthet, adott esetben a büntetés-végrehajtás rendjének fenntartásához járulhat hozzá.

Továbbá a törvényjavaslat kiemelt pontja az a vagyonjuttatás, amelyre a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány működését kívánja az Országgyűlés támogatása esetén elismerni. A közalapítványt 1999-ben a kormány alapította, tudományos kutatás, közművelődési, oktatási, kulturális javak védelmével kapcsolatos közfeladatra, számos emlékév lebonyolításában vettek részt. Jelenleg is vagyonkezelik, illetőleg használják ezeket az ingatlanokat.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Végezetül szeretnék szót emelni a katasztrófavédelemről szóló törvény módosításával összefüggésben is.

(14.00)

Az önök által olvasható és benyújtott törvényjavaslat jelenleg arra tesz javaslatot, hogy veszélyhelyzet esetén a katasztrófavédelemről szóló törvény a polgármestereket jogosítja fel a védekezés érdekében arra, hogy a képviselő-testületek jogaival éljenek.

Eredetileg arra tettünk volna javaslatot, hogy ilyen esetekben a polgármester, főpolgármester, illetve a megyei közgyűlés elnöke döntéséhez a megyei, fővárosi védelmi bizottság jóváhagyása is kötve legyen. Ezzel kapcsolatban elindult egy közéleti vita, a politikai oldalak közötti purparlé, hogy bizonyos polgármesterek ‑ amennyire a sajtót követem, meg amennyire az információk hozzám eljutnak, politikai oldalaktól függetlenül ‑ ezekkel a jogokkal, amit a katasztrófavédelmi törvény egyébként évek óta biztosít, mennyire élnek vagy éppen visszaélnek. A javaslat ezt a helyzetet kívánta volna kezelni egy pluszszűrővel, egy most is meglévővel egyébként, mert törvényességi kontroll most is van ezen döntések felett, de egy további szűrővel, a védelmi bizottságok beépítésével. De tekintettel arra, hogy ez jól láthatóan nagyon komoly politikai turbulenciát okozott, és jelen pillanatban a veszélyhelyzeti jogalkotással összefüggésben a kormány a lehető legszélesebb körű nemzeti egység fenntartására tesz javaslatot (Dr. Vadai Ágnes: Hagyjuk ezt! Még csak azt se…), próbálkozunk, de nem mindig van fogadókészség minden oldalról, de a remény hal meg utoljára. Tehát ezzel összefüggésben ettől a módosítástól eltekintünk.

Tehát a vitában azt szeretném kérni önöktől, hogy úgy tekintsék, hogy ezt a törvényjavaslati pontot a kormány nem támogatja. De a többi törvényjavaslati pontot támogatja, és arra szeretném kérni önöket, hogy támogassák a most előttünk fekvő törvényjavaslat egészét. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)