Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő salátatörvényből számtalan pontot emeltek ki azok az ellenzéki képviselőtársaim, akik között és közöttem is bizonyára állnak fenn bizonyos izmusok tekintetében nézetkülönbségek, biztos, hogy vannak közöttünk lebokszolandó meccsek, és mi le is fogjuk bokszolni ezeket a meccseket a maga idejében, egy háborús helyzet után. Úgy látom, hogy az ellenzéki térfél felfogta ennek az egésznek a tétjét, és mi ezeket a focikat és meccseket most egy kicsit későbbre tudtuk halasztani vagy prolongálni. Nem engedtük el ezeket, csak felfogtuk a súlyát annak, amin államtitkár úr most még mosolyog. Marhára nem vicces ez a helyzet, államtitkár úr! (Schanda Tamás János: Nem azon mosolygok!) Az ön dolga, hogy min mosolyog, de a magyar parlamentnek adja meg azt a tiszteletet, hogy ha egy ellenzéki képviselő (Schanda Tamás János: Ne vicceljen, képviselő úr!) felvet egy témát, akkor arra érdemi reakcióval áll elő, nem csak egy zárszóban, nem csak a vita végén. (Schanda Tamás János: Ne vicceljen!)

Az én felvetésem a következő. A Liget-projektet fagyasszák be, a rendelkezésre álló forrásokat csoportosítsák át a járvánnyal kapcsolatos védekezési alapba, és hagyják abba a hazudozást.

(16.30)

Önök Európa 16. leggyengébb munkabérpótló csomagját jelentették be az utóbbi 24 órában. Tizenöt ország már elkezdte, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy majdnem mindegyik hatékonyabb formákat talált ki, mint amilyet önök kitaláltak. Az, hogy 70 százalékot kipótolnak a munkaadóval együtt ‑ tehát még nem derült ki, hogy a magyar állam mennyit vállal ebből ‑, a munkaadóval együtt 70 százalékot, bizonyos leszűkített esetekben, ha mondjuk, a munkavállaló nincs otthon, mert ne legyen otthon, de magyarázzák meg ezt olyan teljes szektorok munkavállalóinak, akik ellehetetlenültek, nem tudnak most máshol lenni, mint otthon, például azért, mert a gyerekre vigyáznak, amíg a másik családtag dolgozik. Tudják, családbarát kormány. Innen kezdődne, hogy felfogjuk azt, hogy a családfogalom mit jelent háborús időszakban, államtitkár úr. Vagy mondja ezt olyan embereknek, vendéglátóiparban, turizmusban dolgozóknak, idegenvezetőknek, nyelvtanároknak, fotósoknak, akik képtelenek most a szokásos, normális békeidőknek megfelelő munkát végezni, mert ennek a fizikai lehetőségei nem állnak fenn. Ezért én arra szólítom fel önöket, hogy a Liget-projektben, a biodómban és egyéb őrültségekben még álló összegeket sürgősen csoportosítsák a járványügyi védekezéshez, tegyék ugyanezt a Budapest-Belgrád vasútvonallal kapcsolatos saját forrástömeggel. Én nem osztom azt, hogy önöket itt most 600-800 milliárdos korrupcióval kéne ez ügyben vádolni. Bőven van korrupció is a történetben, bőven vannak tíz-és százmilliárdok, de nem akarok egy számháborúba belemenni. A megfogható összegeket szeretném látni a magyar munkahelyvédelmi alapban.

Csoportosítsák ide a köztévéhez indokolatlanul ömlesztett, zúdított tízmilliárdokat, vagy legalább egy részét! Nem azt várom, hogy embereket rugdossanak ki, lehetetlenítsenek el, de ne állítsák nekem azt, hogy százmilliárdos nagyságrend szükségeltetik ahhoz az iparszerű hazudozáshoz, amit egyébként a tárgyalótermekben rendre legyőzünk, több mint kétszáz alkalommal csak a jobbikosok.

A többiek is tudnának erről nyilván mesélni (Korózs Lajos: Bizony!), hogy a tárgyalótermekben önök egyáltalán nem ilyen bátor harcosok, mint itt, és most fizetnek, mint a katonatisztek azért, mert hazudnak, iparszerűen hazudnak, és egy ilyen gépezetet működtetnek. Akkor legyenek bátrak ebben, a hazugsággyárra elkülönített összegek legalább egy részét rakják bele a védekezésbe! Ugyanígy a kormányzati kommunikációra szánt összegekről is elmondhatjuk ezt.

De a két legdurvább tételt ott találom a Liget-projekt mellett ‑ mert ez egy szűken vett vita tárgya most ‑, amit a bankok és a multik kapcsán előadnak. Ennyire szervilis, a bankok és a multik iránt szolgalelkű kormányt nagyon keveset láttunk az elmúlt harminc évben. Önök a top 3-ban biztos, hogy ott vannak. Ne mosolyogjon, hanem számoljanak! A pártoktól 50 százalékos helytállást várnak. Mi állunk elébe, legyen így! A pártok álljanak helyt 50 százalékkal a költségvetésük tekintetében!

Képviselőtársam, hány százalékkal állnak helyt az érintett bankok? Negyvenmilliárdokról beszélnek? Mennyi volt az utolsó mért időszakban a bankszektor rekordnyeresége közép-európai szinten kirívó módon? Több mint 600 milliárd, képviselőtársam, 600 milliárd! Az egytizedét sem fizetik be ezek a társaságok a védekezésbe. A pártok fizetik, persze, az ötvenet. Látom én a mögötte húzódó politikai szándékokat, de így van ez jól, állunk elébe ‑ de akkor legyen közteherviselés, képviselőtársaim!

Mi van a multiszektorral? Harmincegynéhány milliárdról beszélnek, és ebben a magyar tulajdonú cégek befizetései is benne vannak, miközben csak a külföldi tulajdonú multicégek ezermilliárdos nagyságrendben ‑ nem profitot termelnek ‑ viszik ki az adózatlan profitot Magyarországról évente. Hol van itt a közteherviselés?

Tehát az a kérésem, hogy embereljék meg magukat ‑ kevesebb mosolygással ‑, fogjunk össze. Én támogatom önöket az összes építő, értelmes javaslatban, még ebben a csonka, fékezett habzású, van, akinek 70 százalékos, van, akinek nulla százalékos javaslatban is támogatni fogom szerintem önöket, mert nincs más választásom, de ettől még lehetne ezt úgy csinálni, hogy gondolnak arra a több mint 40 ezer magyar emberre, aki a járványügyi helyzet kirobbanása óta elveszítette az állását. Az én magyar munkahelyvédelmi alapra vonatkozó koncepcióm őrájuk is gondolna. Aki az utóbbi fél évben igazolható jövedelemmel rendelkezett, és ezt tudja prezentálni, az kapja meg a kieső bevételének a 80 százalékát, függetlenül attól, hogy van most álláshelye, vagy már megszűnt az álláshelye. Tegyük meg végre a magyar emberek érdekében azt, amit önöktől is elvárnak a magyar parlamentben! A magyar embereket most nem érdekli a flegmázás meg az arcoskodás, meg egymás kioktatása. Engem sem érdekel, ezért vagyok ilyen elnéző önökkel szemben, hogy a legalja beszólások sem érdekelnek, mert most háborús helyzet van, képviselőtársaim. Az a kívánságom, hogy próbáljunk ezen kihívásoknak megfelelni.

Szeretnék megosztani önökkel annyit, hogy parlamenti képviselőként szégyellem magam azért a színvonalért, azért a stílusért, amit az elmúlt évek során önök ebben a Házban csináltak. A szekunder szégyen mindannyiunkra vonatkozik az utóbbi napok stílusáért, mert egy felelős, egy valóban erős kormány nem így viselkedik, nem kioktat, nem arcoskodik, nem flegma, hanem háborús helyzet idején kinyújtja a kezét, partnereket, szövetségeseket keres, félreteszi az izmusokat, segíti az embereket, nem hazudozik a parlamentben az orvosok kapcsán, nem mondja azt, hogy van védőfelszerelésük, miközben a közösségi oldalakon ezek az emberek könyörögnek a védőfelszerelésért. Térjenek tehát vissza a valóságba! Segítsenek valódi emberek valódi problémáin! Én ott leszek, és a támogató szavazatomat mindig nyújtani fogom ehhez, hogy ha önök valóban elszánják magukat végre. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)