Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt képviselőtársam számára addig volt a vita értelmes, amíg mindenki egyetértett vele. Én ennél azért tágabban értelmezem a vita lehetőségét, és ha megengedi, továbbra is fenntartom egyet nem értésemet, különösen azért, mert ha jól értem államtitkár úr szavait, van egy megállapodás. Azt mondta, hogy két évbe került kidolgozni a megállapodást a katolikus egyházzal. Ez nem megállapodás, tisztelt képviselő úr, ez egy vagyonátadás, ez egy egyoldalú aktus. Na mindegy, akkor nincs más megállapodás. Azt hittem, hogy elvégezték a házi feladatot, csak mi nem láthatjuk, de akkor ezek szerint nem is végezték el, ha jól értem, amit államtitkár úr mond. (Nacsa Lőrinc: Rosszul!)

Amit különösen ki szeretnék emelni, az még két pont. Egyrészt szeretném jelezni, hogy államtitkár úr nem adott arra egyenes választ ‑ ezt csak a jegyzőkönyv kedvéért rögzítem ‑, hogy mi fog történni a piliscsabai ingatlannal. Ezek szerint két év alatt készítették elő ezt a fajta vagyoncserét. Azt mondja, hogy majd oktatási-kulturális célokat fog szolgálni, de még nem tudjuk.

Valamelyik igaz a kettő közül, vagy a kettő közül csak egyik lehet igaz, de én attól félek, hogy egyik sem igaz, mert nagyon is tudják, hogy mit akarnak tenni ezzel, és félek, hogy az nem oktatási-kulturális célú felhasználás. De majd ezt meglátjuk. Kérdezem izgatottan ‑ azt hiszem, erre nem válaszolt ‑, hogy mi lett az új nemzeti múzeumprojekttel; pedig olyan jól hangzott annak idején.

Ami az MTVA-t illeti: bizonyára nagy terheket raktunk az MTVA-ra, az önök állítása szerint, ámde nem látjuk, hogy az MTVA azóta olcsóbb lett volna, amióta ez a PPP-konstrukció kifutott. Akkor hova lett az a pénz? Most mire költi azt a pénzt az MTVA, amit állítólag korábban a PPP-re költött?

Végül a privatizációt emlegeti Nacsa képviselő úr. Amikor államtitkár úr maga dicsérte itt föl egy mondattal ezelőtt az állami felsőoktatás privatizálásának modelljét ‑ hiszen a Corvinus-modell erről szól ‑, akkor azt kell mondanom, hogy finoman szólva is sajátos.

Végül azt szeretném még elmondani önöknek, hogy ez az önök felsőoktatási modellje: az egyházi intézményeknek állami vagyon, az állami intézményeket pedig privatizálják.