Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Külön örülök, hogy Tállai államtitkár úr még a teremben van. Akkor tartsunk egy kis matematikaórát! KSH-kiadványból szeretnék felolvasni Tállai államtitkár úrnak: 2002-ben 31 511 lakás épült, 2003-ban 35 543, 2004-ben 43 913, 2005-ben 41 084, 2006-ban 33 864, 2007-ben 36 159, 2008-ban 36 075, 2009-ben 31 994, 2010-ben 20 823. Sajnálom, hogy kiment államtitkár úr, ez a KSH kiadványa, ezt még talán önök sem hamisítják úgy, ahogy kellene, hogy utólag ezt módosítani tudnák.

Csak hogy tisztában legyünk az utána következő időszakkal, akkor folytatnám, hogy hogyan alakult Magyarországon a sikeres, Orbán-kormány családpolitikájának köszönhető lakásépítések száma: 2011-ben 12 655, ’12-ben 10 560, 2013-ban 7293, ’14-ben 8358, ’15-ben 7612, ’16-ban 9994, ’17-ben 14 389 épült, ’18-ban elérte a 17 681-et, és ’19-ben az előzetes adatok alapján éppen csak el fogja érni a húszezret az újlakás-építések száma. Szóval, ajánlom államtitkár úrnak is és a fideszes képviselőtársaknak is, hogy amikor arról beszélnek, hogy hány évet vettünk alapul, meg milyen időszakokat, akkor böngésszék ezeket a kiadványokat.

Ha arról beszélünk, hogy mekkora súlyos probléma a fiataloknak az első lakáshoz jutás, akkor még egyszer elmondanám, hogy a 25 évesek 60-80 százaléka él még a szüleivel, a harmincas korosztály egyötöde. És nem kényelmi okok miatt teszik ezt ‑ természetesen van ilyen is elenyésző számban ‑, hanem a legnagyobb többsége azért, mert álmodni sem mer egy új lakásról, vagy nem meri felvenni azt a fajta hitelt, amiről itt ódákat zengett államtitkár úr.

Látjuk nagyon jól az elmúlt időszakból, hogy szakértők szerint a kormány lakáspolitikája nem oldja meg a meglévő lakhatási problémákat. Pontosan azt látjuk, és szakemberek írták le, hogy az elmúlt időszak hitelvételei miatt ‑ és erre ösztönöztek önök is, igaz, hogy nem devizahitelről beszélünk most már, hanem forintalapú hitelről ‑ egy újabb olyan válság fog bekövetkezni, ami egy újabb hitelcsapdát állít a következő generációnak. Önök azt kommunikálják, hogy vegyél fel minél több hitelt, ha kell, akkor nem is lakásra, mert most már akármire költhetik, igaz, hogy az a feltétel, hogy három gyerek szülessen meg. Csak, tudják, ez egy felelőtlen politika. Amikor a kormány mondja azt, hogy felelőtlenül vegyél fel hiteleket, az egy felelőtlen kormányzási politika.

Mi azt mondjuk ezzel szemben… Azt is látjuk ‑ még ezt el kell mondanom ‑, hogy az elmúlt évek támogatási politikája azt hozta magával, hogy soha nem látott mértékben emelkedtek az albérleti árak, és soha nem látott mértékben hozta magával az ingatlanárak emelkedését. Ezért mondtam az előző felszólalásomban, hogy ma Magyarországon egy 50 négyzetméteres használt lakás megvételéhez majdnem tíz évig kell letenni a nettó fizetését egy fiatal párnak úgy, hogy semmi másra nem költött, akkor még nem élt. Én azt gondolom, hogy ez nagyon nincs rendben.

Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy egy lakbértámogatási rendszert kellene kialakítani, és gátat kellene szabni annak, ami ma Magyarországon elindult, hogy Budapesten, mondjuk, az egekben van a lakbérár; bár nem kell messzire menni, sokszor nemcsak Budapesten, hanem a vidéki nagyvárosokban is, azért mondtam azt, hogy az 50 négyzetméteres lakás esetében egy debreceni lakásról beszélünk, már Debrecenben drágább egy ilyen lakás, mint Budapesten.

Arról beszélünk, hogy szociális bérlakásokat kellene építeni Magyarországon, amivel önök nagyon elmaradtak az elmúlt tíz évben. Arról kellene beszélnünk, hogy hogyan tudnánk a fiataloknak olyan fizetést adni, hogy ne a hitelbe kelljen belemenekülniük, hanem magából a fizetésükből tudnának lakást vásárolni, és nem hitelből. Higgyék el, ahogy látjuk az önök gazdaságpolitikáját és családpolitikáját, ez a következő években még rosszabb lesz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)