Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy István miniszter úr az imént, egy félórával ezelőtt arról beszélt, hogy egy ismeretlen helyzet előtt állunk, nem voltunk még ilyenben, és ezért mi most ezt még csak tanuljuk. Hát, ez a legnagyobb probléma. Elkényelmesedtünk. Azt hisszük, hogy a jó világ, a modern világ, az aránylagos jólét megóv minket a vírusoktól, baktériumoktól. De hát adott erre bárki is garanciát? Attól, hogy a higiéniai eszközök a technológiai fejlődés eredményeként magasabb szintűek, többfajta betegséget meg tudunk előzni vagy le tudunk küzdeni, attól még soha senkinek nem mondta egyetlen vírus sem, hogy ezután már nem fogok működni, sőt pontosan tudjuk, hogy ez a földgolyó már nem olyan, mint amilyen az emberiség kezdetén volt, mert amióta az emberiség létezik, azóta rombolja a Föld légkörét. Azóta rontja azt a levegőt, azt az oxigént, amely ahhoz kell, hogy egészséges életünk legyen.

Azt gondoltam, amikor ez a járvány kitört, vagy a járvány előszele kitört, hogy készen állnak a kormány részére azok a protokollok, amelyek ilyenkor automatizmusokként működnek, és pontosan tudja mindenki, hogy az adott feladatláncban neki mi a dolga. Van nekünk egy Bakondi Györgyünk, van nekünk egy katasztrófavédelmünk, és mi azt hittük, hogy nemcsak azért nincsenek különböző gyakorlatok, szimulációs gyakorlatok a társadalomnak egy ilyen helyzetre, mert nem akarják riogatni a társadalmat, de közben kiderült e járvány kapcsán, hogy azért nincsenek ilyen szimulációs gyakorlatok, mert nincsenek szimulált helyzetek, és nincsenek gyakorlatok.

Gondolják meg, az elmúlt 70 évben senkinek nem jutott eszébe, hogy az iskolákban oktatási tananyag legyen akár egy természeti, akár egy egészségügyi katasztrófában, hogy kinek mit kell csinálnia. Bizonyára emlékszik az idősebb korosztály, hogy polgári védelmi gyakorlatok voltak az általános iskola felső tagozatában és a gimnáziumban. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a társadalom természetes létrésze volt az, hogy egy katasztrófára hogy kell reagálni, és hogy ki milyen helyzetben van, attól függően, hogy gyermek, felnőtt, nő, férfi, idősebb, fiatal, mi a dolga, egészségügyben dolgozik, vagy a katonaságnál, vagy a rendőrségen.

Számomra az a döbbenet, hogy Magyarországon vannak a világon a legjobb statisztikusok, a legjobb logisztikusok és a legjobb járványügyi szakemberek ‑ ezt mindenki a világon elismeri -, és ott tartunk, hogy ilyen helyzetre nincsenek természetes, előre megtervezett forgatókönyvek. A társadalom viselkedésmódja, a társadalom összetétele, az adott járványtípus természete: egy csomó olyan feltételrendszer van, amihez hozzárendelve a szakemberek tökéletes protokollokat tudtak volna kialakítani.

Aztán a következő fontos kérdés a társadalom megnyugtatása, a társadalom viselkedésében a motiváció. Ha a társadalom azt látja, hogy nem tiszták az információk, nem korrektek, nem egyenesek, számtalan kérdést tesz fel a polgár egy-egy tájékoztatás után, mert nem kap választ, akkor a társadalmat ez elbizonytalanítja. Szerencsére a 3 millió családból csak 200 ezer érezte úgy, hogy neki haza kell vinni még a jövő évi lisztet és cukrot is, mert egyébként ha mind a 3 millió család ezt tette volna, akkor egy nap alatt tényleg az összes bolt kiürült volna az országban. Milyen szerencse, hogy a pánikra csak a társadalmunknak ilyen része az, aki reagál!

De itt van az iskolabezárási kérdés, illetve az érettségizők kérdése. Nem emlékszünk rá, mert mindannyian fiatal korosztály vagyunk, de tanultunk róla, hogy amikor a második világháborúban a front elérte hazánkat, akkor először a keleti országrészben, és ahogy a front haladt előre, a nyugati országrészig körülbelül hat hónap alatt bezárták az iskolákat. De kiknek biztosították végig a tanulást és az előmenetelt? Az érettségiző osztálynak. Tudjuk jól, egyik képviselőtársammal éppen egy órája beszélgettünk arról, hogy hány tanuló nem tud tanár nélkül tanulni. Nem tud tanár nélkül, tanár felügyelete nélkül tanulni. El tudja azt bárki képzelni, hogy milyen komoly veszély van abban, hogy egyébként egyetemre alkalmas fiatalok most e miatt a helyzet miatt akár nem jutnak be a felsőiskolákba, mert számukra nem lesz elég a digitális tanulás lehetősége?

Én azt gondolom, hogy most a hazánkban a társadalom ahhoz képest, hogy mennyire keveset tud, és mennyire rá kellett arra jöjjön, hogy nincsenek rendszerek, nagyon tisztességesen viselkedik, nagyon együttműködően viselkedik, és meghajlok a nemzetem nagysága előtt, hogy ebben az óriási problémában ilyen fegyelmezetten, odaadóan és tényleg hazafiként viselkednek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)