Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Simogatja az embert az erőteljes kormánypárti érdeklődés, és örülök, hogy ilyesmit tudok kiváltani önökből ennyi év után is, pedig hát 2010 óta koptatjuk jó páran közösen ezeket a padsorokat. El kell hogy mondjam önöknek, miközben említettem azt, hogy négy magyar régió található az Unió legszegényebbjei között, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy bolgár és román térségekkel versenyezve ezen elképesztően hátul található pozíciókért, már ha ezt versenynek lehet nevezni, tényleg elképesztőnek tartom azt a hangnemet, amellyel olyan ellenzéki képviselőket támadtak az iméntiekben, akik az érintett magyar falvak lakosságát tevőlegesen, akár egy tárgyalóteremben, akár a terepen többszörösen bizonyított módon védték, védik; tehát olyan képviselőket, akik azért már letettek az asztalra ezen a fronton valamit.

Nem azt mondom, hogy menjenek utánuk, nem azt mondom, hogy egy jogszerűtlen kilakoltatáson jelenjenek meg együtt, mondjuk, Varga-Damm Andreával, bár ez sem lenne az ördögtől való gondolat, de legalább a kölcsönös tisztelet azon alapjára lenne jó visszatérni, ahol nem hazugságokkal borítják el ezt a vitát, mint tette azt Nacsa képviselőtársam a migrációs tematika kapcsán. Aztán lelepleződött a hazugság, ezt ugye, Balczó Zoltán kiigazította, azóta ezt a témát nem melegítette fel újra, nagyon remélem tehát, hogy a tárgyban tudunk végre egy olyan diskurzusig eljutni, amelynek értelmében közös eredményeket is találhatunk.

De még egyszer mondom, a valóság elhazudása nem vezethet efelé, a magyar vidék kiürülését meg kell állítani operátorokkal, ösztönzőkkel. Egyébként, hogy pozitívat is mondjak, a falusi CSOK, ha a feltételrendszerét kiegészítené a kormány, és elérhetővé tenné sokkal szélesebb kör számára, egy jó eszköz lenne ebbe az irányba, és nagyon remélem, hogy a vita során még hasonló ötletekről is lesz alkalmunk beszélni. Köszönöm.