Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! A jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük: nem én vádoltam önt gyűlöletbeszéddel, ön tulajdonította ezt Mellár képviselőtársunk szavait követően. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ezt rögzítsük, tisztázzuk, és kérem, gondolja át ezt a kijelentését.

De, kivettem a szavaiból, nem támogatja az önálló határőrség visszaállítását Magyarországon. Tehát azt a szakmai javaslatot, még egyszer mondom, kőkemény szakmai koncepciót, ami az asztalon van (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Kőkemény!), a jelek szerint még vitára méltónak sem tartja.

Az a bajom, miniszterelnök úr, ezzel az egésszel, ami a magyar parlamentben történik ‑ és 2010-hez képest is zuhanó színvonal mellett (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!) ‑, hogy önök a saját házszabályukat is megszegik. Miniszterelnök úr, én kérdeztem önt korábban elhelyezés nélküli kilakoltatásokról, nem kaptam érdemi választ, pedig az önök országában történik ezrével. Kérdeztem most a határőrségről, nem kaptam egyértelmű választ. Kérdezhetném a magánnyugdíjpénztári elvont ezermilliárdos vagyontömegről, kérdezhetném a lakáscélú előtakarékosság állami lábának megszüntetéséről, egyikre sem kapok önöktől érdemi választ. Önök a saját szabályaikat megszegik! Az önök által elfogadott házszabály rögzíti, hogy minden egyes konkrét kérdésre konkrét válaszokkal kellene adózniuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A legsúlyosabb kérdést fel sem teszem: hogy fordulhat elő, hogy a kormányzati propaganda mellett (Az elnök ismét csenget.) demográfiai téren a legrosszabb adatokat produkálja ez az ország (Dr. Semjén Zsolt: Ezt honnan veszed?), és bárcsak ne így lenne! Az a kérésem önhöz, tartsák be a saját szabályaikat, a saját házszabályukat... (Dr. Rétvári Bence: Az időkeret is egy szabály!)