Schanda Tamás János

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! A magyar kormánynak is az az álláspontja, hogy nem üres szavakra, hanem cselekvésre van szükség a klímavédelemben, éppen ezért furcsa, hogyha ezzel pont minket akarnak vádolni, az egyetlen politikai szereplőt, aki már eddig is valódi intézkedéseket tett, és nem kizárólag csak beszélt erről a kérdésről.

Másrészt azzal fejezte be a felszólalását, hogy fontos lenne, hogy az Országgyűlés előtt is vitassuk meg ezeket a valóban fontos kérdéseket. Azt gondolom, erre többek között pont az ön indítványa nyomán lesz lehetőség, ha ezen alkalommal megtisztelnek bennünket a jelenlétükkel, és eljönnek egy olyan politikai vitanapra vagy egy olyan határozat megvitatására, amit önök kezdeményeztek.

(13.30)

Erre, emlékszünk jól, a tavalyi vagy tavalyelőtti év során, ugye, nem volt mód, hiszen hiába kezdeményeztek politikai vitanapot, azt követően kizárólag csak a Fidesz és a KDNP, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója, illetve a kormány képviselői voltak jelen a parlamenti vitán.

Egyetértünk azzal is, hogy a teremtett környezetünk védelme mindannyiunk közös érdeke és egyben felelőssége is, és hogy mindenkinek kell tennie a környezet megóvásáért is. Emlékeztetném arra, tisztelt képviselő asszony, hogy korábban Brüsszelben is sikerült egyezségre jutniuk a tagállamoknak. Megcélozzuk, hogy 2050-re szén-dioxid-mentes legyen az európai gazdaság. Ezt Magyarországon is el tudjuk érni, de ehhez sok munkára és komoly összefogásra van szükség, hiszen hazánk alapvetően egyetért ezzel a céllal, de világossá kell tenni azt is, hogy ezeknek nem lehet a következménye az energia- és élelmiszerárak emelkedése, és többletköltségek nem terhelhetik a fogyasztókat. Az is világos és egyértelmű a magyar kormányzati álláspontban, hogy a leggazdagabb államoknak, a legnagyobb szennyezőknek és a legnagyobb multinacionális cégeknek kell ebből a legnagyobb mértékben kivenniük a részüket. Ragaszkodunk ahhoz, hogy ne a magyar családokkal fizettessék meg a költségeket a klímarombolók helyett, és mindenképpen el fogjuk kerülni az élelmiszer- és energiaárak emelését.

Arra is szeretném felhívni a figyelmét, tisztelt képviselő asszony, hogy az Európai Bizottság javaslatáról az Európai Tanács szükséges, hogy döntést hozzon. Az Európai Tanács pedig ezt a döntést biztos, hogy hosszas viták után fogja majd meghozni, már csak azért is, mert az európai uniós intézményrendszerben számtalan egymásnak ellentmondó, különböző ambíciószinttel rendelkező javaslat kering az asztalon; egyrészt az ön által említett bizottsági dokumentum, másrészt pedig érdemes megnézni az Európai Unió költségvetéséről szóló javaslatot, amely egy alacsony ambíciószinttel rendelkezik, kevés forrást szeretnének költeni szerintünk a szükségeshez képest a klímavédelemre és a klímaadaptációra ahhoz az összeghez képest, amit mi egyébként szükségesnek és reálisnak tartunk.

Éppen ezért mondjuk azt, és örülünk, hogyha ezt az álláspontunkat ön is elfogadja és alátámasztja, hogy ragaszkodnunk kell a kohéziós támogatások megtartásához, nem fogadhatjuk el, hogy a klímavédelemre hivatkozva brüsszeli vagy baloldali érvelés alapján a rezsit, illetve az élelmiszerárakat emeljék, vagy éppen a nekünk járó támogatásokat akarják csökkenteni. Tudom, hogy önnel ezen a téren nem tudunk egyezségre jutni, de kiemelten fontosnak tartjuk az atomenergia hasznosítását is, mert határozott álláspontunk az is, hogy anélkül nincsen hatékony kibocsátáscsökkentés, és továbbra is várjuk végre az LMP, az LMP-Zöldek zöldfordulatát, amikor belátják, hogy atomenergia nélkül, az atomenergia-technológia támogatása nélkül nem lehet a közös klímavédelmi céljainkat elérni.

Tisztelt Képviselő Asszony! A 2018-as statisztikák szerint az uniós szén-dioxid-kibocsátás 43,5 százalékát egyébként a három legnagyobb szennyező, Németország, az akkor még EU-tag Egyesült Királyság és Olaszország okozza. A volt szocialista országok ugyanakkor a Közösség összes kibocsátásának csak az egyötödéért felelnek, és ennek több mint kétharmadát pedig Lengyelország, Csehország és Románia együttesen okozza. Magyarország egy főre jutó éves szén-dioxid-kibocsátása ehhez képest elenyésző. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)