Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Már megszokhatták, hogy hétről hétre valamely olyan vívmányunkra, olyan történelmi emlékünkre emlékezem, amely mindenképpen történelmünkhöz és hazánk fejlődéséhez hozzájárult.

Ma 170 éve, 1850. március 9-én indult útjára a Pesti Napló napilap, amely bizony 1939 októberéig működött. A szabadságharc utáni időszak legfontosabb sajtótörténeti vívmányának tekintette azt a korszak, hiszen cenzúra nélküli, a hatalom befolyása nélküli napilap indult, amelyet olyan értelmiségiek alapítottak, akiknek fontos volt a hiteles és széles körű tájékoztatása a polgároknak.

Egy Császár Ferenc nevű úr alapította, aki egyébként táblabíró volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, és a Kisfaludy Társaság kiemelt tagja; mindannyian tudjuk, akik történelmet tanultunk, hogy abban a korban a Kisfaludy Társaságnak milyen fontos intellektuális befolyása volt hazánk értelmiségére. Deák Ferenc híres cikke, húsvéti cikke 1865. április 16-án is e lapban jelent meg, amely aztán egy széles társadalmi polémiát indított arra vonatkozóan, hogy a kiegyezés kell‑e, illetőleg a kiegyezés folyamatában a különböző társadalmi csoportok, illetőleg a különböző politikai oldalak bizony versengtek egymással, s majd a kiegyezés bekövetkezett.

Kiadók és főszerkesztők tömege követte ezt az időszakot, a 89 év alatt megszámlálhatatlan menynyiségű főszerkesztő és tulajdonos lett, de a lényeg az volt, hogy a lap maradt. 1911-ben itt tört ki az első újságírósztrájk a világon, amely aztán eredményes is lett, mert a kiadó a fizetésemelést megadta az újságíróknak. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején betiltották, és ’19. szeptember 28-án jelent meg újra az első szám, amelynek első oldala üres maradt, mert a cenzúra nem engedte a cikkeket megjelenni.

1933-ban meghalt Miklós Andor, aki az 1900-as évek elején került a laphoz szerkesztőként, majd 1910-ben többedmagával elment, és 1920-ban tért vissza már tulajdonosként a laphoz, és ő vitte tovább egészen 13 éven át. Halálakor feleségére, Gombaszögi Fridára, az akkori időszak nagy színésznőjére hagyta, de bizony az 1939-es években olyan átláthatatlan gazdasági és politikai viszonyok voltak, hogy bizony az állam a nyomdát és Az Est lapot és ennek a lapnak a kiadását is elvette a tulajdonosoktól. Ezzel megszűnt a lap.

Polgári napilapként az elmúlt kétszáz év során a leghosszabb ideig adták ki ezt a lapot, és a történelmi korokon átívelő hű krónikása volt hazánk, Magyarország politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életének. Ma, amikor nap mint nap arról beszélünk, hogy a sajtószabadság milyen fontos, amikor arról beszélünk, hogy az álhírek, már a fake news, a világon mindenütt erről beszélünk, milyen komoly rombolást tudnak a társadalomban okozni, akkor nagy öröm megállni egy percre emlékezni, például egy ilyen évfordulóra, amikor is egy olyan lapra emlékezünk, amely közel 90 évig működött, ahol a hitelesség, a széles körű tájékoztatás, a megbízhatóság, a tájékoztatásnak társadalomépítő adottsága ilyen hosszú időn át fennállt, és azt tudjuk mondani, hogy Magyarország életében például ez a lap is egy olyan örökség, amely örökségre építhetnének ma azok, akik sajtónak nevezik magukat. A mai világban, a fake news világában a sajtó nem sajtó, hanem harsona.

Azt javaslom mindazoknak, akik ezt ma művelik, hogy néha álljanak meg, emlékezzenek azokra a történelmi lapokra, amelyek meg tudták hosszú évtizedeken, majdnem egy évszázadon őrizni a valódi sajtójelleget, a hitelességet. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)