Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon köszönöm az előttem szóló képviselő úr felszólalását, főleg az elejét, amikor egy kicsit felhívta a figyelmét arra az Országgyűlésnek, hogy milyen helyzetben vagyunk, és milyen helyzet elé nézünk. Tehát itt látunk már most ilyen súlyos eseteket, haláleseteket, tragédiákat, és hogy mi felé megyünk. Tudjuk azt, hogy néhány hét múlva sokkal rosszabb helyzetben leszünk, és egy egészen döbbenetes, példátlan méretű válság elé néz az ország, egyébként egész Európa, nyilván ez egy globális kihívás, és még nem tudjuk pontosan megmondani, hogy hány és hány család kerül majd rendkívül nehéz és rossz helyzetbe egyébként úgy, ahogy már nagyon sokan kerültek.

Tényleg azt lehet érezni, főleg ilyen jogalkotást látva, ilyen előterjesztéseket látva, ilyen kormányzati kommunikációt látva, hogy a kormány ezzel nem törődik, nem érzékeli ezt a helyzetet, és ilyen módon is nagyon fontosnak tartom, hogy erre felhívjuk a figyelmet. Az, hogy itt vagyunk, és itt dolgozunk, egy szolgálat, és mindenki nyilván valamilyen szolgálatot lát el, csak az a tragédia, amikor kiderül, hogy mondjuk, adott esetben egy gazdasági érdek szolgálatában születik egy javaslat, vagy éppen egy pártpolitikai érdek szolgálatában születik egy kommunikáció vagy felszólalás. Azt hiszem, mindenkinek éreznie kell személyesen a felelősséget államtitkárként, képviselőként, ellenzéki és kormánypárti képviselőként, hogy ebben a helyzetben ezeket a kérdéseket, ezeket a szempontokat félre kell tenni, és most kizárólag egyetlenegy dolog lebeghet a szemünk előtt: a nemzet érdekének a szolgálata.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az elmúlt napokban, tegnap is és ma is kormánypárti képviselőktől nagyon gyakran hangzott el az a fordulat, hogy lám-lám, hiába kiáltott hamis módon diktatúrát az ellenzék, mert működik a parlament. Na, én magam nem kiáltottam diktatúrát, ezzel nem vádolhatnak meg, én arról a felelőtlenségről beszéltem, amire utalt képviselőtársam is, hogy ebben a helyzetben, egy ilyen kritikus helyzetben, egy világjárvány idején, amikor elérte az országot, és tombol egy járvány, nem lehet teret adni a politikai csatározásoknak. Önök elmulasztották, hogy ebben a kérdésben kialakuljon egyfajta nemzeti egység, és kialakuljon az a bizalom, hogy ilyen kérdések mentén egységesen, közösen tudjuk elfogadni a javaslatokat, ami erősítené a társadalmon belül a bizalmat, ami konkrétan erősítené azoknak a szigorú intézkedéseknek a hatékonyságát és hatásfokát, amelyek elkerülhetetlenek a védekezéshez.

Én nagyon-nagyon remélem, bár lehet, hogy ez hiú ábránd, hogy az elmúlt hetek politikai csatározását egy kicsit átértékeli majd a kormány, és talán megpróbálnak elmozdulni valamiféle konszenzusos irányba. Nyilván az elmúlt hetek tapasztalatai nem azt mutatják, hogy ennek realitása van, de azért nyilván a remény hal meg utoljára.

Képviselőtársaim! Az, hogy a parlament működik, itt vagyunk, és vitatkozunk nagyon-nagyon sokféle törvényjavaslat kapcsán, azt gondolom, annak a bizonyítéka, hogy az ellenzék igazat mondott. Önök azt mondták, hogy azért nem lehet erre a felhatalmazási törvényre, rendeleti kormányzásra időhatárt megszabni, mert félő, hogy az Országgyűlés nem fog tudni működni. Hát, ehhez képest az Országgyűlés működik, és mi magunk is, ellenzéki képviselők bizonyítjuk, hogy aktívan részt veszünk az Országgyűlés munkájában.

Az is tanulságos volt, hogy a vita során Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondta, hogy ő három hónapra, kilencven napra nem kér felhatalmazást, mert nem tudhatja, milyen hosszú ideig tart majd ez a járványügyi helyzet. Ez igaz, de ma megtudtuk, megismertük a kormány gazdasági intézkedéseinek a részleteit, és például bejelentette Palkovics miniszter úr, illetve láttuk a rendeletben, hogy a rövidített munkaidő kapcsán a bérkiegészítést éppen három hónapra kívánja megteremteni a kormány; ezt nem értem, nem értem az ellentmondást. Tehát ha a miniszterelnök úr úgy gondolja, bizonytalan, hogy három hónap múlva mi lesz a járványügyi helyzet, akkor a legnehezebb helyzetbe került emberek esetén, a munkahelyek megvédése esetén miért csak három hónapra előre hoz intézkedéseket? Nem értem. A költségvetési forrásokból, erről már vitatkoztunk ma, bőven lenne lehetőség, hogy ezeket a kérdéseket kezeljék.

Nos, nagyon súlyos problémának tartom magam is azt, rátérve a törvényjavaslatra, amit már nagyon sok képviselőtársam elmondott, hogy ez rengeteg olyan elemet tartalmaz, ami egyáltalán nem halasztható vita tárgya, nagyon sok kifejezetten káros intézkedést tartalmaz, és olyan intézkedéseket is, amelyek, mondjuk, az önkormányzatok intézkedéseit, lehetőségeit korlátozzák, ami nyilván rendkívül helytelen politikai irány. Így konkrétan a bürokráciacsökkentés, a közigazgatási átalakítások kapcsán Varga-Damm Andrea képviselőtársam nagyon-nagyon jó értékelést adott, valóban itt elismerték, hogy súlyos kormányzati tévedések, hibák történtek, elismerték, hogy ez nagyon sok, anyagiakban is kifejezhető kárt okozott a társadalomnak.

Itt azt nem látjuk tisztán, hogy mit tanulna ebből a kormány. Elmondták képviselőtársaim, az nagyon szimpatikus, ha elnézést kérnek, vagy nem elnézést kérnek, de elismerik a rossz döntéseket, a hibás jogalkotást, azt, hogy rossz irányba indítottak el egy folyamatot, és megpróbálnak időközben korrigálni, ez pozitív, csak nem látjuk a korrekciót. Itt is elhangzott, hogy a társadalmi és szakmai viták, a javaslatoknak az ilyen módon való kiérlelése marad el, és amiatt futnak bele ilyen súlyos hibákba, és nem látjuk, hogy ezt milyen módon akarják korrigálni, amikor éppen egy olyan törvényjavaslatról, egy olyan salátatörvényről beszélünk, amelynek kapcsán szintén elmaradt a társadalmi egyeztetés. Tehát nem látom, hogyan próbálják ezeket a hibákat elkerülni, hogyan próbálnak a saját hibájukból tanulni.

Nem kívánom ismételni azokat, amiket itt képviselőtársaim elmondtak. Azt nem értem, mi indokolta, hogy az önkormányzatok működőképességét, az önkormányzatok döntési kompetenciáját szűkítő intézkedések most az Országgyűlés elé kerüljenek, de hasonlóképpen beszélhetünk erről a színházak működését felügyelő felügyelőbizottságok kapcsán is. Miért kellett ezt most behozni, és meg lehet‑e tudni, hogy ki a kormány részéről, mondjuk, a politikai ötletadója ennek? Semjén miniszterelnök-helyettes úrhoz fűződik ez a javaslat? Kié a politikai szándék, hogy ezt most itt meg kell tárgyalni egy járványügyi helyzetben?

Hasonlóképpen nagyon sokat beszéltek képviselőtársaim a születési nem anyakönyvbe való bejegyzése kapcsán. Mi indokolja, hogy most erről beszélni kell? Az operatív törzs részéről érkezett egy javaslat a kormány felé, hogy erről most beszélni kell, vagy valamelyik kormánytagnak született az az elképzelése, hogy most, ebben a szent pillanatban erről az Országgyűlésnek tárgyalnia kell? Szeretném, ha választ kapnánk erre a kérdésre.

Nagyon-nagyon szerteágazó ez a törvényjavaslat, rengeteg, erőszakkal se idehozható témakör van benne. Ezt is már cizellálták képviselőtársaim, nem kívánom rabolni az időt. Van itt szó nemzeti emlékhelyekké való nyilvánításról, ez nagyon pozitív, azt gondolom, ezek fontos intézkedések, de nem biztos, hogy most kellene ezekkel foglalkozni, de legyen, ezek fontos intézkedések. Ennek kapcsán például a bányászatról szóló törvény módosítása is felmerült. Ugye, tudjuk, hogy konkrét ügyek, konkrét veszélyhelyzetek vannak, erről már volt itt szó, csak azt nem értem, ha például erre volt energiájuk, hogy ezt behozzák ebben a törvényjavaslatban, akkor legalább a témába passzoló konkrét veszélyhelyzeteket, konkrét kritikus problémákat miért nem próbálják kezelni.

Most gondolok én itt arra, hogy arról szól ez a javaslat, hogy 5 kilométeres sugarú körzetben egy nemzeti emlékhelyhez képest külszíni bányászatot nem lehet folytatni; mondjuk, nem tudom, akkor mélyművelésűt miért lehet, mert az ugyanúgy veszélyeztetné szerintem ezeket a nemzeti emlékhelyeket. Ha megnézzük, hogy az országban milyen példákat lehet látni, például lakóterület alatt kívánnak uránbányát létesíteni, akkor ezzel kapcsolatban miért nincs érzékenység a kormány részéről, miért nem generálnak ilyen szabályokat. Vagy éppen tudok egy konkrét példát mondani: Pécs belterületén folyik egy hatalmas nagy kráternek, egy egykori külszíni fejtésnek a rekultivációja. Már többször felszólaltam az Országgyűlésben ebben, ennek most konkrét környezeti kockázatai vannak. Tudjuk azt, hogy a légszennyezés, a szállópor milyen módon növeli meg az esélyét annak, hogy súlyos szövődményeket okozzon a koronavírus. Na, ez például egy azonnali cselekvést igénylő lépés lenne a kormányzat részéről, hogy odafigyeljen ezekre a folyamatokra, ne kiszervezze ezeket a feladatokat magáncégekhez, hanem fokozza az ellenőrzést, és ilyen súlyos járványügyi helyzetben zéró felé próbálja lecsökkenteni annak a kockázatát, hogy az emberek a rossz minőségű levegő, a szálló por magas koncentrációja miatt esetleg súlyosan megbetegedjenek, esetleg az életüket veszítsék. Tehát nem értem az összefüggést. Ha ilyen jellegű módosítások jönnének be az Országgyűlés elé, azt valamilyen módon tudnám értelmezni.

És amiről már szintén sokat beszéltek képviselőtársaim: a katasztrófavédelmi törvény visszavont módosítása egy konkrét problémás helyzetet kívánt volna kezelni.

(16.10)

Polics József volt az a polihisztor, ha ennyi szóviccel élhetek, aki felismerte azt a helyzetet, hogy egy veszélyhelyzetben, egy rendkívüli helyzetben ő maga élhet a képviselő-testület jogkörével; és ő ‑ Komló polgármesteréről beszélünk ‑ már le is mondta a meghirdetett testületi ülést, ő egymaga elfogadta a város költségvetését, sőt egy polgármesteri döntéssel nullára levitte a képviselők tiszteletdíját, aminek azért sok értelme nem volt, azt lássuk be. De azt el tudom mondani, hogy a nevezett polgármester úr konzultált előtte a jegyzővel, aki viszont konzultált a kormányhivatallal, tehát egy állásfoglalást kért, és azt az állásfoglalást kapta, hogy igen, valóban így kell értelmezni a katasztrófavédelmi törvényt, ebben a helyzetben valóban így kell eljárni, sőt nemcsak hogy így kell eljárni, hanem máshogy nem is lehet, tehát nem bízhat döntéseket a testületre a polgármester. Ezt a problémát ‑ ugye, óriási botrány lett belőle ‑ különböző egyeztetéseken jeleztük is a kormány felé, és most ott tartunk, ha jól tudom értelmezni ezeket az egyeztetéseket, hogy igazából a jelenlegi jogszabályi környezetből is levezethető az, hogy nem így kellett volna eljárni, tehát túlterjeszkedett a polgármester ezen az intézkedési lehetőségen, és a járványügyi védekezéssel kapcsolatos intézkedések tekintetében gyakorolhatja ő önállóan ezeket a jogokat, és azt például semmi nem tiltja, hogy bizottsági állásfoglalásokat kérjen.

Ehhez képest én nem értem, hogy miért kell az ellenzékre mutogatni, ha bejött egy ilyen módosítás, hogy a megyei védelmi bizottságoknál kell egy ilyen ötnapos jóváhagyás. Ugye, vita volt ennek kapcsán, nagyon jogos vita, felháborodás ‑ ez pozitív, hogy visszavonták. Itt főleg az volt az ellenzéki kritika tárgya, hogy itt egy ilyen felesleges ötnapos időhúzás esetleg benne lehet a rendszerben. Na, de nem értem, ha most nem teljesen egyértelmű a jogszabály ‑ és önök most a felszólalásban megerősítették, hogy nem teljesen egyértelmű ‑, akkor miért nem ezt a helyzetet kezelik, miért nem írják bele egy sorral az adott katasztrófavédelmi törvénybe, hogy ez a bizonyos veszélyhelyzetben gyakorolandó polgármesteri egyszemélyes hatáskör kifejezetten a veszélyhelyzettel, védekezéssel kapcsolatos döntésekre vonatkozik, és olyan arányos intézkedéseket igényel, mint ahogy az bele lett fogalmazva a meghatalmazási törvénybe. Lehetne kezelni ezt a problémát, és akkor rengeteg ilyen ügyet ki lehetne ebből venni. Tehát én azt gondolom, hogy nem az ellenzékre kell mutogatni, egyszerűen a jogalkotást kell megfelelően végezni, és akkor nem lesznek ilyen visszaélések és nem lesznek ilyen problémák.

És kérdés, hogy lesz‑e ennek következménye, hogy például ebben a helyzetben az említett komlói polgármester gyakorlatilag a kormányhivatal hallgatólagos útmutatása szerint járt el, miképpen történhet meg, hogy adott kormányzat részéről egy ilyen jogszabályi környezet értelmezése tekintetében ilyen egymásnak ellentmondó vélemények születnek.

És akkor még egy dologra szeretnék rákérdezni, már próbáltam vitát generálni államtitkár úrral az együttműködés tekintetében. Elhangzott már Bencsik képviselőtársamtól, hogy holnap napirenden lesz a Budapest-Belgrád vasútvonal projektjének az ügye, és itt például, én azt gondolom, hogy lehetne egy gesztust gyakorolni, lehetne egy nemzeti együttműködésnek egy szikráját felmutatni. 60 milliárd, 63,5 milliárd forint egész pontosan, ami ebből a gigaprojektből az idei költségvetésben szerepel. Különböző számításokkal eljuthatunk nagyon gyorsan a 60 milliárd forintig, ugye, 35 milliárd forintot vesz el az önkormányzatoktól a gépjárműadó elvonásával a kormányzat, de egyébként minden más, önkormányzatokat érintő intézkedés, s a többi, tekintetében elmondhatjuk, hogy körülbelül 60 milliárd forint megszorítást alkalmaznak a kormány intézkedései csak a veszélyhelyzet kihirdetése óta az önkormányzatokat érintően. Képviselőtársaim! A Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése semmilyen módon nem igazolható a magyar nemzeti érdekek szempontjából. Azt tudjuk, hogy Mészáros Lőrinc cégei 300 milliárdot kaszálhatnak ebből a projektből, ez összességében ezermilliárdos projekt, de azt a kormány semmilyen dokumentuma nem tudta bebizonyítani, hogy ez bármilyen módon hasznot hoz a magyar embereknek. Ezt a projektet a magyar adófizetőknek kell jó néhány év alatt kifizetni, ezermilliárd forintot. Ki tudja azt jelenteni bárki a kormány részéről, hogy ez az ezermilliárd forint most erre kell? Erre kell elkölteni, a semmiféle valós szállítási vagy forgalmi igényt nem jelentő vasútvonal fejlesztésére? És most itt valóban nemcsak az idei évre betervezett 63,5 milliárd forintról van szó, hanem arról az ezermilliárdról, amit ebben a helyzetben, egy rendkívül mély válság elején a magyar gazdaság talpra állítására kellene fordítani, a rendkívül nehéz helyzetbe kerülő magyar emberek és magyar családok megsegítésére kellene fordítani. Én azt hiszem, hogy egy ilyen szimbolikus törvényjavaslatnak a kapcsán, amelynek a vitája holnap lesz, a kormány bebizonyíthatná, hogy valóban érzi a saját felelősségét, és a cselekedeteit a magyar nemzet szolgálatának a szándéka vezérli. Én kíváncsi leszek a holnapi vitára, és még mindig várom államtitkár úr válaszát, hogy ha ő komolyan gondolja, hogy együttműködésre van szükség, azt ön személyesen, illetve a magyar kormány képviselői milyen módon fogják lehetővé tenni, hogy ez valóban meg is történjen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)