Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem azzal, amivel Nacsa képviselő úr befejezte: én jobban örülnék annak, ha a miniszterelnök arcán nem magabiztosságot, hanem maszkot láthatnék, és ezzel mutatna példát az országnak arra, hogy ne fertőzzük meg egymást (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Rajtad sincs!), akkor sem, ha közel ülnek egymáshoz, nemcsak így, távolról.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Dr. Völner Pál felé fordulva:) Itt is mindjárt visszaveszem, csak akkor nem lehet hallani, aminek lehet, hogy ön örülne, de én nem. (Zaj.)

És ha már itt tartunk, akkor azt is javaslom Nacsa képviselő úrnak, látogasson föl a Demokratikus Koalíció Facebook-oldalára ‑ gondolom, ezt nem gyakran teszi meg ‑, és talál ott számos tájékoztató anyagot; csak azért, mert ezt kifogásolta és hiányolta.

Na, de térjünk vissza a törvényjavaslatra! Mit mond a kormány? Azt mondja, azért van szükség erre a törvényjavaslatra, hogy az eddig meghozott kormányrendeletek és intézkedések hatályban működjenek. Világos, hogy ennek lenne három olyan módja, amit az ellenzék teljes nyugalommal támogatna. Az egyik megoldás az lett volna, ha külön törvényben kéri ezek meghosszabbítását az alkotmány szerint ‑ bocsánat, nincs alkotmány, az Alaptörvény szerint. Másodszor: ennek módja lett volna az, ha újra kihirdetik ezeket a rendeleteket, adott esetben aktualizálva, ennek sem lett volna semmi akadálya. Önök a harmadik utat választották, mert ez volt a legdrámaibb és legjobban eljátszható. De erre is módjuk van, természetesen, hogy a járványügyi törvény alapján hirdetik ki vagy az egészségügyi törvény alapján mint járványügyi rendelkezéseket hirdetik ki őket.

Bocsánat, de azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne játsszunk itt bábszínházat! Ezt megtették. Sikerült, megoldották. Eljátszották, hogy ez micsoda erőfeszítés, meg micsoda bizonytalanság, de ez nem így van. Önök is tudták, mi is tudtuk, hogy erre mód van. De még egyszer mondom, ezeknek a rendeleteknek a meghosszabbítására akár múlt hétfőn, akár most hétfőn, akár vasárnap, akár csütörtökön, bármikor rendelkezésre állt volna az ellenzék is.

Most nem erre kérik a fölhatalmazást, hanem ennél jóval többre. Egyrészt arra kérik a fölhatalmazást, hogy ez a fajta meghosszabbítás, határozatlan ideig való hatályban tartás vonatkozzon a kormány minden ezután hozott rendelkezésére is. Ezeket nem tudjuk, hogy támogatjuk‑e vagy nem, hiszen még nem láttuk őket. Higgyük el, hogy ezek majd jók lesznek, célszerűek és hatékonyak.

Ne haragudjanak, én azt értem, amit Balla képviselő úr mond, hogy bele van írva a törvénybe, hogy a járvány elleni védekezéshez szükséges intézkedéseket lehet csak így meghozni ‑ csak ezt ki fogja eldönteni? Hát, majd maga a kormány. Az szükséges a járványügyi védekezéshez, amiről a kormány azt gondolja, hogy szükséges a járványügyi védekezéshez. Láthattuk, hogy ez mit jelent. Bocsánat, hogy visszatérek az előző hozzászólásomra: jelenti a színházak lenyúlását, jelenti a katolikus egyháznak juttatott vagyont, vagy éppen jelenti, hogy egy egészen más témát mondjak, a Mátrai Erőmű 17 milliárdos visszavásárlását. Ezekről mind azt gondolhatja a kormány, hogy ezek szükségesek. (Közbeszólások.)

De hozzáteszem, mi azt mondtuk ‑ és itt jön be a határidő kérdése ‑, hogy hajlandóak vagyunk ezt az egyébként meg nem érdemelt nagy bizalmat is megadni a kormánynak, hogy ő döntse el majd azt, hogy mi az, amire szükség van ebben a helyzetben, de legalább annyit kérünk, hogy egyébként az alaptörvényi szabályoknak megfelelően időnként jöjjön ide vissza, és számoljon be arról, hogy mit csinált. Erről szól a határidő kérdése! Nem politikai show-ról, és ne vegye elő most a 4. §-t ‑ ha jól emlékszem ‑, hogy majd tájékoztatást ad! A „majd tájékoztatás” tudjuk, hogy mit jelent: vagy ad, vagy nem ad, és vagy a parlamentnek, vagy a frakcióvezetőnek, ahogy kedve van!

Nem, drága képviselőtársaim! Érdemi döntésre hozza ide, a parlament elé! Vállalják a szavazatukkal önök azt, hogy mit gondolnak ezekről, és vállaljuk mi! És valóban, ebben az ellenzék rendkívül rugalmas volt. Itt mindenféle javaslat megfogalmazódott. Volt olyan is, ami azt mondta, hogy de ha a parlament nem tud ülésezni, akkor hosszabbodjon meg automatikusan, ha a Házbizottság ezt kimondja, ahol, ugye, konszenzus kell. Mondtuk azt is, hogy oké, hogy ha félünk, hogy úgy sem, akkor tegyük lehetővé, hogy online ülésezzen a parlament. Tehát minden megoldás érdekel minket, ami fönntartja a kormány fölötti parlamenti kontrollt. Mert hogy egyébként a jogállam alapja mégiscsak az, hogy nem a kormány jó szándékára van bízva az, hogy mit tart helyesnek, hanem van efölött egyfajta alkotmányos kontroll.

A korlátlan hatalomtól nem az véd meg minket, hogy bízunk a kormányban ‑ mert egyébként rendkívül kevéssé bízunk ‑, hanem az véd meg, hogy egyébként az Alaptörvény rendelkezései alapján van utólagos jóváhagyás, felhatalmazás ezekre a jogszabályokra. És legyünk őszinték, hadd mondjak még egy példát! A fideszes polgármesterek bőségesen bizonyították, hogy önök nem nagyon szolgálnak rá erre a bizalomra.

Mit mondanak, mi a helyzet a Btk.-módosítással? Ugyanez. Mi nem mondjuk azt, hogy az ellenzéki sajtó valótlan állításokat fogalmaz meg. Erről szó nincsen. Csak hát nem mi fogjuk eldönteni, meg nem is önök fogják eldönteni ‑ mármint a parlament ‑, hanem az önök által irányított ügyészség, meg az önök által irányított rendőrség. (Dr. Völner Pál: A bíróság!) És jól láttuk az elmúlt években, hogy ez mit jelent. És persze a végén majd a bíróság dönt, három-négy-öt év múlva, mire tönkretették az ellenzéki sajtót. Láttuk ezeket a pereket, Fapál-ügy, drága államtitkár úr, hogy csak egy példát említsek, és sok ilyen volt. Sok ilyen volt!

Tönkre lehet tenni embereket, tönkre lehet tenni a szabad média maradékát erre a jogszabályra hivatkozva. És persze ki tudja, hogy a következő két-három-négy évben mennyire lesznek sikeresek a bíróságok megszállásával, amire komoly erőfeszítéseket tesznek.

Köszönöm, hogy Hargitai képviselő úr őszintébb volt, mint a többiek, és arra hivatkozott, hogy az a céljuk, hogy biztosítsunk ideális feltételeket a kormánynak.

Drága Képviselőtársaim! Elnézést kérek, mi nem a kormánynak szeretnénk ideális feltételeket biztosítani, hanem az országnak szeretnénk ideális feltételeket biztosítani ebben a helyzetben is. És az ország jelentős része fél attól, hogyha a kormány ellenőrzés nélküli hatalmat kap, különösen, ha ezt ellenőrzés nélküli időre kapja. (Sic!) Azért hadd mondjam már el önöknek ‑ tudom, hogy itt mindenki mindenféle felmérésre hivatkozik ‑, hadd jelezzem önöknek, hogy 106 ezren írták alá néhány nap alatt azt a petíciót, ami ez ellen tiltakozik. Ez nem az ország többsége, de majd ha a Kossuth téren fog állni ez a 106 ezer ember, mert megteheti, akkor majd önök is kénytelenek lesznek őket észrevenni. (Dr. Völner Pál: Csak ennyien vagytok?)

És ne mossák össze, még egyszer kérem, azt, hogy a kormány adott intézkedéseit támogatjuk‑e, azzal, hogy egyébként adunk‑e korlátlan felhatalmazást. De kérem, cáfoljanak meg! Én leszek a legboldogabb! Szavazzák meg bármelyik ellenzéki módosítót! Ha valóban nem akarják felhasználni ezt a törvényt korlátlan ideig tartó korlátlan hatalomra, akkor szavazzák meg azt, hogy határidőre szóljon ez a felhatalmazás! Ha valóban azt gondolják, hogy fontos az alkotmánybírósági kontroll, akkor szavazzák meg azt a módosítót, amelyik észszerű határidőn belül elrendeli, hogy az Alkotmánybíróság döntsön is az ilyenfajta alkotmányügyi panaszokról.

Ha valóban nem arra akarják fölhasználni a Btk.-módosítást, hogy a sajtót megrendszabályozzák, akkor hagyják most el, és egyezzünk meg egy jobb szövegben! Még nyitva van az ajtó! Ha tényleg egységet akarnak, akkor még most az önök kezében van erre a lehetőség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vegyék figyelembe az ellenzék észrevételeit is, és akkor lesz egység! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)