Dr. Apáti István (független)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom számára is több aggályos pontja van a benyújtott törvényjavaslatnak, a teljesség igénye nélkül említenék néhányat.

Valóban érdemes lenne átgondolni az 50 ezer forint/aranykorona összegben meghatározott ellenértéket. És, higgye el, tisztelt miniszter úr, nem azért mondom ezt, mert jólesik egy ellenzéki képviselőnek rálicitálni a kormány által benyújtott javaslatra, hogy ha a kormány mond 50 ezret, akkor mi meg, mondjuk, 100 ezer forint/aranykorona mértékben határozzuk meg. (Z. Kárpát Dániel: Pedig jobban hangzik.) Tehát nem ez a motiváció, hanem az örvendetesen vagy egyesek számára persze kevésbé örvendetesen, de folyamatosan növekvő magyarországi földárak. A föld értékének változását tekintve az 50 ezer forint/aranykorona valóban elég alacsonynak tűnik, még a nyugat-dunántúlihoz képest viszonylag mérsékeltebb földárakat tapasztalunk Kelet-Magyarországon, de azért az 50 ezer forint/aranykorona talán már sok helyen Kelet-Magyarországon sem feltétlenül állja ki az alku próbáját, ha mondjuk, magánszemély tulajdonosok közötti alkudozásról beszélünk.

Steinmetz Ádám megemlítette itt felszólalása végén a földtulajdonjog bejegyzésének elképesztően gyötrelmes ügymenetét. Én most, ha megengedik, röviden felvázolom az iratok útját az ügyvédi irodától a földtulajdon bejegyzéséig terjedően. (Z. Kárpát Dániel: Hosszú lesz!) És ez valóban borzasztóan adminisztratív, de rendkívül röviden összefoglalom, csak azon képviselőtársak számára is szeretném közelebb hozni ezt a problémát, akik nem szembesülnek ezzel. Nekem már volt szerencsém vagy szerencsétlenségem nemegyszer ezeket a problémákat leküzdeni, vagy megkíséreltem legalábbis leküzdeni.

Ott kezdődik a folyamat, tisztelt Ház, hogy az eladó és a vevő elmennek az okiratot készítő ügyvédhez, megkötik az adásvételit; vegyünk egy adásvételi szerződést, ne bonyolítsuk túl. Az adásvételi szerződést aztán kifüggesztik a föld fekvése szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára. Eltelik 60 nap, leveszik a hirdetményt, elküldik a megyei földhivatalhoz; a megyei földhivatal a megyei agrárkamarához; a megyei agrárkamara a helyi földbizottsághoz; a helyi földbizottság vissza a megyei agrárkamarához. Majd a pingpongozás úgy folytatódik, hogy az agrárkamara ismét a megyei földhivatalhoz juttatja el az iratokat, itt történik meg a tényleges, a tulajdonképpeni jóváhagyás. Ezt követően visszakerülnek az iratok az okiratot készítő ügyvédhez, majd az okiratot készítő ügyvéd a föld fekvése szerinti körzeti földhivatalhoz juttatja el a megfelelő iratokat, amely bejegyzi a föld tulajdonjogát. Ez átlagos esetben 6 hónap körüli időt vesz igénybe, de valóban nem ritkák a 8-10 hónapos vagy ennél hosszabb időt igénybe vevő ügyintézések, hiszen itt most nem akartam még önöket azzal zsibbasztani, hogy az egyes eljárások maximális hivatali határidejét is idehozzam.

(12.40)

De az iratoknak ez a fajta pingpongoztatása vagy ez a fajta útja, úgy gondolom, hogy értelmetlenül lassítja a földtulajdonjog bejegyzését, és valóban, például akár egyébként egy szántó vagy különösen, mondjuk, egy gyümölcsös művelési ágú területnél komoly problémákat okozhat.

Én már mezőgazdasági bizottsági ülésen is fölvetettem egy hangos gondolkodás keretében annak a lehetőségét, hogy vizsgálják meg, vizsgálja meg a minisztérium, hogy legalább a 60 napos kifüggesztést talán érdemes lenne 30 napra csökkenteni, hiszen a mai online világban, amikor mindenki gyakorlatilag már az internetről tájékozódik, és a hirdetmények ott is elérhetőek, tehát nem kell már beballagni ahhoz egy érdeklődő helyi gazdának, hogy megnézze, hogy milyen hirdetmények vannak aktuálisan kifüggesztve a hirdetőtáblára, elegendő, ha megnézi akár a mobiltelefonja segítségével, hogy az adott településen éppen milyen hirdetmények futnak vagy milyen hirdetmények kerültek nyilvánosságra, akkor úgy gondolom, hogy érdemes lenne átgondolni a 60 napos kifüggesztési idő megfelezését. Rövidebbet nem mernék mondani, mert nyilván az is lehetne egy túlzás, de érdemes lenne megfontolni, hogy legalább ott egy hónapot rövidíteni ezeken az elképesztő eljárási határidőkön.

A hat hónapos ügyintézés egy viszonylag optimális eset, amikor nincsenek fennakadások, és abból indulunk ki, azt feltételezzük, hogy jóváhagyással végződik ez a folyamat. Azt a legteljesebb jó szándék mellett mondom önnek, tisztelt miniszter úr, hogy érdemes lenne ennek az egyszerűsítésén gondolkodni. Mint ahogy több jó szándékú javaslatot is eljuttattam önökhöz, illetőleg voltak különböző felvetéseim. Ez a nemzeti birtokrendezés még nem az a nemzeti birtokrendezés, amire itt az ellenzéki képviselők már utaltak, az osztatlan közös tulajdon megszüntetését nem ettől a javaslattól kell várni.

Ismét, tehát ebben a vitában is felvetnék néhány olyan javaslatot rendületlen elszántsággal, amelyek fontosak lennének, illetőleg amelyeknek egy része már itt is helyet kellett volna hogy kapjon. Gondoljunk abba bele, hogy jelen pillanatban, ha egy osztatlan közös tulajdonú területen belül történik adásvételi szerződés ‑ megint csak maradjunk az adásvételeknél ‑, akkor abban az esetben nem kell kifüggeszteni és jóváhagyni, ha ez az adásvétel megszünteti az osztatlan közös tulajdont, magyarul, egyszerre történik valamennyi aranykoronának a felvásárlása, vagy az utolsó olyan tranzakció történik, amellyel gyakorlatilag egy tulajdonoshoz kerül a valamikori osztatlan közös tulajdonú terület.

Jellemzően elsődlegesen oligarchák vagy spekulánsok vannak abban az anyagi helyzetben, hogy egyszerre megvásároljanak akár nagyobb osztatlan közös tulajdonú területeket. Ebben az esetben nincs kifüggesztés és nincs jóváhagyás, tehát nincs az a fajta sokszoros védőfal, amit itt az előbb részletesen, talán már zsibbasztó részletességgel önök elé tártam. Ezzel szemben van kifüggesztési és jóváhagyási kötelezettség akkor, amikor az osztatlan közös tulajdonú területeken belül kisebb adásvételek történnek, amelyek nem eredményezik az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetését.

Egy alapvető ellentmondás, hogy amikor felmerülhet a spekuláció lehetősége a nagyobb tőkeigény miatt, akkor nincs egyfajta adminisztratív és jogi védelem, amikor pedig szinte biztos, hogy ez kizárt, akkor az előbb említett őrületes procedúrán kell keresztülmenni.

Éppen ezért fontos lenne, hogy az adott táblán belül, sőt továbbmegyek, tisztelt miniszter úr, az adott településen belül vagy földrajzilag szomszédos településen érintett azonos tulajdonosi kör közötti adásvételek és cserék esetében is érdemes lenne a kifüggesztés- és/vagy kifüggesztés- és jóváhagyás-mentességet mielőbb engedni annak érdekében, hogy az osztatlan közös tulajdon minél nagyobb mértékben megszüntetésre kerüljön, mert ez, nyugodtan mondhatom, hogy agrárgazdasági, nemzetgazdasági érdek. Ha abból az alapállásból vagy abból az alaptézisből indulunk ki, hogy az ország jó minőségű élelmiszerrel való ellátása alapvető nemzetbiztonsági kérdés, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az osztatlan közös tulajdon tűzzel-vassal való megszüntetése, kiirtása pedig egyenesen nemzetbiztonsági kérdés és nemzetbiztonsági érdek is.

Ugyanakkor említenék itt néhány érdekességet, amelyről eddig talán kevés szó esett, és ebben a vitában is helye van ezeknek a gondolatoknak. Az egyik mindjárt a birtokösszevonási célú cserék kérdése. Felhívnám arra valamennyi képviselőtársam figyelmét, hogy itt egy komoly ellentmondás feszül az adótörvények szerinti birtokösszevonási célú földcsere fogalma és a földtörvény szerinti birtokösszevonási célú földcsere fogalma között.

A földtörvény, ha úgy tetszik, kellő rugalmasságot biztosít, szinte valamennyire, a cserék nagy részére gyakorlatilag ezt a fogalmat rá lehet húzni, ami ilyen értelemben megkönnyíti akár a kis- és közepes gazdák vagy családi gazdaságok életét. Ugyanakkor az adótörvények szerinti fogalom indokolatlanul szűk. Ennek azokban az esetekben van különösen fájdalmas jelentősége, amikor akár az egyik vagy mindkét földrészlet esetében öt éven belül kerül sor a tulajdonosváltásra vagy a tulajdonjogban bekövetkező változásra. Ugyanis rendszerint egy földadásvételkor ugyan a 4 százalékos vagyonszerzési illeték megfizetése alól mentességet kapnak a vevők, hiszen az esetek döntő többségében vállalják, hogy öt éven belül nem idegenítik el, de öt éven belül is felmerülhet olyan észszerű gazdálkodási indok, amikor nem arról van szó, hogy valaki kufárkodni akar, és hirtelen nagyot akar kaszálni a vételi és az eladási ár különbözetén, hanem valamiért neki cserélni kell adott településen belül vagy mondjuk, jellemzően egymáshoz közel eső vagy szomszédos településeken.

Ha öt éven belül teszi ezt meg, az esetek nagyon kis hányadát leszámítva a dupla mértékű, vagyis a megtorló jellegű illetéket kell fizetni. Ekkor, ebben az esetben, mivel öt éven belül változik a tulajdonos személye csere esetén is, az esetek nagy többségében azt látja, hogy nem 4, hanem 8 százalék illetéket kell megfizetni, amely teljesen indokolatlanul vesz ki őrült pénzeket a zsebéből. Ráadásul rendszerint az első tranzakciótól, első szerződéstől vagy tulajdonjog-bejegyzéstől számított ötödik évben jelzi a NAV csak azt, hogy ez felmerül. Tehát aki a szerzéshez képest, mondjuk, a második évben végrehajtott egy ilyen cserét, és mondjuk, valamiért nem az adminisztrációra figyel, hanem teljesen észszerűen a gazdálkodásra, a földműves munka elvégzésére, akkor három év múlva szembesül azzal, hogy egy dupla mértékű illetéket a nyakába varrnak több év távlatából, ami nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozza.

Éppen ezért javaslom azt nagy tisztelettel a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy ezt a fogalmat egységesítsék, legyen kedves, tisztelt miniszter úr, a Pénzügyminisztériummal egy egyeztetésbe kezdeni, ezt tudom önnek javasolni, hogy a két nagy szakterület vagy terület közötti fogalmi különbséget próbálják harmonizálni, összhangba hozni. Javasolnánk egyébként a földtörvény szerinti csere fogalmának az alkalmazását. Nem gondoljuk azt, hogy a megtorló jellegű illetékek beszedésén múlna a központi költségvetés jövője, viszont nagyon nagy segítséget jelentene a gazdáknak, ha nem kellene ezeket az aknákat kikerülgetniük, vagy nem kellene ezekre az aknákra rálépniük, és súlyos terheket fizetniük teljesen indokolatlanul.

Mint ahogy természetesen értjük az erdőfelújítási biztosítékokkal kapcsolatos szabályokat is. Ugyanakkor itt is meg kell jegyeznem, hogy átestünk a ló másik oldalára. Van mifelénk egy mondás, valószínűleg sokan ismerik, hogy amíg erdő van, addig madár is lesz. Na de madárnak mégse kellene nézni azokat az erdőgazdálkodókat, akik egyébként tisztességes módon próbálnak gazdálkodni, olyan körülmények között, tisztelt miniszter úr, hogy ha most a koronavírus-járványt egy pillanatra kikapcsoljuk a gondolkodásunkból, de belevesszük a tavaly június végi viharkárokat, amikor hatalmas erdők, óriási famennyiség borult ki, mentek tönkre a vihar következtében, nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is, emiatt akár a tűzifa-, akár az iparifa-piac telítetté vált, legalább két évre becsüli a szakma ennek a telítettségnek a némiképpen való enyhülését, és mégis elképesztő adminisztratív és pénzügyi akadályokba ütköznek az egyszerű erdőgazdálkodók. Ugyanis azt kell látnunk, hogy a legalább 500 ezer forint/hektár mértékű erdőfelújítási biztosíték sok esetben gátja a normális gazdálkodásnak, hiszen ha alapul veszünk csak egy kereken 10 hektáros területet, akkor azt látjuk, hogy nagyon ritka az az eset, amikor ezt a biztosítékot nem kell előzetesen befizetni.

(12.50)

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy mielőtt még egy fát kidöntenének, még az értékesítéstől nagyon messze vagyunk akkor, mielőtt az első fát kivágnák, 5 millió forintot kell átutalni erdőfelújítási biztosíték címén, és ennek a 70 százalékát akkor kapja vissza az erdőgazdálkodó, amikor az új állományt eltelepíti, adott esetben, egy lassabb tarvágás esetén a tarvágás megkezdésétől az új állomány eltelepítéséig akár egy év is vagy több mint egy év is eltelhet a gazdálkodó hibáján kívül, majd a fennmaradó 30 százalékot akkor, amikor az új állomány fajtától függően egy meghatározott méretet elér. Magyarul, a használt vagy esetleg a használattól jóval nagyobb összeget kell előre befizetni erdőfelújítási biztosíték címén.

Sok esetben ezzel még a gyakorló vagy a gyakorlott erdőgazdálkodók is nagy bajba kerülnek, mert az erdők természetességi besorolásától, tehát jogi definícióktól függ az, hogy mikor, milyen esetekben kell ezt a biztosítékot befizetni. De maradjunk annyiban, hogy a tarvágások döntő többségében le kell ezt csengetni, be kell fizetni, amely lehet, hogy egy sokmilliárdos forgalmú céget nem renget meg, de egy kis vagy egy közepes erdőgazdálkodó számára sokszor áthidalhatatlan nehézségeket okoz, különösen a fapiac mostani állapotában, különösen megfejelve még a fapiac mostani állapotát egy világjárvánnyal, amikor úgy a munkáltatók, mint a munkavállalók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Én nem azt mondom egy szóval sem, hogy az erdőfelújítási biztosíték intézményét meg kellene szüntetni, mert az egy szélsőség lenne, az egy hatalmas túlzás lenne. De azt állítom, tisztelt miniszter úr, hogy át kellene gondolniuk, hogy az esetkört az észszerű mértékre kellene szorítani, és talán a legalább 500 ezer forint/hektár mértéket érdemes lenne akár a felére csökkenteni, legalább átmeneti ideig, amíg a világjárvány, illetőleg a tavalyi természeti csapás miatti halmazatban megnehezült helyzet egy picit nem javul vagy nem enyhül. Úgyhogy lenne itt bőven egyébként mivel foglalkozni.

Bízom abban, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése kapcsán még a tavaszi ülésszak során, akár néhány héten belül, valóban lesz ennek az intézménynek, ennek a tulajdoni formának a megszüntetését célzó javaslat, amely a lehető leggyorsabban számolja fel ezt a tulajdoni formát. Ugyanis ami most történik, hogy ha 50 tulajdonosból csak egy nem akarja az adott területen a kiosztási vagy a felosztási sorrendet, akkor a küllők közé betéve a vasrudat, tönkreteszi másik 49 tulajdonos gazdálkodását, ez nettó őrület, és ennek a megszüntetését minél hamarabb el kell kezdeni. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)