Orbán Viktor (Fidesz)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Ha jól értem, akkor két kérdés van itt. Az egyik a fiatalok és a külföld, a másik pedig a paksi beruházás.

Először is: ismeri az álláspontomat, hogy én elismeréssel vagyok azok iránt a fiatalok iránt, akik úgy döntenek, hogy kipróbálják magukat külföldön is. Nem értem, miért támadják őket. Önök állandóan úgy beszélnek (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) a külföldön munkát vállaló magyarokról, mintha azok valami rossz dolgot tennének. Nem rossz dolgot tesznek. Azt teszik, amit a saját életük szempontjából a leghelyesebb döntésnek ítéltek. Tehát én szeretném világossá tenni, hogy semmifajta negatív véleményt nem szabad kialakítani a mi fölfogásunk szerint azokról, akik külföldön próbálják meg érvényesíteni a tudásukat.

A második dolog, amit szeretnék önnek megemlíteni, az az, hogy a külföldre menők számát, arányát tekintve Közép-Európában Magyarországon a legkedvezőbb a helyzet.

A harmadik dolog, amit fontosnak tartok, az az, hogy azt hiszem, a tavalyi évben történt meg az ‑ és a folyamat erősödik ‑, hogy többen jönnek haza, mint amennyien elmennek. Mint ahogy nem kell kritizálni azokat, akik elmentek, azokat sem kell kritizálni, akik hazajöttek, mert nyilván azért döntöttek úgy, mert a saját személyes életük szempontjából ezt tartották a legjobb döntésnek.

Ami a klímavédelmet és a paksi beruházást illeti, ott szeretném önnek fölhívni a figyelmét arra, hogy nem ismerünk olyan szén-dioxid-kibocsátás-mentes gazdaságot, amely mellőzni tudná a nukleáris energiát. Tudom, hogy egy zöldpártnak ‑ azt hiszem, talán nem sértés ez ‑, mint amilyen önök, ez egy kényes dilemma, mert vagy az egyiket kell föladni, vagy a másikat. De higgye el, az egyetlen racionális álláspont az, hogy ha CO2-kibocsátástól mentes gazdaságot akarunk, és közben energiát is akarunk termelni és fogyasztani, ahhoz nukleáris energiára szükség van. Ezért arra kérem, hogy ön is támogassa a paksi beruházást. (Taps a kormánypárti padsorokban.)