Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Már csak azért sem fogok személyeskedni, mert engem az ön személye nem nagyon érdekel. (Derültség az ellenzéki, felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Érdekel viszont a politikája, és érdekel az, hogy mit tesz a hazánkkal, evvel az országgal.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön nem válaszolt Jakab Péter kérdésére, amikor azt kérdezte, hogy hogyan fog megbirkózni a magyar egészségügy a koronavírus-járvánnyal akkor, amikor 2-3 ezer forintos jutalmakat fizetnek a mentőszolgálatnál; akkor, amikor sok milliárd forintos adóssága van a kórházaknak az elégtelen finanszírozás miatt; és akkor, amikor 971 orvos hiányzik a kórházakból, 459 a járóbeteg-ellátásból, és összességében tízezer egészségügyi dolgozó hiányzik ma Magyarországon.

És nem válaszolt Harangozó képviselő úrnak sem, aki azt kérdezte, hogy miért rekeszti ki a szegény sorsú diákokat az oktatási rendszerből. A 17 éves tankötelezettséggel, a tankötelezettség leszállításával (Dr. Rétvári Bence: Ti tandíjat vezettetek be.); azzal, hogy olyan tandíjakat vezettek be az egyetemeken (Dr. Rétvári Bence: Ti vezettétek be.) ‑ csak másképp hívják, Rétvári államtitkár úr, de az attól még tandíj ‑, ami egy átlagos magyar családnak megfizethetetlen; azzal, hogy folyamatosan szűkíteni akarják az érettségit adó férőhelyeket a közoktatásban; azzal, hogy tönkreteszik a szakképzés rendszerét; azzal, hogy kiszervezik most már a közszféra alól és a közoktatásból az egész szakképzési rendszert; és azzal, hogy olyan családtámogatási rendszert vezettek be, ami nem jut el a legszegényebb szülőkhöz, a legszegényebb családokhoz. Nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit kínál ez az ország ma a szegény sorsú fiataloknak, szegény sorsú családoknak a közmunkán vagy a kivándorláson kívül.

Miniszterelnök úr, vállalja a felelősséget azért, hogy ilyen helyzetben van az oktatás és az egészségügy? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)