Szászfalvi László (KDNP)

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt több mint 75 éves világnézeti párt, melynek alapvető célkitűzése a magyar nemzet és a magyar haza szolgálata a keresztény értékek alapján.

Az elmúlt több mint hét évtizedben ez volt a célunk a magyar közéletben minden időszakban, még a barna- és a vörösdiktatúrák idején is. A keresztyénség örök értékei határozták meg máig és határozzák meg érvényes alapelveinket, melyek biztos fundamentumot jelentenek minden korszakban a döntéseinkben és a politikai cselekvésünkben. Ezek az alapelvek ma is meghatározóak, úgymint a szabadság, a szolidaritás, a szubszidiaritás, a keresztény emberkép, egyén és közösség harmóniája, a teremtett világ védelme, mind-mind fontos és meghatározó érték számunkra, amelyeket a keresztyén egyházaink évszázadok óta hitelesen és hűségesen képviselnek.

Tisztelt Ház! Az egyházak jelenléte és tevékenysége hosszú évszázadok óta rendkívüli mértékben hozzájárult Magyarország, a magyar nemzet fennmaradásához, erősödéséhez, fejlődéséhez. Nem véletlenül fogalmaz az Alaptörvényünk a következőképpen, idézem: „Elismerjük a keresztyénség nemzetmegtartó szerepét.”

Keresztyén egyházaink az elmúlt ezer esztendőben mind a hitéleti közösségépítési, mind pedig az oktatási, egészségügyi, kulturális, szociális és karitatív tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak az országunk fennmaradásához, működéséhez, sőt a magyar történelemben gyakori újrakezdésekhez. A KDNP éppen ezért mindig is kiemelten támogatta az egyházak hitéleti, közösségi célú és közösségépítő munkáját. A rendszerváltoztatás időszakában ezek az egyházaink jelentős módon hozzájárultak az újrakezdéshez. Már a nyolcvanas évek végén néhány, leginkább oktatási intézményt az akkori kormányok visszaadtak az egyházaknak, majd a kilencvenes évek elején megkezdődött az egyházi kárpótlási folyamat, amely húsz éven át tartott.

Két dolgot mégis fontos megjegyeznünk. Egyrészt azt a tényt, hogy a kommunizmus időszakában a magyar állam az egyházakat teljes mértékben megfosztotta minden vagyonától, sok ezer intézményétől és az ezeket fenntartó földektől, erdőktől, bérházaktól és egyházi biztosítóktól ‑ egy tollvonással. Másrészt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az 1992-ben meginduló egyházi kárpótlás csak részleges és kizárólag konkrét célhoz kötött kárpótlás volt. Magyarul: az egyházak csak részlegesen és hitéleti vagy közösségi céllal igényelhették vissza a volt ingatlanjaikat, jelentős mértékben lelakott és kifosztott állapotban.

Tisztelt Ház! Elnézést a hosszabb bevezető miatt, de innen indultunk. 2010 után a kormány radikális paradigmaváltást hajtott végre az állam-, az állami egyházpolitikában. Ennek lényegét pedig így lehet megfogalmazni röviden: az állam és az egyházak nem szemben állnak egymással, az állam és az egyházak nem is pusztán egymás mellett élnek, léteznek, hanem miközben természetesen alkotmányjogilag világosan különválasztva működnek, az állam és az egyházak együttműködnek, együttműködhetnek egymással. Minőségi együttműködésre van tehát szükség, amelynek egyetlen célja az ember, a magyar ember, a magyar társadalom.

Az elmúlt tíz év erről az együttműködésről szól. Persze, nem jelenti azt ez az együttműködés, hogy mindig mindenben egyet kell értsen a két fél, de azt mindenképpen jelenti, hogy az előző időszakkal ellentétben egy folyamatos dialógus folyik, amelynek a célja mindig az embereknek, gyerekeknek, diákoknak, időseknek, betegeknek, rászorulóknak a segítése, oktatásban, képzésben, kultúrában, egészségügyben, a szociális és karitatív területen egyaránt.

Része volt ennek az együttműködésnek a részleges és célhoz kötött kárpótlás is, a különböző támogatási formák, az intézményfinanszírozásban történt változások, de új irányt vett ez az együttműködés az intézményátvételekkel és -felújításokkal, fejlesztésekkel, beruházásokkal. Úgy gondolom, hogy ezekben a folyamatokban az elmúlt évtizedekben különböző intenzitással ugyan, de többé-kevésbé konszenzus volt a politikai pártok között. Az elmúlt időszakban újabb és újabb lakossági igény merült fel az egyházi intézmények vonatkozásában, hiszen az infrastrukturális intézményi kapacitások szűkösnek bizonyultak. Világos volt ‑ és a kormány ebbe az irányba indult el ‑, hogy a szociális területen is tovább kell fejleszteni ezeket a kapacitásokat, és újabb lehetőségeket kell teremteni.

Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat a szociális területen hivatott megteremteni a jogi kereteit és feltételeit ennek a továbblépésnek, ennek a fejlesztésnek. Hangsúlyozzuk, hogy az állami felelősség a szociális szektorban továbbra is megmarad, hiszen a szakmai felügyeleti rendszer, a szakmai jogi feltételrendszer és a törvényjavaslatban megfogalmazott garanciarendszer ezt az állami felelősséget továbbra is fenntartja, de az intézményi szintű működtetés minőségi fejlesztése érdekében az intézmények működtetését stabilizálni, erősíteni akarjuk, és hosszú távon tervezhetővé tenni.

Két fontos területen történik ez meg a benyújtott törvényjavaslat alapján. Először is, a már átvett intézmények vagyonjogi helyzetének rendezésével 2017. január 1-je óta a törvényjavaslat mellékletében felsorolt 29 szociális intézmény ingyenes használati megállapodással került átadásra, illetve átvételre. A KDNP három indokkal támogatja ezen intézmények tulajdonba adását. Egyrészt ezek az intézmények az elmúlt években már bizonyítottak. Magas szinten látják el törvényben és más jogszabályokban előírt feladataikat, minden tekintetben megfelelnek a szakmai és a társadalmi elvárásoknak. Másrészt ezeknek az intézményeknek tovább kell fejlődnie, és a fejlesztésekre, beruházásokra, modernizációra van szükség mind infrastrukturális, mind pedig humán erőforrás szempontjából, és világos az, hogy ezeket a forrásokat, pályázati lehetőségeket csak egyértelmű tulajdonosi, tulajdoni viszonyok mellett tudják megragadni.

(17.40)

Harmadrészt meg kell említsem még azt a szempontot, hogy ezek az intézmények nem pusztán intézmények, hanem élő közösségek is, amelyeknek a településre, a térségekre is kisugárzásuk van. Mondhatnám azt, hogy kis lelki erőművek, amelyek az ellátottaknak nem pusztán a testi szükségleteit biztosítják, hanem lelki erőforrást is adnak, adhatnak számukra.

Tisztelt Országgyűlés! Másodszor a törvényjavaslat a jövőben átvételre kerülő intézményekre vonatkozó szabályozást tartalmaz. Pontos és kidolgozott egyeztetési, eljárási és szerződési kereteket, protokollt határoz meg, amelyek mindkét fél részéről elegendő garanciális elemet tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy az állam és az egyházak közös célja, az emberek ellátása és a szociális intézmények erősödése, fejlődése megvalósuljon. Ezekre a garanciákra csak egy példát emelnék ki, amely természetesen már elhangzott. Az átadott ingatlanokat csak ezen célokra lehet használni, és a feladatvállalás megszűnése esetén az ellátást kiszolgáló vagyon az állam tulajdonába ingyenesen visszakerül.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány a törvényjavaslatról hosszú egyeztetéseket folytatott az egyházakkal, és a benyújtott javaslatot ők is támogatják. A fent részletezett okok és indokok alapján a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési frakciója támogatja a T/9933. számon előterjesztett törvényjavaslatot, és erre kérem a többi frakciót is. Köszönöm kitartó figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)