Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Óriásit csalódtam, meg kell hogy mondjam. Amikor benyújtották a törvényjavaslatot, azt gondoltam, hogy agrártárgyú törvények következnek, és nyilván az oligarchák kiszolgálása mellett azért lesz benne olyan érdemi rész is, ami a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe került magyar mezőgazdasági termelőket meg fogja segíteni.

Azt hittem, hogy lesz benne olyan rész, olyan törvényjavaslat, ami a magyar aquakultúrára vonatkozik, vagy a dísznövényesekre vonatkozik ‑ ezekben az ügyekben írásbeli kérdést is benyújtottam ‑, vagy éppen a szamócások ügyével foglalkozik. Április 20-án kezdődik a szezon. Pontosan tudjuk, Európában túltermelés van, Magyarországon pedig munkaerőhiány van. Ezeket a problémákat valamilyen módon kezelni kell.

Óriási a csalódás, hogy ehhez képest egy ilyen nagyon szerteágazó, sokszor olyan kérdéseket forszírozó salátatörvényt nyújtottak be, aminek, azt gondolom, hogy nem most lett volna itt az ideje.

A második csalódás akkor ért, amikor a miniszter úr elmondta az expozéját. Én a miniszter urat egy korrekt szakembernek ismertem meg, aki a képviselői kérdésekre mindig megpróbált korrekten válaszolni, és ezt köszönöm szépen. Államtitkár úr, aki szintén itt ül a teremben, többször emlegette már, hogy sok kérdést teszek föl. Szerintem a sok kérdés sosem árt. Ha nincsen válasz, az árt. De meg kell hogy mondjam, miniszter úr, egy pillanatra, amikor befejezte az expozéját, meg kellett néznem a T/9932. számú törvényjavaslatot, mert azt hittem, hogy rossz törvényt olvastam. Olyan témákról beszélt a miniszter úr az expozéjában, amelyek apró részletekben valóban benne vannak a törvényjavaslatban, de nem ez volt a fő vezérmotívuma az egész törvényjavaslatnak.

Engedjék meg, hogy világossá tegyem az önök számára, hogy a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot ebben a formában támogatni nem fogja, és nem is lehet támogatni. Először is az 1. § miatt, amely több más mellett például a nemzeti parkok tulajdonjogát megszünteti, és bekerülnek az NFA-ba, ha mi jól értelmezzük, onnan meg ki tudja, hogy hová. Nyilván vita folyt erről eddig is a törvény 4. §-a miatt, amely a kisajátítási összeget határozza meg. Ebben, azt gondolom, hogy nagyon máshogyan gondolkodunk mi, ellenzéki képviselők és kormánypárti képviselők. Lehet, hogy nem mindenben nekünk van igazunk, de talán az igazság valahol a kettő között van, mert 50 ezer forint aranykoronánként mint kártalanítás, azt gondolom, nem elégséges összeg.

És végül, az 54. §-a ennek a salátatörvénynek kimondja, hogy nyilvános pályáztatás mellőzésével köthető haszonbérleti szerződés több földkategória esetén. Azt szeretném önöknek mondani, hogy amit az elmúlt években nyilvános pályáztatás mellőzésével elrendelt a kormány, azt láttuk, pontosabban: nem láttuk, hogy mi lett az eredménye. Éppen ezért ezt a fajta hozzáállást semmilyen módon nem szeretnénk támogatni.

De emellett van még itt néhány olyan terület, amelyről a miniszter úr kevesebbet beszélt, képviselőtársaim már beszéltek róla. Először is a mintagazdaságok dolga. Ha én jól tudom, de majd miniszter úr kijavít engem, az 1910/2015. kormányhatározat rendelkezik a mintagazdaságok kialakításáról. Ez nagyon világosan meghatározza, hogy milyen feltételek mellett lehet valamelyik gazdaság mintagazdaság, és őszintén szólva, az látszik a kormányhatározatból, hogy ebbe a szűk elitkörbe igen érdemes bekerülni, mert ezért járnak különféle kedvezmények, például pályázatokként.

Nem is kellett sokáig várni, 2016-ban született meg az első kormányhatározat, amely három, központi költségvetési szervként működő állami ménesgazdaság mellett még két másik gazdaságot is kijelölt mintagazdaságnak, Dalmandot és Bólyt ‑ tudjuk, ki áll mögöttük ‑, és az utolsó ilyen kormányhatározat, amivel én találkoztam, az a Szomor biogazdaság volt, amelyeket mintagazdaságként jelöltek ki. Azóta én nem találtam ilyen kormányhatározatot, mert nincs is. (Dr. Nagy István jelzésére:) Miniszter úr megerősítette, köszönöm szépen.

Na már most, hogyha megnézzük a salátatörvényt, a javaslatnak van egy olyan része a 45. § alapján, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény kiegészül a mintagazdaság fogalmával, ha én ezt jól értelmeztem, mert igen sokszor nehéz volt értelmezni magát a törvényjavaslatot. Csakhogy a mi értelmezésünk szerint ezek a követelmények nem ugyanazok, mint az eredeti kormányhatározatban leírt követelmények. Erről az eltérésről azért érdemes lenne beszélni, hogy miért nem egyezik a két felsorolás.

És aztán van két nagyon érdekes bekezdés. Az egyik az, hogy a mintagazdaságnak minősülő haszonbérlővel fennálló haszonbérleti szerződés időtartama legfeljebb 50 évre meghosszabbítható. Érdeklődni szeretnék, hogy miért pont 50 évre. Mert úgyis olyan szívesen adogatják a mintagazdaságoknak és bizonyos köröknek a földeket, miért nem száz évre, vagy ezer évre, vagy százezer évre? Mi ennek az oka? (Font Sándor közbeszólása.) Ráadásul van ebben a javaslatban egy olyan paragrafus, amely alapján ezeket a szerződéseket szinte lehetetlen lesz felmondani. Én érdeklődni szeretnék, hogy mi ennek az oka.

A másik, hogy a birtokmaximumba nem kell beleszámítani az állami tulajdonban álló olyan földrészlet területnagyságát, amit a szerződés jogosultja megbízottként vagy mintagazdaságként használ. Állandóan azt hallgatjuk, hogy van egy birtokmaximum. Ehhez képest mindenféle fajta kivételek megjelennek a törvényben, mert most éppen a mintagazdaságok számára teszik ezt lehetővé. Én érdeklődni szeretnék, hogy ki jár jól ezzel. Kinek az érdeke az, hogy konkrétan ez a javaslat bekerüljön ebbe a salátatörvénybe?

Egyébként a miniszter úr arról beszélt a napirend előtti felszólalásában, hogy a családi gazdaságokat támogatják. Szeretném mondani, miniszter úr, minden tiszteletem mellett is, hogy de ez pont nem a családi gazdaságokat támogatja, mert a törvényjavaslat egy jelentős része nem azokat támogatja, hanem éppen a nagyméretű, bizonyos körök ‑ hozzáteszem: bizonyos körök ‑ támogatását, érdekét szolgálja, és ez nagyon messze van a nemzeti birtokpolitikai érdekektől és a nemzeti birtokpolitikai elvektől is.

(11.40)

Ha visszalépünk a javaslatnak egy másik paragrafusához, a 17. §-hoz, ami a vad védelméről és vadgazdálkodásról, illetve a vadászatról szóló törvényt módosítja, azt mondja ez a paragrafus, hogy a különleges rendeltetését megállapító határozatban az üzemtervi időszak legfeljebb a mintagazdaság által az állammal kötött földhasználati szerződés időtartamára is megállapítható, azaz ez lehet 50 év is, ugyanakkor a vadgazdálkodási ütemtervet pedig a törvény értelmében 20 évre szokták csinálni. Szeretném megint megkérdezni, hogy ez az Állami Ménesgazdaság vagy valamelyik haver miatt került be ebbe a törvényjavaslatba, ki miatt lesz így. Ezeket tisztázni kell, mert azt gondolom, hogy ennek az Országgyűlésnek nem az a feladata, hogy haverokat segítsen; az a feladata, ahogy a miniszter úr is mondta, hogy a nemzetet szolgálja. Ugyan eddig ezt nem mindig tapasztaltuk, de hátha talán most ez megváltozik.

Még egy dolgot szeretnék hozzátenni, ha már a válságról, a járványról van szó: az nagyon-nagyon fontos lenne, hogy tisztázzuk a viszonyokat, a kritériumokat a mintagazdaság tekintetében, hogy most a kormányhatározat vagy az ebben megjelenő módosítás lesz igaz, de az mindenképpen fontos lenne, hogy mintagazdaság csak az lehessen, amelyik egyben létfontosságú agrárgazdasági rendszerelem is. Én ezt nagyon fontosnak tartanám. Tehát lehessen létfontosságú agrárgazdasági rendszerelem olyan egység is, amelyik nem mintagazdaság, de mintagazdaság csak ilyen lehessen. És csak mondom: a legfontosabb az, hogy veszélyhelyzet esetén oda kerüljenek kiküldésre legelőször összekötő személyek. Ugyanis ha megnézzük, amikor kihirdette a magyar kormány a veszélyhelyzetet, majd aztán valamiért úgy döntöttek, hogy a hadsereggel próbálják ezt az ügyet elrendezni ‑ de majd ezt egy másik törvény kapcsán egyszer megvitatjuk, hogy ez helyes hozzáállás‑e vagy sem ‑, kiküldték oda az embereket, és az első listát megláttuk, abban olyan cég szerepelt, erről többen is beszéltek itt az Országgyűlésben, amelyik nem mondanám, hogy a legmeghatározóbb mezőgazdasági cég volt, és ez egy probléma volt, ezzel egyetértek. Utána megjelentek újabb és újabb cégek, de én azt gondolom, hogy bármilyen veszélyhelyzet esetén elsődleges fontosságú az, hogy az élelmiszer-ellátás biztosított legyen; na, ez például nagyon jó lehetőség lenne arra, hogy világossá tegyük, hogy a mintagazdaság tekintetében egy ilyen követelményt is kell teljesíteni.

Engedjék meg, hogy az ingyenesen adható állami földterületekről is mondjak egypár szót. Az önkormányzatok kapcsán már elhangzott egy-két megjegyzés. A 45. § alapján a Nemzeti Földalapról szóló törvény kiegészülne egy 22/A. §-sal, amely alapján a Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye számára oktatási vagy szociális feladatok ellátásának elősegítése érdekében ingyenes tulajdonba vagy ingyenes vagyonkezelésbe adható.

Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben másfajta törvénnyel se foglalkoztunk, mint az egyháznak történő ingyenes juttatás; más hírekről se olvastunk, mint az egyházaknak történő milliárdos költségvetési adófizetői pénz kiosztása. Én nem igazán értem, hogy miért kell az egyházaknak ingyenesen földet adni, amikor ma is van lehetőségük egyébként földet szerezni, és azt hiszem, hogy elég ingatlant adott már a magyar állam a különböző egyházaknak; éppen a múlt héten döntöttünk arról, vagyis döntöttek önök arról, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fog kapni.

Azt szeretném ezzel kapcsolatosan mondani önöknek, hogy természetes, hogy lehessen kapni, van arra indok és ok is, amikor okszerű adni akár állami földterületet, de a tized és a dézsma ideje lejárt. És azt szeretném önöknek mondani, hogy nagy örömmel venném most már, hogy ha az önkormányzatoktól elvesznek, ha a pártoktól elvesznek, akkor ugyan megkérnék azokat az egyházakat is, amelyek az elmúlt években nyertesei voltak az önök politikájának, hogy legyenek szívesek szolgáltatni a járvány elleni védekezés érdekében.

Van olyan egyház, amelyik végez karitatív tevékenységet úgy is, hogy egyébként önök törvényt sértve nem támogatják, nem segítenek neki, de vannak olyan egyházak, amelyek azzal dicsekednek, hogy arra kérte meg őket a kormány, hogy gyorsítsanak fel beruházásokat, és kapnak több milliárd forintot adófizetői pénzből, miközben ma magyarok ezrei ‑ és ezt nem mi mondjuk, ezt a kormány mondja ‑ veszítik el mindennap a munkájukat. Én arra szeretném önöket kérni, hogy ezt most legalább részlegesen fejezzük be vagy fejezzék be, ezt a paragrafust nyugodtan ki lehet venni, nem ez a legégetőbb dolog ma, azt gondolom, a magyar mezőgazdaságban.

A földszerzési maximum kérdéséről már beszéltünk. Állandóan azzal jönnek, hogy meghatározott méreteket lehet szerezni annak megfelelően, hogy valaki melyik kategóriába tartozik: 1 hektár vagy 200 hektár, vagy akárhány hektár. Ehhez képest azt látjuk, hogy minden egyes alkalommal újabb és újabb lazítások kerülnek be a törvényjavaslatba, és nem nagyon értem, hogy mi ennek a célja. Tehát akkor vagy azt kell mondani, hogy ez a maximum, és akkor ennyit lehet, vagy azt kell mondani, hogy nincs ilyen maximum. De az, hogy döntenek arról, hogy maximalizálják a földbirtokot, majd a saját törvényeikkel felülírják, egészen elképesztő.

Engedjék meg, hogy itt azért felhívjam a figyelmüket a 88. §-ra, amely azt mondja ki, hogy ha végrendelkezés általi földtulajdon-öröklés történt, és az örökös nem földműves, akkor a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az örökös javára a tulajdonszerzés jóváhagyását. Én egyszerűen nem értem: ha mindenben lazítunk, akkor ebben az ügyben miért nem lehet azt mondani, hogy biztosítanak egy átmeneti időt az örökösnek, hogy megfelelő végzettséget szerezzen? Ne haragudjanak, de ha végignézzük az országot, szerintem nincs még egy olyan ország az Európai Unióban, de talán a földön sincs, ahol ennyi aranykalászos jogász meg ügyvéd lenne, mert akkor, amikor földet akartak szerezni, elmentek megszerezni ezt a képesítést.

Ez egészen felháborító, és őszintén szólva azt gondolom, hogy az agráriumban dolgozók vagy az agráriummal foglalkozók és az ott jövedelmet szerzők lenézése, arról nem is beszélve, hogy tényleg elképzelem, ahogy Mészáros Lőrinc vagy Mészáros Beatrix John Deere-en nyomják mint aranykalászos gazda. Ez egészen elképesztő! Közben pedig attól, aki családban örököl, automatikusan megvonják ezt a lehetőséget. Hozzáteszem, hogy a mai piaci áron ‑ nyilván attól függően, hogy hol van az a földterület ‑ ezek a földterületek sokkal többet érnek, mint amennyit önök kisajátításként kívánnak adni.

Arról is kell szólni, és a miniszter úr ezt azért említette az expozéjában, hogy az állandó jellegű növényházat megvalósító beruházók esetében a honvédelmi célra feleslegessé vált területeknél nem úgy történik kvázi a kártalanítás vagy a költségek elszámolása, ahogy általános esetben történik, mert az NFA-törvény 16/A. § (3) bekezdése azt mondja, hogy ilyenkor az NFK viseli a költségeket, majd aztán a mi értelmezésünk szerint ezt nyilván áthárítja a szerződő félre. De ide bekerül egy (3a) bekezdés, ami azt mondja, hogy ott, ahol viszont állandó jellegű növényház van, a növényház-beruházó az, aki elvégezteti a munkát, majd az elvégzett munka árát leszámíthatja az ingatlanhasznosításért járó ellenszolgáltatás összegével. Remélem, jól értelmeztem, tehát hogy ez a különbség. Az NFK egy bizonyos összegen elvégzi ezt a munkát, és nyilvánvalóan feltételezzük, hogy ott legalább nem próbálnak csalni, ezt beszámítja. De azt, hogy egy adott állandó jellegű növényházat megvalósító beruházó mennyiért végzi ezt el, ki fogja ellenőrizni? Azt ki fogja ellenőrizni?! És mi van, ha ötször annyiért végezteti el, mint valaki más?

Egyébként érdeklődni szeretnék szintén ebben az ügyben, hogy ez mégis kinek az érdekét szolgálja, mert úgy tudom, miniszter úr, hogy egészen biztosan nem ilyen általános nagy nemzetbirtok-politikai, nemzeti állandó növényházat megvalósító beruházókat szolgál. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy ezt a törvényt ebben a formában támogatni nem lehet, és őszintén remélem, hogy jobban fognak figyelni azokra a problémákra, amelyeket a felszólalásom elején felvetettem. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)