Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azért kértem most szót, hogy halljam a vezérszónoki felszólalásokat is, hogy tudjak reagálni a képviselő hölgyek és urak által elmondottakra. Elöljáróban annyit szeretnék rögzíteni, hogy a kormány támogatja az Országgyűlés előtt fekvő törvénymódosítást, és elsősorban azért emelkedtem szólásra, mert az önkormányzatokkal összefüggésben és a kormány önkormányzat-politikájával összefüggésben elhangzó ellenzéki vad állításokat szerettem volna helyre tenni.

Ugyanis azért a történet nem 2020-ban indul, és azért az ellenzéki képviselők figyelmét nekem tisztem minden alkalommal felhívni arra, hogy a történet nem 2019. október 13-án indul, amikor egyébként néhány településen valóban önkormányzati pozíciókat nyertek ellenzéki képviselők. A történet, a magyar önkormányzatiság helyzete, válsága, kilábalási lehetőségei gyakorlatilag a rendszerváltoztatás óta itt vannak velünk megoldandó problémaként. Nem véletlen, hogy a 2010-ben kormányzati pozícióba került jobboldali politikának elsősorban az önkormányzatokat kellett rendbe tennie, mert az önkormányzatok kapcsán alakult ki az az áldatlan állapot, amelynek előidézésében egyébként itt az ellenzéki padsorokban ülő településvezetők, részben kormányzati pozícióban lévők is részt vettek, és ilyen értelemben felelősséget vállalnak.

Ugyanis akkor egy olyan rendszer volt, amelyik ugyan törvényi szinten rögzítette, hogy az önkormányzatoknak milyen feladatokat kell ellátni, de hozzájuk a megfelelő finanszírozást a kormányzati politika keretében tartotta, és nyilvánvalóan az általános megszorításpolitika keretében gyakorlatilag az önkormányzatok kivéreztetésére játszott. Ezért volt az, hogy az önkormányzatok 2002-2010 között eladósodtak, minden önkormányzat, tehát ebbe a fideszes és az ellenzéki önkormányzatok is beletartoztak. Kétségtelenül igaz az, és azt is ilyen alkalmakkor mindig el kell mondani, hogy azért élenjáró módon még ebben a válságos időszakban is főleg az ellenzéki vezetésű, tehát a liberális, baloldali vezetésű önkormányzatok adósodtak el, a fideszes önkormányzatok valójában még ezekben a helyzetekben is jobban tudtak gazdálkodni. (Z. Kárpát Dániel: Kitüntetést adjatok magatoknak!) De a helyzet mindenkit sújtott. Ezért aztán a 2010 utáni politika elsődleges feladata volt az, hogy az önkormányzati szektort ebből az adósságspirálból és ebből a fenntarthatatlan finanszírozási rendszerből kirángassuk. Ez Budapest esetében több száz milliárd forintnyi adósság átvállalását jelentette, országos szinten meg 1300 milliárdnyi adósság átvállalását megyei és települési önkormányzatok esetében.

Lehet, hogy Csárdi képviselő úr egyébként a feladatfinanszírozási rendszernek nem a legnagyobb híve ‑ természetesen szíve joga ezt kritizálni ‑, de mégiscsak sikerült egy olyan finanszírozási rendszert kialakítani, és az önkormányzati feladat- és hatásköröket átstrukturálni, ami azóta, évek óta működőképes. Kétségtelenül igaz, hogy azon folyamatosan megy a szkanderezés a kormányzat és az önkormányzatok között, hogy egy-egy adott, egyébként akár kötelezőnek tekintett önkormányzati feladatot pontosan milyen normatívával kell a kormányzatnak támogatni, de az, amit ön mondott, képviselő úr, hogy ennyi százalékot finanszíroz, annyi százalékot finanszíroz, ez számítás kérdése.

Ez attól függ, hogy a finanszírozást, pontosabban, a feladathoz kapcsolt költségeket miként állapítjuk meg. De mégiscsak az a helyzet, hogy a feladatfinanszírozási rendszer hatálybalépése óta, és az adósságfék, tehát az önkormányzati eladósodás megakadályozását szolgáló törvénymódosítások óta a magyar önkormányzati rendszer köszöni szépen, működik, az képes ellátni azokat a feladatokat, amelyeket a törvény kötelező önkormányzati feladatként azonosít, és egyébként nem nagyon hallottunk egészen eddig olyan önkormányzatokról és településvezetőkről sem, akik azért panaszkodtak volna, merthogy fejlesztésre, beruházásra vagy szabadon választott önkormányzati feladat ellátására ne lenne forrás.

Egyébként ezt a célt szolgálják az önkormányzatok saját maguk által megállapítható adóbevételei. Tehát saját bevételből mindenki azt csinál, azt úgy határozza meg, ahogy szeretné. Tehát ha Csárdi képviselő úrnak a választókerületében az I. kerületi polgármester asszony azt mondja, hogy ő szeretne szabadon vállalt önkormányzati feladat keretében valamit ellátni, mondjuk, szivárványszínűre szeretné festeni a várfalat ‑ azt gondolom, hogy nem örülnénk ennek, ha így lenne, de ha ezt szeretné ellátni (Nacsa Lőrinc: Esély van rá!) ‑, akkor fogja és adót emel. És akkor az adóemelésből, a helyi adó megállapításából jövő bevételből ezt az ő politikájának oly kedves szakpolitikai lépést meg tudja tenni. Tehát ez a rendszer így alakult ki 2010 után, és azért azt hozzátenném a tisztelt ellenzéki képviselőknek, hogy ez 2010-2019 között gond nélkül működött, és a rendszer alapjainak megváltoztatására a 2019-es önkormányzati választásokat követően, ahol, még egyszer mondom, a megválasztott települési képviselők jelentős többsége egyébként még mindig a kormánypártokhoz tartozott, ez nem változott azóta. Ugyanaz a rendszer működik.

(16.30)

És most mit látunk itt mindennap, minden héten a parlamentben? Ha bármilyen, önkormányzatokkal összefüggő módosítási szándék egyáltalán felmerül, vagy mint ez esetben, a parlament asztalára kerül, akkor azonnal beindul a hisztériakeltés, és önök arról beszélnek, hogy na, most ezzel az intézkedéssel az önkormányzatok teljes mértékben ellehetetlenülnek, és akkor itt összedől a világ; úgy, hogy egyetlenegy olyan javaslat van, vagy került az asztalra ‑ az egyébként még nincs a parlament előtt, ha bekerül a parlament elé, akkor ezt is lehetőségük lesz önöknek megvizsgálni ‑, ugye, az iparűzési adó átalakítása volt az, ami a kormánypárti képviselők ellenkezését is valóban a nyilvánosság előtt kiváltotta. Az egy versenyképességi kérdés, majd ott a versenyképességgel összefüggésben a kormány letesz egy javaslatot az asztalra, és ha ez így alakul, akkor az Országgyűlés tud dönteni, de ezt leszámítva olyan módosítás nem volt a parlament előtt, nem került a parlament elé, vagy nem merült fel, amely az önkormányzati finanszírozási rendszer alapjait érintette volna.

Hajdu képviselő úr említette az építésügyi hatósági jogkörök átalakítását, ami nem a finanszírozást, hanem a hatáskörök kérdését jelenti, itt is egy teljes féleértés van. Hát, az építésügyi hatáskör egy államigazgatási hatáskör volt, az egy állami feladat volt. Az összes tankönyvben, még az 1990 előtti tankönyvekben is, ha kinyitja őket, ezek az építésügyi feladatok ott szerepelnek az állami feladatoknál. Az kétségtelenül igaz, képviselő úr, hogy ezeket a feladatokat az állam az önkormányzat szervezetén keresztül látta el, mert az volt a döntés, hogy bizonyos szempontból, akár munkaszervezési, akár ezer más szempontból ez egy racionálisabb dolog. De hogy az állam ezeket az építéshatósági feladatokat, amelyek állami feladatok, kivel láttatja el, a kormányhivatallal, a járási hivatallal, vagy a helyi önkormányzatnak azzal a tisztségviselőjével, aki ezen minőségében mint állami alkalmazott jár el, őt akkor építéshatósági kérdésekben a polgármester nem utasíthatta. Tehát az nem egy polgármesteri döntés. Ha a képviselő úr tud arról, hogy ilyen építéshatósági kérdésekben eddig a polgármester vagy a képviselő-testület, vagy az önkormányzat utasította a jegyzőt, akkor az bűncselekmény, akkor tegyen feljelentést. Mégis, amikor itt végigtárgyaltuk ezt a módosítást, akkor ugyanezeket a paneleket hallottam önöktől, pontosan ugyanezeket a paneleket.

A másik ilyen dolog a tömegközlekedés finanszírozása. Karácsony főpolgármester úr egy teljes PR-kampányt épített erre ‑ ő, mondjuk, mindennap valamire felépít egy PR-kampányt ‑, neki hetekig az volt a PR-kampánya, hogy összedől Budapest tömegközlekedése, és a kormány nem foglalkozik a tömegközlekedéssel és a budapestiekkel azért, mert előírja azt, ami egyébként egyértelművé teszi azt, ami egyébként eddig is törvényi szinten rögzített volt, hogy azt a bevételt, ami a központilag átadott bevételekből törvény alapján jár az önkormányzatoknak, elsődlegesen az egyébként önkormányzati felelősségi körbe tartozó tömegközlekedés finanszírozására kell fordítani. (Nacsa Lőrinc: 150 milliárd!)

És 150 milliárd forintról van szó, mondja Nacsa képviselő úr. Tehát hol van itt a skandalum? Hol van itt az önkormányzati rendszer kivéreztetése? Miközben mi a Miniszterelnökségen folyamatosan odafigyelünk arra, hogy például Budapest főváros esetében minden fejlesztés, amely Budapestet érinti, az a Közfejlesztések Tanácsa előtt menjen, és hogy azokat a fejlesztéseket pedig, amelyeket az újonnan megválasztott főpolgármesteri stáb nem támogat, nem engedjük tovább.

Úgyhogy szerintünk nincs értelme a kultúrastopnak, nincs értelme a színházstopnak, és nincs értelme a kórházstopnak. Én mélységesen nem értek egyet ezekkel a döntésekkel, amelyeket az újonnan megválasztott főpolgármester hozott, de vállaltuk azt kormányzati oldalról, hogy olyan állami beruházást, állami pénzből megvalósuló beruházást nem fogunk engedni, amely nem bírja a főpolgármester vagy pedig az érintett kerületi településvezetők támogatását. Ez a rendszer úgy-ahogy, de jelen pillanatban működik.

Na most, amit Kocsis-Cake képviselő úr mondott, meg erre Csárdi képviselő úr is utalt az érintett beruházások felolvasásával, hát azért itt nem vad beruházásokról van szó. Itt pontosan olyan típusú beruházásokról van szó, amelyek közcélt szolgálnak, amelyek a törvényben, a 2006. évi LIII. törvényben meghatározottak szerint kiemelt közérdekűnek minősíthetők. Ezek különös módon energetikai, közlekedésfejlesztési, környezetvédelmi, vízügyi, vízvédelmi, katasztrófavédelmi, honvédelmi, nemzetbiztonsági, közigazgatási, oktatási, egészségügyi, kutatás-fejlesztési, kulturális, örökségvédelmi, sport- és városfejlesztési célokat jelentenek.

Tehát azok a beruházások, amelyeket a képviselő úr felolvasott, azt demonstrálva… ‑ nem tudom, hogy ez majd a jegyzőkönyvből ki fog‑e derülni, hogy a képviselő úr ezt drámai módon olvasta fel, nyilvánvalóan arra számítva, hogy akkor itt most mindenki el fogja dobni a tollat, ami a kezében van, hogy úristen, a gaz kormány ilyen beruházásokat akar megtenni Budapesten. És igen, igen, itt állok a Miniszterelnökség képviseletében, és igen, képviselő úr, ilyen beruházásokat tervezünk. Tömegközlekedést szeretnénk fejleszteni, hidat szeretnénk építeni, diákvárost szeretnénk indítani, atlétikai stadiont szeretnénk fejleszteni, amivel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy ha ön nem támogatja azt a beruházást, akkor viszont Karácsony főpolgármester úrral kell egyeztetnie, mert azt már a Közfejlesztések Tanácsán át tudtuk vinni, és abban már meg tudtunk egyezni. Szerintem ezek a beruházások ‑ és ez kapcsolódik a törvényjavaslathoz ‑ közérdekű, kiemelten közérdekű beruházásoknak minősülnek, és a budapestiek elemi érdeke, hogy megvalósuljanak. Éppen ezért, bár lehet, hogy a kormánypárti képviselők Kocsis-Cake képviselő úr javaslatára kapni fognak, de én azért azt nem javaslom, hogy az ezen túlmenő beruházásokra, tehát amikor egy magán-ingatlanfejlesztő úgy dönt, hogy társasházat szeretne fejleszteni, azokra is terjesszük ki ezt a törvényjavaslatot, mert szerintem a két típusú beruházás élesen elkülöníthető egymástól. Kormányzati oldalról mi azt látjuk, hogy ennek lehet költségcsökkentő hatása, és egyébként ezeket a közterület-használati díjakat azért nem hívjuk adónak, és azért nem hívjuk illetéknek ‑ ezeket is pénzügyi jogi alapismeretek órán, én legalábbis ott tanultam ‑, mert ezek olyan típusú közszolgáltatások után szedett pénzeszközök, amelyek esetében a közszolgáltatás pontos költsége megállapítható.

Na most, azt gondolom, hogy ilyen esetekben, ha egy ilyen beruházás esetén a kiemelt közcélt rakjuk az egyik oldalra, és egyébként az ezzel összefüggésben meghatározott pontos kiadási tételeket, amelyek az önkormányzatokat terhelik ezen beruházások miatt, ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor ott nincs értékarányosság azért, mert a kiemelt cél és az önkormányzat által ezen beruházással összefüggésben igazolható tételes költség, amire egyébként ő ezt a díjat a törvény erejénél fogva szedni köteles, ezek nincsenek arányban. Ezért kormányzati oldalról azt a megközelítést, amely a kiemelten közcélú beruházások esetében engedi azt, hogy ilyen díj meghatározására ne kerüljön sor, ezt mi támogatni tudjuk.

Az elmúlt kilenc évben Budapest önkormányzatával kapcsolatban úgy, hogy a rendszer változatlan azóta is, nem volt semmilyen finanszírozási probléma, és Budapest élhetőség és életminőség szempontjából az 55. helyről a 34. helyre tudott lépni ezen időszak alatt. Mi azt szeretnénk, és abban vagyunk érdekeltek (Z. Kárpát Dániel: Albérletárak szempontjából is?), abban vagyunk érdekeltek, hogy ez a fejlődés tovább folytatódjon, és ehhez keresünk partnereket Budapest legitim módon megválasztott főpolgármesterében és a kerületi településvezetőkben. Hisztériát e tekintetben nem tudunk támogatni, és nem szolgálja a budapestiek érdekét. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)