Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, és bocsánatot kérek a képviselő hölgyektől és uraktól, nem akartam kiemelt pozíciót vindikálni magamnak. (Z. Kárpát Dániel: Megszavazzuk…) De úgy gondoltam, hogy talán a vitát meg a beszélgetést, a kialakuló diskurzust előreviszi az, hogyha most és nem a végén reagálok az elhangzottakra.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Először is, amit Brenner képviselő úr mondott, én csak udvarias szerettem volna lenni. Nekem az a szerencsés helyzetem, hogy ELTE-s és pázmányos diplomám is van, úgyhogy én mindkét értelmezést a nagyszombati egyetem jogutódlásával kapcsolatban el tudom fogadni. Ha az ELTE-vel kapcsolatban lesz majd hasonló törvényjavaslat, és annak én leszek a kormányzati előadója, akkor ott is el fogom mondani, hogy az az 1635-ös egyetem jogutódja, aztán majd a Jóisten eldönti, hogy jól tettem‑e vagy rosszul.

Pár dolog a felsőoktatás átalakításával kapcsolatban. Tehát a magyar felsőoktatás versenyképességi problémáiról, illetőleg az ezekkel szemben megfogalmazható intézkedésekről, tervekről, stratégiákról azért az Innovációs és Technológiai Minisztérium elég sokat beszélt az elmúlt másfél-két évben. Palkovics miniszter úr vezetésével zajlott a Corvinus Egyetem fenntartói struktúrájának az átalakítása is. Én tudom, és nem is akarom kinyitni ezt a vitát, egy politikailag érzékeny vita zajlott ebben a kérdésben, de ott mégiscsak arról van szó, hogy azok a kötöttségek, amelyek a mostani finanszírozási és egyetemi felsőoktatás-irányítási rendszerben vannak, az azoktól való eloldás lett a Corvinus-modell átalakításának az indoka, és ettől reméli azt a kormányzat, hogy ezen fenntartóimodell-átalakítás révén és egy nagy összegű tőkejuttatás, illetőleg egy nagy összegű finanszírozásemelés révén a versenyképességi rangsorokban a Corvinus Egyetem előre tud lépni.

És arról is sokat beszélt az Innovációs és Technológiai Minisztérium, ez ügyben a kormány is döntéseket fontolgat, hogy ezeket a modellváltásokat ‑ különböző konstrukciókkal, de hasonló logikát követve ‑ más egyetemeknél is szeretné megtenni, még a ciklus lezárását megelőzően. Ezt csak arra hivatkozással vagy arra utalva szerettem volna egyértelművé tenni, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy itt van egy egyházi felsőoktatási intézmény, amelyik kiemelt prioritást élvez, hanem minden, ami itt történik, az előttünk fekvő törvényjavaslat a magyar felsőoktatás megújításának és versenyképessége növelésére vonatkozó stratégiának az egyik eleme.

A másik, ami elhangzott, hogy mi lesz a piliscsabai komplexummal vagy kampusszal. Én magam is, azt hiszem, osztanám a kormánypárti és az ellenzéki képviselőknek is az alapvetően keserédes hozzáállását ehhez a kérdéshez, mert mindannyian úgy vagyunk vele, hogy örültünk volna, ha ez a konstrukció sikerrel jár, de maga az egyetem vezetése volt az, amelyik most már évek óta egyre nagyobb intenzitással és rendkívül udvarias, de egyre nagyobb hanggal kérte azt, hogy a konstrukció fenntarthatatlansága miatt valamilyen más megoldásban legyen partner az állam.

Ebből következik az, hogy noha a kormány már 2018-ban meghozta azt a döntést, hogy szeretné ezt a kérdést megoldani, most jutottunk el odáig, tehát már önmagában két évig tartott annak a megállapodásnak az előkészítése és annak a konstrukciónak a végiggondolása, hogy ha nem Piliscsabára, akkor hova kerüljenek ezek az oktatási intézmények.

Ráadásul ezt követően a piliscsabai intézmény és a piliscsabai komplexum állam javára történő felajánlásának és az állami tulajdonba vételének még szintén nem jött el az ideje, ez csak a törvényjavaslat elfogadását követően történhet meg, ezért abban, hogy ott milyen funkció fog a későbbiekben megvalósulni, egy pici türelmüket szeretném kérni. Egyébként az teljesen egyértelműen látszik, hogy a felmerülő elképzelések mindegyike alapvetően oktatási, kulturális vagy kutatási célú hasznosításra tesz javaslatot. Ez későbbi döntés eredménye lesz, itt nem várható egy-két napon belül konkrétum az ügyben. Először ezt az állami tulajdonból egyházi tulajdonba történő átadást kell végigvennünk.

És ha már Arató képviselő úr felhozta, én azért, ha megengedik, ennyiben tennék konfliktusos megjegyzéseket is. Ez az egész helyzet, ami például a tévészékház kapcsán előállt, tehát hogy van ott a Palotanegyedben egy üres épületegyüttesünk, az egyébként pont az MSZP-SZDSZ-kormányok egyik legsötétebb ingatlanügyletének köszönhető, a köztelevízió épülete PPP-konstrukcióban történő eladásának. Gyakorlatilag eladták a Szabadság téri ingatlant, majd utána éveken át visszabéreltették. Ebből következően a külföldi beruházó gyakorlatilag ingyen jutott ahhoz az ingatlanhoz, és amikor 2010-ben a jobboldali kormány hatalomra került, akkor egy kész helyzettel szembesült. A Rádió épületét és a környező épületeket hagyták lepusztulni, azok csak a technológiai feltételeknek, a XXI. századi feltételeknek nem feleltek meg. Részleges felújítás volt, és egy olyan konstrukciót örökölt a Szabadság téri PPP-rendszernek vagy -struktúrának az eredményeként, ami még hosszú évekig megterhelte a köztelevíziónak és az MTVA-nak a költségvetését. Ezért volt racionális döntés az, hogy egy helyre, egy külső bázisra kerüljön a köztelevízió és a közrádió összevonásra.

Ennek következményeként szabadultak fel ezek az épületek, amik jelenlegi formájukban kétségtelenül nem alkalmasak oktatási intézménynek, de én azt hiszem, hogy ez nem okoz problémát. Önmagában az egyetem fenntartója, a katolikus egyház is azt gondolja, hogy ez nem okoz problémát. Ők azt mondják, hogy számukra a megfelelő források, a megfelelő infrastruktúra-fejlesztési tervek rendelkezésükre állnak, és amint egyházi tulajdonba kerülnek ezek az ingatlanok, akkor az erre vonatkozó fejlesztések azonnal el tudnak indulni.

Tehát én azt gondolom, és erre garanciát is tudunk kérni ‑ és kaptunk is garanciát ‑, hogy ott a hallgatók és az oktatók számára XXI. századi körülmények fognak rendelkezésre állni, amikor ez az oktatási tevékenység elindul.

És tartozom még önöknek annyival, hogy az esztergomi tanárképzés helyzetével kapcsolatban is referáljak önöknek. Jelen pillanatban ezzel összefüggésben nincs döntés, én legalábbis ilyen típusú döntésről nem tudok. Kétségtelen, felmerül az a kérdés, hogy ez esetben az esztergomi képzési hely fenntartása indokolt-e. Én azt gondolom, hogy azért az egyházon belül is egyébként, azért túlzás lenne azt mondani, hogy megosztottság van, de különböző elképzelések vannak.

Mi összességében nyilván örülünk annak, hogyha Budapesten kívüli képzési helyeken is zajlik felsőoktatási tevékenység, de ez alapvetően a fenntartónak a felelőssége, ami jelen esetben a katolikus egyház. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.