Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Nyilván vannak olyan stratégiai kérdések, amiket érdemes és szükséges behozni olyan vészterhes időkben, amiket most élünk. Önök szerint ez egy ilyen kérdés. (Gyurcsány Ferenc a helyéről felálló L. Simon Lászlóhoz lépve: A tévéből nézlek benneteket, gyerekek. ‑ Rövid beszélgetés után Gyurcsány Ferenc elhagyja a termet.)

Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat az, ahogy gyakorlatilag államosítják a főváros színházait, az semmi más, mint a miniszterelnök úr kötcsei beszédében megfogalmazottaknak a megvalósítása, ahogy képviselőtársam is mondta, és ez sajnos egyértelmű.

És lehet itt megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, de aki ismeri az önkormányzati finanszírozási rendszert, ami ma az önkormányzatok gazdálkodását meghatározza, az pontosan tudja, hogy ez a helyzet, hogy ezt meg tudták csinálni, azért és csak azért állt elő, mert a magyar kormány, a Fidesz-KDNP-kormány a feladatfinanszírozási rendszeren keresztül kivérezteti az önkormányzatokat. Pontosan tudjuk, sok esetben vizsgáltuk már, hogy az a feladatfinanszírozási rendszer, ami jellemzi az önkormányzatok finanszírozottságát, úgy néz ki, hogy a kötelező feladatoknak a szükséges költségét az állam 30 és 70 százalék között finanszírozza. Szerencsétlenebb helyzetben vannak a szociális feladatok, van, ami szerencsésebb helyzetben van, viszont például a kultúra egészen súlyosan alulfinanszírozott. Tehát önök előállítottak egy olyan mesterséges helyzetet, hogy a leghelyesebb gazdálkodás mellett sem lehet kigazdálkodni a színházak finanszírozási igényét.

És igen, azt gondolom, hogy ez egy jól felépített stratégia mentén történik. Kultúrharcról beszélünk, és önök kiválóan megtervezték és megvalósítják azt, hogy hogyan állítsanak elő egy olyan helyzetet, amikor gyakorlatilag az alulfinanszírozott önkormányzat nem tud adott esetben dönteni vagy nem tud adott esetben finanszírozni minden színházat. Igaz, hogy hozzá kell tennem, hogy a kőszínházak soha ‑ ismétlem: soha! ‑ nem tudtak megélni állami támogatás nélkül. Ez a természetéből fakad. És én azt gondolom, hogy az a fajta elv, amit önök követnek, hogy aki fizet, az rendel, az a szocializmusban megfogalmazott elv. És én innentől kezdve értem, hiszen az önök szocializációja nem ’90 utáni. Ezt lássuk be!

És én azt gondolom, hogy ez tökéletesen megjelenik ebben a törvényjavaslatban is, megjelenik abban a kultúrharcban, amit önök hirdettek a magyar kultúrával szemben, megjelenik minden olyan törvényjavaslatukban, döntésükben, kezdve az önkormányzatok finanszírozásával, befejezve például a most előttünk fekvő törvényjavaslattal, azt gondolom, hogy ez szégyenteljes, és ezt egy demokrata nem támogathatja. Köszönöm szépen.