Hohn Krisztina (LMP)

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! 2014 óta nem változott a pedagógusbérek vetítési alapja. Az imént hallhattuk, hogy a minimálbér megduplázódott az elmúlt években, de mivel a pedagógusok bérének vetítési alapja nem változott, ezért 2019-ben egy pályakezdő, főiskolai diplomával rendelkező pedagógusnak mindössze a garantált bérminimumra kell hogy kiegészítsék a bérét. Tehát vélhetően a garantált bérminimumot keresi.

Mára az oktatásban dolgozók az elmúlt évek megaláztatásai után fordulóponthoz jutottak. Már szinte minden módon megcsonkították a jogaikat a szabad oktatás és véleménynyilvánítás terén. Ma, 2020-ban ott tartunk, hogy egy intézménynek szinte beleszólása sincs abba, hogy mit és hogyan tanítson, és hogy a tanároknak nincs lehetőségük sem a tiltakozásra. Ezek a jogfosztott iskolák és tanárok azok, akik a magyar átlag szerint is megalázó fizetést visznek haza pályájuk legnagyobb részében.

Szeretnénk, ha a kormány belátná, hogy itt nem elég egy kegyeleti 10 százalékos emelés. Valódi bérfejlesztésre van szükség, amely nem csak az éves inflációt követi. A bérek emeléséhez első körben szükség van a bérek átlaghoz fejlesztésére. Hiába mondja a kormány, hogy évről évre többet költ az oktatásra, GDP-arányosan alacsonyabbak a kiadások 2020-ban, mint voltak 2010-ben. Nem arra kell fókuszálni, hogy az EU-átlaghoz képest mennyit költünk az oktatásra, hanem arra, hogy itthon mire lenne szükség a fejlődéshez. Ha látom, hogy beteg a gyümölcsfám, akkor nem adhatok neki csak annyi gondoskodást, mint az egészségesnek.

Elengedhetetlenül szükséges a pedagógusi bértábla minimálbérhez kötése, a diplomás minimálbér bevezetése és általuk a pedagógusi dolgozói szegénység felszámolása. Nem véletlen, hogy hatalmas a lemorzsolódás a pedagógiai karokon, és hogy a végzetteknek nagyjából fele áll csupán munkába. A pályakezdőknek járó havi nettó 140 ezer forintos fizetés illuzórikus vonzóerő abban az országban, ahol egy átlag budapesti albérlet havi 165 ezer forintba kerül. Vásárlóerő-egység szempontjából tanárfizetésben utolsók közt vagyunk az EU-ban, arról nem is beszélve, hogy a mesterképzés elvégzése után a befagyott bértábla miatt egy fillérrel sem kapnak többet a pályakezdők. De a társadalmi megbecsültség sem kárpótolja a bérbeli kiesést szegény tanári pályát választó csodabogaraknál. Az oktatás minden szintjén kevesebbet keresnek a tanárok, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező más munkavállalók. Ugyanez vonatkozik a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő kollégákra ‑ ők még ehhez képest is aránytalanul kevés pénzt visznek haza.

Mi fog egy friss pályakezdőt arra motiválni, hogy menjen el egy hátrányos helyzetű térségbe tanítani? Egyre rosszabb a helyzet ott a felzárkóztatással, és ha nem oldjuk meg záros határidőn belül a kiemelt juttatást az ilyen térségekben dolgozó pedagógusok körében, akkor hamarosan elveszítjük annak lehetőségét, hogy ezek a gyerekek valaha is felzárkózhassanak a jövőbeli kilátásaikat illetően. Ha nem nyújtunk kiemelt bérezést, szolgálati lakást, extra motivációt ezeknek a pedagógusoknak, mi gátolja majd meg az oktatás szempontjából szegregált szigetek létrejöttét az országban? De továbbmegyek: ha záros határidőn belül nem történik valódi bérfejlesztés, itt éveken belül nemcsak névleg nem lesznek pedagógusok az országban, hanem gyakorlatilag sem, hiszen ilyen megalázó körülmények közt pályakezdők sem lesznek.

A pedagógusképzés színvonalának növelése kell. Nemcsak a pedagóguspálya megbecsülése romlott, hanem a munkakörülmények is. A bérfejlesztés bár alapvető, de nem csak erre lenne szükség egy XXI. századi oktatási rendszerhez. A cél az lenne, hogy minél jobb képességű tanulók kerüljenek az egyetemekre, akiket aztán meg tud fizetni az állam. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)