Szijjártó Péter (Fidesz)

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mi kifejezetten fontosnak gondoljuk azt, hogy egy magyar parlamenti képviselő töltheti be a NATO Parlamenti Közgyűlés elnöki pozícióját egy olyan időszakban, amely ma gyakorlatilag a NATO jövőjéről szóló vitával van elfoglalva, hiszen hallhattuk egészen nagy és erős NATO-tagországok vezetőinek véleményét arról, hogy a NATO milyen állapotban van. Ezek általában inkább negatív, mint pozitív irányba megfogalmazott vélemények voltak.

Mi azt gondoljuk, hogy a NATO továbbra is mint a világ legsikeresebb, legnagyobb katonai szövetsége, a magyar külpolitika egyik legfontosabb pillérét jelenti. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a folyamatosan, mondhatnám, napról napra vagy óráról órára változó világban a NATO-nak is alkalmazkodnia kell az új körülményekhez, hiszen nyilvánvalóan a mostani biztonsági kihívások, meg azok a biztonsági kihívások, amik akkor voltak ebben a világban, amikor a NATO létrejött, köszönőviszonyban sincsenek egymással. Magyarul: azok a biztonsági kihívások, amelyek akár a kiberbiztonsághoz kapcsolódnak, a globálissá váló terrorfenyegetettséghez kapcsolódnak, ezek a biztonsági kihívások muszáj, hogy alakítsák valahogyan a NATO működési struktúráját, ezért fontosnak gondolom, hogy mi, magyarok erőteljesen képviselve legyünk ezekben a vitákban. Ezért természetesen az elnök úr számíthat ebbéli tevékenységében a politikai támogatásunkra.

Magyarország, hasonlóan a többi NATO-tagországhoz, komoly vállalásokat tett Walesben, amelyek alapján 2024-re a védelmi költségvetés a GDP 2 százalékát el kell hogy érje. Még nem vagyunk ott, de jól haladunk az előre elhatározott menetrend szerint, így legkésőbb 2024-ig természetesen ezt a célkitűzést teljesítjük.

Keveset beszélünk viszont arról, hogy Walesben nemcsak ezt az egy kötelezettséget fogadtuk el magunkra nézvést, hanem egy másikat is, mégpedig azt, hogy a védelmi költségvetésen belül a kiadások 20 százalékát minimum fejlesztésre fordítjuk. És örömmel jelenthetem itt önöknek, bár nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, de a Honvédelmi Minisztérium teljesítménye nyomán a tavalyi esztendőben először mondhattuk el magunkról azt, hogy a kettőből az egyik walesi kötelezettségvállalásunkat teljesítettük, hiszen tavaly a védelmi kiadásoknak, a védelmi ráfordításoknak több mint 20 százalékát fejlesztésre fordítottuk. Én azt gondolom, hogy ez egy nagy dolog.

Ami a Nyugat-Balkánt illeti, elnök úr beszélt erről is. Mi a NATO-bővítés következetes támogatói vagyunk, ugyanúgy, mint az európai uniós bővítés esetében is. Montenegró vonatkozásában is próbáltunk elöl menni, hangosak lenni, segíteni Montenegrót. Ugyanígy tettünk Macedóniával, most már Észak-Macedóniával. Örülünk annak, hogy már csak egyetlen egy ratifikáció hiányzik, reméljük, az is minél előbb meglesz, és ezáltal Észak-Macedónia is tagjává válik a NATO-nak. Reméljük, hogy a NATO ezzel egy kis példát mutat az Európai Unió számára, hogy a bővítési politika igenis tud sikertörténet lenni.

A Nyugat-Balkánon egyébként hangsúlyosan jelen vagyunk, a magyarok, 400 katonánk szolgál Koszovóban ‑ ennek a biztonsági aspektusát talán kevésbé kell itt ebben a Házban magyarázni ‑, és ezt a 400 főt most további 60 fővel fogjuk bővíteni, amelynek nyomán a parancsnoki pozíciót is meg fogjuk pályázni.

Fontosnak tartjuk a terrorellenes küzdelem erősítését a NATO-n belül. Az amerikai-tálib megállapodás hatásait egyelőre elemezzük. Főleg azt elemezzük, hogy ennek milyen hatása van arra a korábbi döntésünkre, hogy a jelenleg 100 fős afganisztáni kontingensünket további 70 fővel megnöveljük.

És akkor, ha megengedi, elnök úr, a házszabály nem adott lehetőséget arra, hogy a napirend előtti felszólalásomra adott reakciókra reagáljak. Kocsis-Cake képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy a legfelső szintű találkozó, tehát Zelenszkij elnök és Orbán miniszterelnök úr találkozója igazából attól függ, egy ukrán oldalon tett feltételesség miatt, hogy a március 26-ai találkozón praktikus megállapodásokat sikerül‑e elérnünk. Mi azt gondoljuk, hogy fontos lenne a legmagasabb szintű találkozó, mert ott látjuk a legnagyobb esélyt ennek a kérdésnek a megoldására.

És hogy milyen módon tudunk együttműködni a többi olyan országgal, amelynek kisebbsége él Ukrajna területén: hát, látszik, hogy eltérő taktikákat választottunk, erre szinte minden képviselőtársam már rámutatott.

Mi azt gondoljuk saját tapasztalatunkból, tisztelt képviselő úr, tisztelt képviselőtársaim, ha nincs valami fogólapunk, akkor onnantól kezdve eszköztelenek vagyunk, ugyanis azok után, hogy mi voltunk a leghangosabb támogatói az EU-Ukrajna társulási megállapodás életbe lépésének és az ukrán vízummentesség életbe lépésének, öt nappal később nyomták át az ukrán parlamenten azt a törvényt, amely az oktatásban kezdte elvenni a magyaroktól a nyelvhasználati jogokat.

Tehát rendkívül fontos, hogy legyen egy olyan nemzetközi politikában használható fogólapunk, amely adott esetben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) képes eredményeket elérni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a Jobbik padsoraiból.)